Toyota Auris – konzervatív kompakt

Visszatérő vendég nálunk a Toyota Auris, idén már a negyediket fogyasztjuk belőle, mégsem tudtuk még megunni, hiszen mindig más formájában kopogtat be hozzánk. Volt már 1.2-es turbós kombi, hibrid kombi és ferdehátú, most is az utóbbihoz volt szerencsénk, ám ezúttal a klasszikus iskola képviselte magát a motortérben, méghozzá egy 1.6 szívóval. Jól sikerült konstrukció ez, főleg ebben az összeállításban, ilyen az, amikor a már bevált formátumot összegyúrják a modern technológiával és megjelenéssel, méghozzá úgy, hogy egy percig sem kell unatkoznunk a kormány mögött!

Ha azt mondják 15 évvel ezelőtt, hogy ilyen lesz 2017-ben egy autó, azt válaszoltam volna, hogy: igen, valahogy így kell haladnia a fejlődésnek, nem rossz a felvázolt irány. Nos, az a bizonyos irány azóta még inkább ezerfelé ágazott, végtelen mennyiségű, minőségű, felszereltségű, motorizációjú modell közül válogathatunk, azonban a bőség zavarától megcsömörlötten kifejezetten jóleső érzés ezzel a Toyotával minden közösen eltöltött kilométer.

Az Aurist nem akarták erőltetett módon európaivá alakítani, tipikus japán dizájnnal hódít, ezzel a platinum bronz fantázianevű színnel, a sötétített hátsó ablakokkal, a cápauszonyával, és a kevésküllős felnijével pedig ember legyen a talpán, aki nem kíván rá. A maga 4.33 méteres hosszával és 1.47 méteres magasságával, illetve a lapított orrával arányosságot sugall, a hátulja azonban talán egy kicsit túlzottan is részletgazdagra, morcosra sikerült.

Ezen a ponton a kreativitás némileg vissza is ütött, a hátsó szélvédő ugyanis szinte csak egy kis lőrés, ennyire apró ablaktörlővel meg még szerintem az életben nem találkoztam. Ezen kívül végtelenül szimpatikus és ügyes kis forma az Aurisé, és az első generációs, Yarisos beütés után jó húzás volt külön karaktert adni neki, ami a legutóbbi facelift során csúcsosodott ki.

Belül ugyanaz az egyenvilág köszönt vissza, mely a Toyotáknál annyira jellemző mostanában, mégis tudván, hogy egy ferdehátúban ülök, szögegyenesre állítottam be magam, közel a magas kormányhoz, elfelejtve azt a kombis, terpeszkedő, kényelmi pózt, amit legutóbb alkalmaztam. Ez egyébként egészen más megvilágításba helyezte a kezelőszervekkel való kapcsolatomat, minden ott volt karnyújtásnyira, és mégsem éreztem magam beszorítva, hiszen a lábamnak és a fejemnek pont elegendő hely jutott, igazán feszes, lendületes, mégis kényelmes utazást biztosított így az Auris.

Hátul a fejtér 1.90 körül már bajos, és a 360 literes alap csomagtér sem épp költözködéshez való, viszont a bővített, síkpadlós 1.2 köbméter már egyáltalán nem hangzik rosszul. Az anyagminőséget már számos alkalommal méltattam, de ezúttal is kitérnék rá, az ajtóbehúzó és a középkonzol lakkozott felületeire vigyázni kell, de a többi részlet tartós hatást kelt, és az összeszerelés is jól sikerült.

Az Active Trend+ felszereltség lényegében a Safety Sense, a Comfort és a Plus csomagot, valamint a parkolássegítő rendszert is tartalmazza, érdemes átböngészni a hazai importőr által megadott listát, ezen felül már csak a Selection és az Executive szint van, ez persze az árcédulán is meglátszik, de erről majd a teszt végén. Nyilván nem sorolok fel most mindent, mert akkor soha nem végeznétek az olvasással, de az azért nem gyenge, hogy egy kvázi „egyszerű” kisautó az esőérzékelőtől az elektromos deréktámaszon át a minőségi tolatókameráig és a táblafelismerős navigációig mindent megkap, és ha úgy tartja kedvem, még le is parkol helyettem.

Mit sem érne azonban ez a sok okosság, ha nem lenne élvezetes autó az Auris az 1.6-os, 132 lóerős Valvematic erőforrásával. Ez a motor úgy jó, ahogy van, kiegyensúlyozott, vannak erőtartalékai, könnyen kiismerhető és nagyon kellemesen hangolt. A száz kereken 10 másodperc alatt van meg, a végsebesség pedig 200 km/óra. Ott van még a hatsebességes manuális váltó is, ami egyrészről pontosan kapcsolható, másrészről pedig a fokozatokat is eltalálták, és ne feledjük ki a rövid úton járó pedálokat sem, a kuplung ráadásképp tökéletes keménységű, a gáz pedig kellő gyorsasággal reagál.

Egyvalamit viszont el kell fogadni, a vegyes 6.7-7 liter garantált, városban pedig akár 8-9 között is elszürcsölget, lábtól függően. Ez nem kevés, és nem is a deciszámolgatók kedvence lesz (arra ott a hibrid), de valamit valamiért! A kormánymű precíz, az Auris jól manőverezhető, a futómű pedig szinte elnyeli az úthibákat, és kanyarban is meggyőzően viselkedik, remek az útfekvés, magasabb tempónál is úgy érezhetjük, mintha ráhasalna az autó az útra.

Ha az Auris árairól beszélünk, akkor hivatalosan nagyon széles palettát kellene körüljárnunk, ám a valóságban nálunk szinte csak az Active Trend/Active Trend+, illetve a Selection és az Executive szintekkel találkozhatunk, az 1.2T, az 1.6-os és az 1.8 hybrid variációival. Az alapfelszereltségek, az 1.33-as benzines és az 1.4/1.6 dízel szinte teljesen hiányzik a választékból. A hivatalos árak kissé riasztóak lehetnek, ám ha jókor vagyunk jó helyen, akkor a tesztben szereplő modellt akár 5.6 millió forint fejében is hazavihetjük, ez pedig igen korrekt ár érte! A hibrid azért ennél valamivel zsebbenyúlósabb, de az már egy másik történet, amit itt olvashattok el.

A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek!

Bense Róbert