Toyota Yaris Hybrid teszt – takarékos ugrómókus
Alig tíz hónap alatt ez már a negyedik Yaris, ami megfordult a kezeim között, ám még mindig nem sikerült megunnom a japán kisautót, lévén elég változatos sorrendben érkeztek hozzám a tesztalanyok, és időközben történt egy modellfrissítés is. Legutóbb a faceliftes 1.5-ös benzinest kaptam, mely az előző évben tesztelt 1.33-ast váltotta fel, és bár a hibridnél ennyire jelentős műszaki változásokra nem számíthattam, azért bőven akadt felfedezni való újdonság.
Tesztalanyunk büszkén hirdeti az idén 20 éves Toyota Hybrid technológiát, ami egyébként teljesen érthető, hiszen a világ első sorozatgyártásba kerülő hibridje, a Prius 1997-es bemutatkozása óta a piac egészét tekintve is jelentős térnyerésen ment keresztül az alternatív hajtás. Az elmúlt két évtized terjeszkedési stratégiája kezd kicsúcsosodni, elég csak végignézni a Toyota választékán, 2010-ben az Auris, 2012-ben a Yaris, 2015-ben a RAV4, idén pedig a C-HR is rágurult arra az útra, melyet annak idején a Prius taposott ki. Bár a hibrid járművek még mindig a drágább kategóriába tartoznak, manapság már számos márkánál találkozhatunk velük, a Toyotánál a belépő szintet pedig pont a Yaris képviseli.
Korábbi tesztünkben beszéltünk már róla, de most is megemlíteném, hogy az előddel összehasonlítva kifejezetten jó helyeken nyúltak hozzá a formához, és bár a kéttónusú bordó-fekete fényezéssel kicsit vagányabbnak hatott számomra a Yaris, így is a modern, városi kisautó egyik mintapéldánya a felfrissített modell. Míg a 2014-ben bemutatott, mezei frissítéshez képest túlságosan is megújult, ám mégsem negyedik generációsnak nevezett típus már a Toyota jelenlegi arculatát viselte, mégis a mostani átdolgozással sikerült az elnagyolt részleteket eltüntetni. Gondolok itt a kellemes megjelenésű lámpatestekre, illetve a far modernizálására, melyet lényegében a front formavilága ihletett. Az oldalsó, krómhatású díszelemek mutatósak, ám feleslegesek is egyben, könnyű sérülésforrások, és csúnyán is fognak majd kopni. A teszt első bekezdésében található linkekre egyébként érdemes átnavigálni, hiszen a fotók összehasonlítási alapnak tökéletesek, már ami a külsőségeket illeti.
Az utastérben sajnos nyoma sincs annak a vidámságnak, amit a Selection-szinten kapunk, a szürkeséget mindössze néhány ezüst keret igyekszik megtörni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A megújult, varrott, multifunkciós kormányon legalább van egy kis lakk, ám pont az igénybevétel miatt itt inkább maradhattak volna a matt elemeknél. Bár a műanyagok többsége jó minőségű, az ajtóbehúzók valamiért borzasztóan recsegnek, a négyből ez az első Yaris, aminél ilyen problémát tapasztaltam, és mivel nem egy széthasznált tesztautóról beszélünk (3700 kilométer van benne), ezért még erre sem lehet fogni a jelenséget.
A helykínálatot – mint mindig – ezúttal is csak dicsérni tudom, a 279 literes csomagtér pedig 856 literig bővíthető, az osztható hátsó támlák lehajtásával. A kényelemmel sincs gond, a bőrrel szegélyezett ülések tartása és ülőlapjainak hossza is megfelelő, és még egy egyszerű kartámasz is jár, a kormánykerék állíthatóságával viszont ezúttal is meggyűlt a bajom, ugyanis a térdnek nem hagy túl sok helyet.
Felszereltség szempontjából bőkezű a Toyota, a Style-szint a Smart csomaggal már bőven az elegendőség határát súrolja. Kétzónás digitális klíma, ülésfűtés, és kulcsnélküli indítás is jár, biztonságunkról pedig az ütközés-megelőző rendszer, és a sávelhagyást figyelő asszisztens gondoskodik, ezen kívül kapunk még szürkületérzékelőt, és automata távolsági fényszórót is. A 7 colos érintőkijelzőn követhetjük figyelemmel az energiamonitort, és a tolatókamera képét is, valamint ezúttal már táblafelismerős navigáció is került a tesztmodellbe, kisautóhoz képest ez egy nagyon korrekt lista!
Külön öröm, hogy a műszerfal is megújult, mert míg a klasszikus hajtásláncokkal ellátott Yarisoknál el lehetett fogadni a szögegyszerű megjelenést, a Toyota hibridjeinél jellemző jövőbemutató egységek ezidáig a Yaris esetében a múlt évezredet idézték. A töltésjelző maradt a helyén, a kilométeróra a jobb szélre költözött, középre pedig egy kijelző került, így a modern megjelenés mellett jóval több információt is kapunk az autóról. Sajnos az előválasztó kar dizájnján nem változtattak, pedig legalább annyira szükséges lett volna, mint a műszerfal frissítése.
Persze amire egy hibrid esetében különösen kíváncsiak szoktunk lenni, az a motortérben rejtőzik. Míg a benzines paletta változott, addig jelen modell esetében nem módosítottak az úgynevezett Full Hybrid rendszeren. Szükségtelen is lett volna, mivel az 1.5-ös Atkinson-ciklusú benzines és a 45 kW-os villanymotor párosa teljesen ideális az 1.1 tonnás Yaris mozgatásához. A 100 lóerős rendszerteljesítmény elegendő, a 165 km/órás végsebesség viszont előrevetíti, hogy ez az autó bizony nem a száguldozásra lett teremtve, ezt az érzetet pedig megerősíti az E-CVT váltó is.
A nyugodt autózás receptje a pontos irányíthatósággal, a jó manőverezhetőséggel (mindössze 4.8 méteres sugarú a fordulókör), és a kissé feszes, ám stabil futóművel válik teljessé. Ehhez hozzávehetjük még az alacsony fogyasztást, bár a gyári 3.3 literes vegyes helyett ezúttal is inkább a 4.6-5 liter körüli számokkal szembesültem (az ECO módot inkább hanyagoltam), de lelkem rajta, hogy még a legnagyobb odalépésekkel sem tudtam ennél sokkal nagyobb átlagot kipréselni belőle, ami a mindössze 36 literes tankot nézve egyáltalán nem baj. Ha minden passzol, akkor pedig nagyjából 50 km/órás sebességig, kevésbé intenzív gázadás mellett 2 kilométeren keresztül tisztán elektromos üzemmódban is használhatjuk a Yaris Hybridet, igaz a kézifékkar melletti/alatti EV-kapcsolót nem éppen a legjobb helyre biggyesztették.
Ügyesen újult meg a Yaris, modernebb lett, a hibrid változatnak kifejezetten szüksége volt erre a lépésre, mert ugyan a szegmensben belépő kategóriásnak mondható a maga 6 millió környéki árával, azért ennyiért már illik villantani valamit. Ez most megtörtént, ám érzésem szerint házon belül még mindig az 1.5-ös, Dual VVT-iE-vel szerelt változata van jobb pozícióban. De ne feledjük azt sem, hogy a Prius nem hiába kezdte el kitaposni 20 évvel ezelőtt azt a bizonyos ösvényt!
A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek!
Bense Róbert
