Celicával az élet – tavaszi éledezés

Többen szóltak már, hogy illene életjelet adnom a Celicáról, a helyzet az, hogy mostanra gyűlt össze annyi történés, hogy érdemes legyen leírnom. A telet hibátlanul kibekkeltük, bár undok időben igyekeztem csak akkor használni a Toyotát, ha nagyon muszáj volt. Május azonban problémával kezdődött, így most szerelőnél dekkol Cecil, de legalább addig sem másznak rá éjszaka a nyestek.

De vissza az elejére. Március-április környékén azért már jóval többet mozgolódtunk, igaz túl hosszú utakra nem mentem vele. Minden héten egyszer-kétszer kivittem átmozgatni a vállalhatóbb minőségű környékbeli főutakra, teljesen jó formában volt az autó, megkapta a nyári gumikat is. Május elejéig egyetlen egy apróság adódott vele, a jobbos lámpa csatlakozója megint rosszalkodni kezdett, szétkaptam, megoldottam a hibát. Időközben elkezdtem bújni a hirdetéseket, hátha találok első üléseket, a vezető ugyanis nem a legszebb (önmagában kárpitot a szakadt részre konkrétan lehetetlen vásárolni, más anyagból való javítás is egy vagyonba kerülne), csodák-csodájára rá is leltem egy egész tűrhető, bár a képek alapján kicsit azért koszos párra, 15-ért oda is adták volna…csakhogy.

Nagyjából másfél hete észrevettem, hogy valami baj van az első fékekkel. Magasabb sebességről történő lassításnál rázott, mit rázott, szinte bólogatott az autó. Egyből visszasejlettek a korábbi emlékeim, hiszen tavaly már találkoztam hasonló problémával, akkor kapott új fékbetéteket a Celica, a tárcsák is fel lettek szabályozva. Úgy látszik azonban, hogy ismét hiba került a gépezetbe. Az erejével, adagolhatóságával nem volt gond (szép is lett volna pár ezer kilométert futott betéteknél), alacsonyabb, városi sebességnél a rázkódás sem érződött, de a szerelő felé vettem az irányt, a fékekkel nem játszunk, nem csak magunkat veszélyeztetjük vele, ha nincsenek rendben. Vélhetően újabb felszabályozás következik, remélem, más probléma nem adódik, mindenesetre így az ülés-projekt tolódik. A garázsé viszont nem, hamarosan végre kap egy masszívabb fedezéket a járgány, ami szükséges is, hiszen a macskák és a nyestek nyomai a karosszérián igen lehangoló látványt tudnak nyújtani, és sajnos csúnya karcokat is be lehet gyűjteni, ha épp úgy tartja kedvük, hogy megmásszák a kocsit.

Pozitív gondolattal zárnám a soraimat, ugyanis arra viszont rájöttem az elmúlt hetekben, hogy a városszéli, felújított, kanyargós útszakaszon állati jó hangulata tud lenni, ha az ember a barátaival megy egy kellemes karikát a Celicájával és közben Guns N’ Roses szól a hangszórókból, masszív 90-es évek érzésünk volt! Még valami: elnézést, hogy konzervképek vannak a mostani anyagban, de nem volt lehetőségem fotózni a napokban, hamarosan kerítek rá sort.

Update: pont a bejegyzés írása közben lett kész a Celica, Sanyi bácsi meggyógyította a fékeket, hála és köszönet!