Opel Astra Classic II. teszt – ideális csapatjátékos

Ezt a modellt valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, hiszen kora egyik meghatározó népautója volt, Magyarországon rengeteg eladó és jelenleg is futó darab van belőle, teszik a dolgukat és ami a lényeg, többnyire korrektül szolgálják gazdájukat. Egy ritka keveset futott példányt teszteltünk, nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy nem okozott csalódást.

A kilencvenes évek végén, kétezres évek elején rengetegen váltották le keleti járgányukat egy modernebb nyugati négykerekűre, bár akkoriban már számos autó közül lehetett válogatni, az olcsóbb szegmensben a Suzuki és az Opel vezetett. Utóbbi már az F Astrával meghódította az országot, mivel a tapasztalatok pozitívak voltak, a G Astra is hasonló sikereknek örvendett. Az eredeti típust 1998 és 2004 között gyártották, ráncfelvarrás nélkül, viszont a nagy sikerre való tekintettel, csakúgy, mint az F esetében, a G is kapott egy Classic „újrakiadást”.

Tesztalanyunk 2009 májusában gurult le a gyártósorról, nem csoda, hogy teljesen egyben van, mivel mindössze 53.000 kilométert mentek vele, garázsos autó, mindent megkap, amire szüksége van. Éppen ezért hibára utaló nyomok még egyáltalán nem jelentkeztek, vélhetően egy jó darabig még nem is fognak, hiszen az ennél sokkal mostohább körülmények között élő Astrák is simán bírják még a gyűrődést. Hiába azonban a makulátlan karosszéria és a folyamatosan tisztán tartott beltér, a minőségen sajnos nem lehet javítani. Ennek „köszönhetően” az üléskárpit már kopásnak indult, mint ahogy a kormánykerék is kifényesedett, azonban az ajtók belső borítása hibátlan. Összességében azért még mindig bőven a megkímélt kategóriába tartozik ez az Astra.

Ha valaki unalmasnak találná a konstrukciót, annak eláruljuk, a modell sikerének titkát valószínűleg az okozta, hogy a gyártó szinte hibátlanul kombinálta a városi/családi/átlagos utazóautók tulajdonságait, méghozzá elérhető áron. A helykínálat megfelelő, a 370 literes csomagtér is elegendőnek bizonyulhat, legyen szó akár nagybevásárlásról, akár nyaralásról.

Az ereje sajnos már nem ilyen meggyőző, mivel klímás modell, a légkondi használatánál az 1.4-es, 90 lovas erőforrás alulmotorizáltnak hat, nehéz vele előzni, gyorsulni, néha kifejezetten papás jellegű (elnézést a papáktól). Amikor azonban már elérte a megfelelő tempót, akkor nincs több probléma, amúgy sem gyorsulási versenyekre szánták a típust. A futómű és a fékek is hibátlanok, egykedvűen nyeli a kisebb kátyúkat az Astra, mely egyébként a pénztárcabarát autók tökéletes mintapéldánya, vegyes fogyasztása 7 liter körül van, szervizköltsége pedig filléres.

A tulaj ezek fényében nagyon elégedett vele, ha visszarepülhetne az időben, újra megvenné, mivel jól használható családi autó, ami hibátlanul teszi a dolgát és ha ugyanígy vigyáznak rá továbbra is, még hosszú ideig nem lesz vele gond.

Bense Róbert