Ilyen volt a 2016-os AMTS
A pénteki napon látogattunk ki az ország legnagyobb autós-motoros kiállítására, és nyugodtan kijelenthetem, hogy idén még nagyobb és szórakoztatóbb volt az AMTS, mint idáig bármikor. Egy nap természetesen kevés volt, hogy ekkora területen minden érdekességet szemügyre vegyünk, és az összes programon jelen legyünk, de azért igyekeztem összefoglalni, hogy miért is volt érdemes kilátogatni a Hungexpóra.
Az érkezést követően határozottan a „D” pavilon felé indultunk, a veteránokkal kapásból megalapoztuk a napunkat, számos klasszikus vassal találkozhattunk, legyen szó nyugati, vagy keleti járműről. ’77-es kereklámpás 2103-as, rendőrautóvá „átalakított” 2107-es, gyári jobbkormányos Skoda 120 Super Estelle, 130 RS replika, csak hogy néhányat említsek azok közül a keleti autók közül, melyekre még ma is áhítattal nézünk. Kedvencünk talán az egyik sarokban megbúvó, hibátlanul felújított Ikarus 620 volt, melyre fel is lehetett szállni. Persze nyugati csodák is voltak bőven, 56-os Mercedes-Benz 190 SL teljes pompájában, BMW 2002 TI, 1969-ből, melyből hazánkban összesen három példány található, de egy 78-88 között a francia seregben szolgáló Citroën Méhari is tiszteletét tette a pavilonban, hogy a kétéltű Amphicart már ne is említsem. Az USA-szekció is meggyőző volt, a fantáziánkat leginkább egy 5.8 literes, 1973-ból származó Mustang mozgatta meg, a pink Cadillacnél feltűnőbb óriást pedig keresve sem lehetett volna találni az egész AMTS-en. Kicsit más kategória, de hazánk autógyártásának egyik mérföldköve is megtisztelte a kiállítást, az első (1992. október 5-én) Magyarországon gyártott, egyébként meglehetősen kalandos életű Suzuki Swiftet akkora tisztelet lengte körül, hogy a néhány méterrel mellette sorakozó Jaguarok és Maseratik is irigykedve figyelték.
Hosszas nézelődést követően végül átvezetünk a fő helyszínre, az „A” pavilonba, itt is megvolt a varázs, igaz kissé másképp csapódott le, de határozottan élvezhető volt a hangulat. Első meglepődöttségünket az az Opel Insignia okozta, mely néhány hónapja még nálunk volt teszten, most pedig csinos hölgyek társaságában pózolt a nagyérdeműnek, hiába, egy 325 lóerős gépezet tudja, hogyan kell elcsábítani a szebbik nemet. Kisvártatva aztán behuppantunk egy új Mustangba, mellyel legszívesebben azonnal elhajtottam volna. Apropó, ha már üléspróba, nem egy, és nem két új autó volt, melybe – ha csak néhány perc erejéig is – érdemes volt beköltözni, kiemelném az új Fiat Tipo-t, mely az év slágere lehet, hiszen ára ellenére meglehetősen igényes és kellemes jelenség. De sokat időztünk az Infiniti hipermodern standjánál is, ahol az emelvény tetején egy hófehér Q30 trónolt és zsebelte be az elismerő szavakat. A Kia pirosba öltözött, az összes jelenlegi húzómodelljük helyet kapott a standon, az Optima és a Sportage hamarosan nálunk is szerepel majd, utóbbiról heteken belül érkezik a teszt, annyit már most elárulhatunk: a dél-koreai márka olyan szintű fejlődésen ment keresztül, hogy arra talán megfelelő kifejezés sincsen. A Ladánál szintén eltöltöttünk pár nosztalgiával dúsított percet, imádtuk a 4×4 Urbant, a Grantát pedig egyenesen el is hoztuk, na jó, nem a kiállított darabot, de épp a mai napon vittük vissza tesztalanyunkat, szóval róla is olvashattok majd. A Nimrod Lambóinál is ledobtam az ékszíjat, a kedvenc párosom pedig az épp a színpadra felguruló Ferrari California és a mellette lévő tuning 1.1-es Trabant volt, sajnos olyan szinten bámultuk őket, hogy képet elfelejtettünk róluk lőni.
Itt még nem volt vége a napnak, levezetésként a veterán motor kiállítást választottuk, amiket pedig ott láttam, az maga a történelem volt. NSU-k az előző évszázad elejéről, Méray motorkerékpárok, lengyel Sokol 1000 a harmincas évek végéről, Csepelek, Pannoniák, MZ RE 125 versenymotor, hihetetlen darabok voltak a felleltektől kezdve a tökéletesen felújítottakig. Középen egy nappalihoz hasonló berendezésű színpadon folytak az eszmecserék, páratlan volt a helyszín hangulata.
Nem túlzok, ha azt mondom, az AMTS-en egy hetet el lehetett volna tölteni úgy, hogy még maradt volna látnivaló. A pedálos Moszkvicsokon guruló gyerekek, a pavilonokban sztorizgató tulajdonosok és az őszinte autó/motorrajongók pedig igazán baráti légkört varázsoltak, jövőre is ott leszünk, ez már most biztos.
Bense Róbert
