Celicával az élet – fékek és fények

Van az úgy, hogy egy öreg kocsit pár napra le kell tenni, ilyen alkalmakra jól jön még egy öreg vas, amit éppen használhatunk. Két „nyugdíjas korú” japán közül viszont csak az egyiket tarthattam meg, ezért a másikat – a Celicát – rendbe kellett hoznom.

Szegény piros Mazdám, előző évben még az ígértem neki, hogy soha nem adom el, erre nem megvettem a Toyotát? A 323 meg ment is a használtautóra. De amíg a Celica „immunrendszere” gyengélkedett, addig a száz százalékig megbízható Mazdát választottam, viszont tudtam, hogy ez az állapot nem tartható fenn örökké.

Rávettem magam, hogy az eredetileg is problémás, de egy ideig megfoltozott állapotában működő jobbos bukólámpa hibájának a végére járok. Lebontottam a burkolatokat, megigazítottam a csatlakozót, ám a világítás újra, meg újra kialudt. Kontaktspray elő, az első fújást követően lámpa ismét fel, ekkor vettem észre, hogy a csatlakozó furcsa szagot áraszt, belül pedig izzik, ráadásul még egy kis füst is megjelent. De jó lenne, ha még fel is gyújtanám az autómat – gondoltam. Nem is kellett több, benéztem csati belsejébe, ahol láttam, hogy a takaróműanyag egy része nemes egyszerűséggel el/le/összeolvadt, vélhetően már korábban. (Innen üzenem a *nem írom le, melyik* szerviznek, hogy igen magas kvalitású szakembereket alkalmazhatnak, ha ezt a kis sz@ros csatlakozót képtelenek voltak kicserélni egy óra alatt. Merthogy a vásárlás előtt az előző tulajjal karöltve elvittük hozzájuk, hogy bütyköljék már meg a rosszalkodó fényszórót, ha már vaksötétben kell hazamennem.) Lekaparva az odakozmált részt – láss csodát – egyből vissza tudtam illeszteni rendesen a csatlakozót, a világításom megjavult, burkolat vissza, ez a gond is kipipálva, azóta sem volt gond vele.

Nagyjából két hétre rá feltűnt, hogy az (első) fékek végképp kezdik megadni magukat, mivel éppen szükség lett volna a Celicára is, s.o.s rohantam is a szerelőhöz, mert egyre inkább éreztem a remegést a fékpedál benyomása közben. Szerencsére a tárcsák még menthetőek voltak, a nagy nehezen leimádkozott betétek azonban rettentően néztek ki, szégyelltem is magam miattuk. Megérkeztek az újak, tárcsák is fel lettek szabályozva, a művelet 22 ezer forintomba fájt, tudtam, hogy hamarosan a hátsó fékek következnek. De ismét két probléma megoldva, ennyivel is könnyebb lelkiismerettel gurulhattam tovább a Celicával!

A rejtélyes kerregés továbbra is borzasztóan aggasztott, bár a helyzet nem romlott, ez volt a következő pont a listámon. Főleg, hogy a Mazda ekkor már eladósorban volt, és kisvártatva lett is új gazdája. De erről majd a következő bejegyzésben.