Dacia Logan MCV teszt – olcsó vagyok, de hódítani akarok

Minden csak viszonyítás kérdése. Az egyik délutáni gyorson ültem épp, Kecskemétről a Nyugatiba tartottam, mentem átvenni a tesztautót. Kerek egy órát késett a vonatom, a kellemes 33 fokban aszalódtam többedmagammal az ezeréves műbőr üléseken, miközben valaki épp szidta a kalauzt, aki szerencsétlen pont egyáltalán nem tehetett semmiről.

Ilyen kellemes élmények után a legolcsóbb új kombi, közepesen legolcsóbb felszereltségű modelljébe is megváltás beülni. Klíma, tempomat, könyöklő, szólt a The Police-tól a „Szentmihályon teszkó lesz”, abban a pillanatban nekem annál több nem kellett. Lehet legyinteni, hogy „ehh, micsoda proliság, hagyjuk már, amúgy is ezerszer jobbat kapok használtan”, de talán pont ez az egyszerűség az, ami sokaknak kell. Új autó, beülsz, használod pár évig, nem sajnálod, elnyeli a fél vasárnapi piacot, jöhet a következő. Hétvégére meg ott van a hobbijárgány, már ha van rá igény, hiszen azt is el kell fogadnunk, hogy sokaknak az autó használati tárgy, és nem valami szent szobor.

A Logan MCV minden szempontból az egyszerűséget szimbolizálja, vállalja ezt a szerepet, presztízs nélkül csak ez az egy esélye van. Azonban ezt szerencsére úgy oldja meg, hogy teljesen vállalható összképet mutat, legyen szó akár a külleméről, akár az utasteréről. Talán az ilyen modellekre illik a „basic” kifejezés. Csakúgy, mint a szedán Logannak, a kombinak is korrekt autóformája van, nem egy ormótlan batár. A 2.8 milliós árba pedig simán beleférnek a fényezett lökhárítók, visszapillantók és kilincsek, az ezüst keretes ködlámpák, a tetősín, illetve az ajtókon futó műanyagelemek. Az Arcticnál félmillióval olcsóbb, 2.329.000-es árral induló Access azért jóval puritánabb.

Az ajtók határolói elég gyengécskék, ezt kompenzálandó legalább kaptak a keretek műanyag védőelemeket, ami megvéd a kicsapódással járó horzsolásoktól. A hűtőrácsra még egy kis ezüst díszítés is jutott, továbbá LED-es nappali menetfény is jár, ennél többet tényleg nem kell várni ettől az árkategóriától.

Az utastér szintén funkcionalista, megkapta ugyan a kötelező faceliftet a belső is, ám ezt legfeljebb az új, multifunkciós, magasságában állítható kormányon, illetve az amúgy látványos, karbon hatású ajtóbehúzon, és középkonzoli dekorelemen vehetjük észre, egyébiránt túl nagy változásokat ne keressünk (jut eszembe az indítókulcs is új). Ezen a szinten az LG érintőképernyő helyett egy egyszerű, ám teljesen jó rádiós, cédés, USB-s egységet kapunk, BT-kapcsolat lehetőségével, és a napsütést a szemünkbe tökéletesen visszatükröző monokróm kijelzővel. Az extrák listáját bővíti a manuális légkondicionáló, a már megszokott tekerentyűkkel, a tempomat, az elektromosan állítható, fűthető visszapillantók, és az első elektromos ablakok.

A biztonsági/vezetéssegítő szériafelszereltségek részét képezi a vezető- és utasoldali légzsák, az ABS, a vészfékrásegítő, illetve az emelkedőn elindulást segítő rendszer. A szivacsos, gyenge oldaltartású ülések hosszabb távon nem a legkényelmesebbek, viszont jól beállíthatóak, a helykínálat is rendben van, a hátsó sor pedig oszthatóan dönthető. A Logan MCV igazi erősségét a csomagtere jelenti, mely alapból 573 literes, bővítve pedig valamivel több, mint 1.5 köbméteres. Sajnos nem síkba dönthető, van viszont teljes értékű pótkerék a szövettel fedett pozdorjalap alatti padlózathoz rögzítve.

Ami a legnagyobb kétségeket szülte bennem előzetesen, az az 1.0 SCe alap benzines erőforrás volt, melyet még nem volt lehetőségünk megismerni, mivel többnyire inkább az 1.5-ös dízelekkel szórják meg a tesztautókat. Ott van még a 0.9 literes, 90 lóerős TCe, azzal már találkozhattunk a Twingóban, igaz a két autó nagyon nem egy kategória. Visszatérve tesztalanyunk alapmotorjához, a háromhengeres, többpontos befecskendezésű, hengerenként négyszelepes szívómotor (!) a maga 73 lóerejével és 95 Nm maximális nyomatékával túl sok jót nem sejtetett. Az előítéleteimet némileg megcáfolva, bizonyos keretek között mégis együtt lehet élni ezzel a kis erőforrással (a jövő kérdése, hogy meddig?), még ha nem is épp hegymenetre, vagy pályatempóra találták ki. Megpakolva, klímát használva sem vette vállalhatatlanul szenvedősre a figurát (utóbbi azért érezhetően lefogja), igaz a TCe több mint 4 szekundumot adna neki a százas gyorsuláson. Ezzel a motorral tesztalanyunknak elég soványka, 15.5 másodperces a sprint eredménye, és 158 km/órás végsebessége sem túl acélos. 130-as tempónál már elég jelentős a szélzaj, az előzéseket is meg kell fontolni, viszont országúti, normál sebesség melletti használatnál nincs különösebb gond vele. Persze általánosságban véve pörgetni kell, de még a karakterisztikája sem zavaró, igaz van egy jellegzetes motorhang. A fogyasztása pedig abszolút vállalható, városban 6,5 körül számolhatunk, országúton meg 5.3-ra is sikerült mérsékelni.

Az ötsebességes manuális váltó rövid fokozatokkal rendelkezik, egész jól kapcsolható, azért néha érződik némi darabosság. Van viszont két olyan tulajdonsága a Logan MCV-nek, ami messze felfelé lóg az olcsóság átlagából, ez pedig a kormányműve és a futóműve. Előbbinél túlszervózott, mesterséges érzetet adó jellemzőkre számítottam, ehelyett remekül el lett találva a rásegítés mértéke, kellően erőkifejtős, egyáltalán nem ideges, bár túl sok visszajelzést azért nem kapunk tőle. Az elöl háromszög alakú alsó lengőkaros, hátul „H“ alakú torziós keresztrudas futómű egyértelműen a rosszabb utakra lett kitalálva, hibátlanul semlegesíti a kátyúkat, a 15 colos abroncsok is partnerek ebben az érzetben. A 18 centis hasmagasság szintén jó pont, a padkák nem okoznak gondot az MCV-nek, bár nagyobb szélben azért érezhetünk némi kilengést. Az elöl hűtött tárcsafékes, hátul dobfékes Dacia fékereje jól adagolható, hatékonysága megfelelő, nem lehet rá panaszunk.

Ezen tulajdonságok mentén haladva nem az a kérdés, hogy van-e élet 3 millió alatt, hanem az, hogy milyen minőségű? A Dacia Logan MCV-vel kell kompromisszumokat kötnünk, és ne várjuk az igényesség magasiskoláját tőle, cserébe viszont őszinte autó, tudja azt, amit kell, még ha motorikus szempontból nem is feltétlenül ez a tesztmodell a legideálisabb választás (a kisturbóssal 300, a dízellel 600 ezerrel kerül többe ugyanez a felszereltség).

Az elmúlt napokban ráállt a szemem a Dacia Logan kombikra, és bizton állíthatom, hogy sokan meglátták benne az ideális használós igáslovat, amivel presztízst nem vásárolhatunk ugyan, cserébe viszont nem fogunk azon idegeskedni, hogy mikor esik rajta egy véletlen karc. Ez egy ilyen liga, nagyon messze van az autózás kialakulóban lévő jövőképétől, de amíg van rá kereslet, addig nem megkérdőjelezhető a létjogosultsága!

A tesztlehetőségért köszönet az Autó Triplex Kft.-nek!

Teszt | fotók: Bense Róbert