Mint korábban leírtam és mint a legtöbb ismerősöm tudja, gazdája lettem egy Trabant 601-es személygépkocsinak. Számomra igenis az. Minden álmom volt egy ilyen autó kiskorom óta, noha mai fejjel belegondolva vannak sokkal jobb befektetések is. “De akkor is kellett egy ilyen.” Töredelmesen bevallom, hogy gyakran volt olyan, hogy 2-3 évesen attól gyógyultam meg, hogy az éjszaka közepén szüleimmel kocsikáztunk és én mondtam a szembejövő autók márkáját már a lámpájuk alapján. Ezzel órákat tudtam tölteni, ülni hátul középen és kocsikázni. Hozzáteszem emlékeimben sokkal nagyobb a hátsó tér mint az valójában. :D Valószínűleg azért mert akkor még kicsi voltam és fejedelmi kényelemben utaztam egyedül hátul. :D Mára ez kicsit módosult inkább úgy fogalmaznék, hogy az autó 2+2 személyes, de ez így jó. :) Hátul relatíve ritkán utaznak, inkább az első két ülés van kihasználva. De térjünk is rá a vásárlásra.
Az autót a használtautó.hu-n találtam és a közelben volt, így kimentünk Viktor barátommal és egy szerelővel megnézni. Hajdúszoboszlóra az út során kitárgyaltunk mindent az autóról, hogy majd keverni kell a benzint, meg előbb utóbb minden ilyen autót utolér a főtengely mizéria és miért is akarok én Trabantot. A “tett helyszínére” megérkezve a következő mondatok hagyták el a szerelő száját: “Azt nem mondtad, hogy ez ilyen szép állapotban van.” És tényleg :) Egy ezüstmetál, pontosítok Chrysler metál fényezés van rajta, eredetileg libaf..szöld volt. :) A motor piros fényezése kiemeli a 26 felbőszült paci erejét, melyet billegős téligumik közvetítettek az aszfaltra. (a képen nem ezek a gumik/felnik szerepelnek) Próbakör, hosszas tipródás, 3x-i körbejárás, alkudozás után végül kezetráztunk az eladóval és elindítottuk a tranzakciót. Az autó műszakiztatása pár napon belül elkészült így ez abszolút gördülékenyen ment, 2 év friss műszakival vehettem át. A Hajdúszoboszló – Debrecen távot azt hiszem sosem felejtjük el, egyszerre féltünk, féltünk, féltünk, izgultunk és hajtottuk óránkénti 60 km/h fölé… :D
Történetemet hamarosan folytatom mert még rengeteg mesélnivalóm van…
A hazautat máris egy “lerobbanás” tarkította, ugyanis tankolás után elfeleljtettük kinyitni a benzincsapot, így viszont szomjas maradt a jószág. :D A billegős vékony kerek nem voltak az igaziak és otthon végig azon tipródtam mi legyen, ugyanis a tulajnál voltak felnik… szép felnik… :D De sajnáltam értük 35k-t kiadni és a keret annyira nem is tette lehetővé. (itt jegyezném meg az átiratás és minden vele járó költség így is horror volt). Végül úgy döntöttem kellenek a felnik és a Bridgestone gumik, így a vásárlás után vagy 3 nappal vissza kimentünk az extulajhoz és elhoztuk a felniket. Este fel is szereltük őket és a különbség hatalmas… Feszes, alacsony, széles, stabil… egyszóval hatalmas biznisz volt.
Másnap már Körby-vel mentem dolgozni, bár az első éjszaka féltettem odakint hagyni, nem lett semmi baja. Éltük hétköznapi életünket egy-két napig és csak tankoltam. Majd jött az első út Nyíregyházára. Az itthoniakat egy következő postban taglalom…
szerző:
Vásárhelyi Tibor
