Kia Cee’d teszt – magabiztos városjáró

A Sportage és az Optima után újabb Kia teszttel jelentkezünk, ezúttal a Cee’d került a kezeink közé, mi pedig kifejezetten örültünk, hogy a két nagyágyú után végre egy kisebb kaliberű Kiával is megismerkedhettünk.

Nem mondom, elég magasak voltak az elvárásaim, hiszen a Kia mostanában nemigen tud hibázni. A dél-koreai gyártó hosszú évekig kereste a megfelelő formulát, amivel sikeresen betörhet a nagyok közé, érdekes, hogy ezt pont egy kisautóval tudták elérni, ami nem más, mint a Cee’d. A 2006-ban bemutatott modellre nem lehet ráaggatni a legeredetibb jelzőt, de megérte – és egész jól tartotta – az árát, ez pedig meghozta a várva-várt sikert. Az elmúlt tíz évben a márka és maga a típus is sokat formálódott, ügyesen lépett be a vállalható méretű és árú modern autók közé a Cee’d, ezt saját tapasztalatainkkal is alátámaszthatjuk.

A forma időtálló, bár már átesett egy kisebb ráncfelvarráson a modell, ez csak egy amolyan kötelező frissítés volt féltávnál. A Cee’d-ről sokadik ránézésre is ordít, hogy ez bizony már nagyon nem az olcsó belépők kategóriája, ez persze meglátszik az árcédulán is, cserébe viszont egy mutatós, nem kényszeredetten szigorú, de kellően karakteres dizájn jár, ami már eleve egy jó alap, pedig még be sem ültünk. Az utastérben szintén kellemes az összhang, az ülések kényelmesek, a kormány tökéletesen hozzászabható, nagyobb a lábtér, mint amekkorának kinéz, a második üléssoron is egész kényelmesen el lehet férni.

A szürke műanyagot ezüst betétek próbálják meg feldobni, itt nem várható nagy csicsa, ám szükség sincs rá. Lehet, hogy nem fognak egész estés filmet forgatni a műszerfal és a középkonzol egyediségéről, de legalább nincs lakkozott dekor, és egyéb felesleges rongyrázás, az anyagminőség pedig teljesen rendben van.  A négy apró kijelző viszont már inkább tűnik soknak, mintsem praktikusnak, akkor már inkább sűrítették volna össze a középen találhatóakat egy kisebb érintősbe. Navi nincs, automata klíma, hat légzsák, tempomat, multifunkciós, varrott kormány van, no meg ügyesen elhelyezett pohártartó, nagy kesztyűtartó, és könyöklő is, pont mindenből annyi, amennyi kell. Ha már a tárolókról is szót ejtettünk, a csomagtér 380 literes, a hátsó ülések 60/40 arányban dönthetőek, teljes méretére bővítve pedig 1318 literes, síkpadlós rakteret kaphatunk.

Az 1.4-es, 100 lóerős benzines erőforrás alapmotornak ideális, városban és országúton is ügyesen húz, a hatgangos váltó kényelmes és pontos, a kormánymű megkapta a Flexsteer rendszert, Comfort, Normal és Sport módok közül lehet választani, itt érvényesül az arany középút, a Comfort nagyon könnyed, a Sport kissé bárdolatlan, a Normal pedig méltó elnevezéséhez. A futómű pont annyira feszes, amennyire szükséges, a közepes úthibákat egész szépen képes elnyelni, a fékrendszert is megilleti a dicséret, első érzésre nyúlósnak hat, de ha elkapja az ember a ritmusát, tökéletessé válik. A gyári fogyasztás 6 literben lett meghatározva, ehhez mérve 1.1 literrel evett többet a Cee’d tesztünk alatt, a 7.1-es átlag vállalható.

A 4.2 millió forintos ár a 7 év, vagy 150.000 kilométeres garancia fényében reálisnak tűnhet, viszont az Optima 6.5 milliós akciós céduláját nézve már kevésbé, azért lássuk be, hogy a két autó egészen más ligában játszik. A Cee’d ügyes konstrukció, a Kia pedig minden kategóriájában igyekszik a legmagasabb szinten teljesíteni, és ezt nem egy tesztzáró púdermondatnak szántam, hiszen már a Sorento is nálunk van, ő következik a sorban!

A tesztlehetőségért köszönet a Jász-Plasztik Kft.-nek!

Bense Róbert