Lada Vesta Kombi teszt – praktikus választás
Jó dolog a puttony. Először is, praktikus, lehet benne tárolni mindenfélét. Példának okáért a Mikulás is puttonnyal jár, ami tele van ajándékkal, de az édes borok kedvelői is örömmel gondolhatnak a fogalomra. Elég csak annyit mondani, hogy aszú, melynek cukortartalmát 3-tól 6-ig terjedő puttonyszámmal jelölik. Aztán itt van a Lada Vesta Kombi, ami ugyan csak egyputtonyos, így kizárásos alapon nem lehet túl édes, ellenben nem is sótlan. Jót tett neki a változás? A beavatkozásnak van pozitív és negatív oldala, amit hamarosan kifejtek, de összességében azt kell mondjam, igen. Bizonyos szögekből például egész szexi lett (az igazat megvallva nekem az alapváltozat is bejött).
A poén az egészben, hogy a hátsó szélvédő alatti rész a lámpáktól kezdve a lökhárítóig egy az egyben megegyezik a szedánéval, de hát valahol meg kellett fogni a költségeket. Nem mellesleg pedig nem néz ki bután, tehát előbbi nem igazán kritika, inkább csak érdekesség. Az érdemi változás az övvonal felett keresendő. A tetővonal az első üléssor feletti részen csúcsosodik, onnan enyhe lejtésbe kezd, a legvégén pedig csinos kis légterelőben végződik, mint ahogyan a nagyok csinálják. A D-oszlophoz pedig bevitt egy kis formai játékot is a design részleg és Steve Mattin, összekötötték egy fekete csíkkal az oldalüveget a hátsó szélvédővel. Egyszerű húzás, de működik. Meg merem kockáztatni, hogy csapotthátú verzió jobban tetszik, pedig hétköznapi autók terén nagy szedán-párti vagyok. Mégis, a Vestát így érzem mutatósabbnak, a jópofa kis négyajtósból egy egész fiatalos, dinamikus kombi született.
Miután nem lett hosszabb a konstrukció semmilyen tekintetben, a csomagtér mérete alaphelyzetben megegyezik a szedánéval, azaz 480 liter, az üléseket ledöntve viszont már 825 liternyi rakodóteret kapunk. De nem a számokban kell keresni a Kombi előnyeit, hanem a használati értékben. Kezdjük azzal, hogy eleve jóval nagyobb a nyílás, amin keresztül pakolhatunk. Ha pedig elhúzzuk a hátsó rolót, a határ a csillagos ég, de legalább a plafon, új dimenziókat nyitva a poggyásznak. Ezen felül pedig sok apró trükk akad még itt a leghátsó szekcióban, amik hosszú távon észrevétlenül is megszépítik az autóval együtt eltöltött időt, ilyen például az elektromos csatlakozó. Persze lehet nélküle is élni, de milyen jól jön mondjuk egy autós hűtőláda esetében, nem igaz?
A padló alatt találunk két további, egymástól független tároló rekeszt. A képeken látható hungarocell bélés pedig könnyen ki is szedhető, így még több helyet kapunk. A csomagtérben még további kettő, kevésbé rejtett, de annál hasznosabb rekesz található – egyik hálót és tépőzáras rögzítőt is kínál a szökésnek indult konzervek, narancsok és sárgadinnyék hada ellen. “És ez még nem minden!” – mondaná Horst Fuchs. Ugyanis ha visszatérünk az esti piknikezésről és kinyitjuk a csomagtartót, egyből feltűnik, hogy két lámpa is a segítségünkre siet a rakodótérben. A csomagtérajtó zárásánál pedig szintén találunk jobb és bal oldalt egyaránt lehúzó fület. A non-plus-ultra, hogy az innovációnak hála immáron külső kilincs is található a szerkezeten, így nem kell kulccsal bóhóckodni, vagy a beltérből nyitni a csomagteret, mint a szedán esetében.
Ha pedig túljutottunk a puttony által kínált lehetőségek tárházán, a beltérben is felfedezhetünk számos újdonságot és fejlesztést. Már a beülés előtt, nyitáskor feltűnik, hogy a Kombit ellátták rendes határolókkal. Végre különösebb odafigyelés nélkül nyithatjuk az ajtókat anélkül, hogy azok rögtön a mellettünk parkoló autónak csapódnának. Odabent első blikkre minden a régi, de tüzetesebben megvizsgálva a környezetet feltűnhet néhány praktikus kényelmi extra. Egyik ilyen a műbőrrel bevont könyöklő, ami teljes értékű mindkét elöl ülő személy számára, nem csak a sofőr privilégiuma. Cserébe nehéz behúzni/kiengedni tőle a kézifékkart, de annyi baj legyen. A kesztyűtartó hűtött lett, az ülések pedig már nem csak egy, hanem három állásban fűthetőek – hátul is, hála a téli csomagnak. Viszont már minden Kombiba alapból jár a hátsó sornak is az USB-s elektromos csatlakozás.
Az üléskárpitok mutatósak, ízléses a textúra is (ellenben az ajtók díszbetétjével – miért nem lehet simán egyszínű, minta nélkül?), egyébiránt idebent minden más a régi. A hármas felosztású műszeregység továbbra is a kedvenc részletem. A navi és az infotaintment azonos, habár meg kell jegyeznem, hogy a tolatókamera képén immáron követik a segédvonalak a kormánymozdulatokat. A rendszer azonban továbbra is kicsit lassú, a navigáció beindítása 5-10 másodpercet igényel. De legalább van, ilyen árfekvésben ez dicséret. Nem jöttem rá, miért, de a kuplungpedál néha-néha nyikorog benyomáskor, az elektromos ablakok kapcsolóinak széle kicsit sorjásan éles, és a vezetőtől továbbra is nagyon távol helyezték el őket, így mindig előre kell hajolni értük. A műanyagok nem túl finomak, de nem vészes a helyzet. Menet közben, rosszabb úton alacsony tempónál egy kis nyöszörgés/recsegés hallható volt a jobb egy felől, egyébiránt viszonylag csöndes a beltér.
Nagy előnye és vonzereje a Vestának továbbra is a futómű és a 17,8 centis hasmagasság. Az együtt töltött négy nap alatt gyakorlatilag nem emlékszem olyan útszakaszra, ami lassításra adott volna okot állapotát illetően. Ezzel az autóval az “Úthibák!” tábla már fel sem tűnik, nyugodtan csapat az ember át a göröngyösebb szakaszokon is. És közben jó az úttartás, kanyarokban sem himbálódzik a karosszéria, a kátyúkat pedig ugyan nem simítja ki, de azok nem ütnek fel és egy üzemszerű zöttyenésen kívül semmi kellemetlenség nem jár, ha ráfutunk egy-egy „aknára”.
Ami kissé negatívum technikai szinten, az a váltó és a motor. Előbbi 5 fokozatú, azonban kicsit akadós, időnként jobban meg kell tolni, hogy bevegye az általunk kiválasztott sebességet. Ettől függetlenül nem vészesen rossz, csak nem kimondottan finom szerkezet. Az áttétel kettesben és négyesben különösen hosszú, viszont ötödikben 120-nál csak 3000-et forog a motor, ami fix sebességet tartva elég csendes is. Ilyenkor leginkább a szélzaj töri meg a csendet, az is csak átlagos mértékben. Ellenben mindennemű gyorsításkor, alacsony fordulaton is mély hangon, viszonylag hangosan búgni kezd a motor. A tűzijáték sajnos elmarad – korábban már említettük, hogy a Vesta 1.6-osának dinamikája nem rossz, de nem is igazán pörgős szerkezet. A szedánban összességében szerettük ezt a motort, de valahogy úgy érzem, a Kombi a 105 lóerős, Euro6-os erőforrásnál elbírna eggyel komolyabbat is.
Hiába nehezebb csupán 30-40 kilóval az SW (mert igazából a sima és a Cross változat is ezen a néven fut gyárilag, a Kombi név csupán ügyes magyar marketinges húzás, hogy az SW Cross még „fancybb” legyen), az 1320 kilós karosszériát bizonyos helyzetekben kissé komótosan mozgatja a szívó benzines. A többletsúly egyébként jórészt az extra merevítéseknek köszönhető, ez további jó pont a típusnak. A szedán 1,2 másodpercet ver csapotthátú társára, a 12,4 másodperces 0-100-as sprint nem egy túl acélos érték. Ennél már láttunk sokkal jobb menetteljesítményeket hasonló méretű motorral szerelt gépektől. Ez még amúgy nem is lenne baj, de közben olyan étke van, mint egy fejlődésben lévő kamasznak focimeccs után. A 300 kilométeres tesztút során, aminek nagy része országút volt (igaz be kell valljam, nyomtam neki) 8,4 literre jött ki az átlagfogyasztás. Városra egyébként 9,4 litert ad meg a gyár, ami a katalógus szerint jelentős romlás szedánhoz képest. Utóbbira 8 litert írnak a gyáriak, igaz azzal is 8 liter körüli vegyes fogyasztást produkáltunk a Lada-kaland tartóstesztje alatt.
A legnagyobb kérdés továbbra is az, közép- és hosszútávon mennyire tartós a konstrukció. Mert vannak hibái és hiányosságai a Vestának, de a felsoroltak ellenére egy egészen jól használható, kellemes autó. Nincsenek benne nagyon bántó, fájó megoldások, amik pedig kissé egyszerűek, vagy minőségben elmaradnak a „megszokottól”, azt betudhatjuk a kategóriának, ugyanis ez egy jól extrázott, de továbbra is olcsó(bb) autó. A Kombi 3,8 milliótól indul, 300.000 forint a felára a Comfort felszereltségű négyajtóshoz képest. Ezt a pluszt úgy gondolom, meg is éri.
A Lux már 4.250.000 forint, amire még rájön esetünkben a téli csomag. Ez már kissé borsosnak tűnik, de mit kapunk ennyiért a konkurenciánál? Például Dacia Logan MCV-t nagyobb csomagtartóval, kiforrottabb technikával, de alapvetően kisebb, gyengébb motorokkal és kevesebb extrával. Vagy keresgélhetünk a Renault és a Fiat háza táján például, de egy a Vestához hasonlóan felextrázott Clio Grandtour kb. 4,5 milliótól, egy igazán jól felszerelt Tipo pedig közel 5 milliótól indul listaáron. Lehet, hogy drágának tűnik a Lada, de alapvetően nem az, ennyi pénzért nem lehet ilyen jól felszerelt autót kapni újonnan. Milyen kocsit vegyünk hát 3,5-4 millióért? – a kérdés továbbra sem egyszerű. Innentől kezdve a piac diktál. Jól extrázott Lada, vagy nagyobb presztízsértékű, de fapados nyugati? Esetleg egy már bizonyított, jó minőségű használtautó? Nem szeretnék erre most választ adni, de hogyha az idő a Vestát igazolja, néhány év és egy modellfrissítés (esetleg 1-2 új, nagyobb teljesítményű, vagy takarékosabb motor) után igazán erős kihívó lehet. Így sem gyenge versenytárs, csak egyelőre még nem tudjuk, miként bizonyít hosszabb távon.
A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek!
Bacsa Zoltán
