Old Car Museum – a legjobbak egy helyen
Ha azt mondom, hogy Magyarországon kevés az állandó, autós tematikájú kiállítás, akkor nagyon enyhén fogalmaztam, az pedig egészen biztos, hogy az Old Car Museum a maroknyi hazai tárlat közül is számos téren a legigényesebb.
Régóta terveztük már a látogatást a kiskőrösi múzeumba, melyre végül június utolsó napjaiban kerítettünk sort, és egészen mókás módon közelítettük meg a helyszínt. Kiskőrös nem egy világváros, gondoltam, pillanatok alatt megtaláljuk, amit keresünk, ehelyett sikerült kétszer elgurulni az ipari park előtt, melynek mellékútjáról végül megláttuk vágyott úti célunkat – hogy ne kövessétek el ugyanezt a hibát, elárulom, hogy amennyiben Soltvadkert felől jöttök, a vasúti kereszteződés előtti utolsó bekötőútnál kell balra kanyarodni, és pár száz méter múlva előbukkan az autó- és motorcsodákat rejtő épület.
A mintegy 2420 négyzetméteren elterülő kiállítás jóval több, mint egy járművekkel telített hangár. Kezdjük ott, hogy ki ne szeretne egy Ferrari 348 Spiderrel szemben leülni, és meginni egy jó feketét? Na, ugye? Szerintem ha helybéli lennék, minden egyes reggelemet itt kezdeném. Viszonylag ritkán mondok ilyet, de a recepciós/felszolgáló hölgynek kiböktem, hogy milyen irigylésre méltó munkahelye van, a pultról nyíló látványt ugyanis egyszerűen nem lehet megunni.
Persze nem csupán kávézgatni érkeztünk, rögtön bele is merültünk az alsó szint látnivalóiba. Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek neki, vagy sajnáljam, hogy üres a hely. Persze jó volt, hogy nem lógott bele minden képbe egy random testrész, és nem kell tömegeken átverekedni magam a jó szögekért, de könyörgöm, ennek a múzeumnak mindig teltházzal kellene mennie!
Nincs annyi karakter, hogy minden autót/motort A-tól Z-ig felsoroljak, meg különben is, tessék szépen elmenni, keddtől-vasárnapig 9:30-18:00 között vannak nyitva, és a belépőjegy sem egy ökör ára, felnőtteknek 800, gyerekeknek/nyugdíjasoknak 500 forint, de csoportos kedvezmény is igényelhető.
Visszatérve a járművekhez, már az első lépéseknél behúztuk a kéziféket, ugyanis a világ első autójának, a Benz Patent-Motorwagennek a replikája jött szembe, jobbunkon egy ’67-es Corvette Stingray C2 terpeszkedik a 350 lóerős V8-asával, de mellette a mélykék ’66-os sem kevésbé izgalmas látvány, a mellettük lévő patent Simson S50 N fogalmam nincs, hogy hogyan került a képbe, de jó sora van, az egészen biztos. A sor Alfa, Fiat, Bogár hármassal folytatódik, hogy aztán megint egy klasszikus vas, egy 1978-as évjáratú Chevrolet Corvette Silver Anniversary zárja.
Középen illusztris társaság sorakozik, a már említett 1991-es 348 Spider 8.844 legyártott darabjából egy pont Kiskőrösön van, 3.4 literes, vízhűtéses V8-asa 320 lóerős teljesítménnyel bír, a végsebesség valahol 280 körül keresendő. Mögötte, a két piros közt fekete bárányként kacsintgat egy Lamborghini Gallardo, melyet a Ferrari mellett egy amerikai kivitelű Porsche 911 Turbo Cabriolet (930) fog közre. A bukólámpás, speciális átalakításokkal tarkított Flachbau (azaz lapos építésű) kabrió változatából gyártásának 3 esztendeje alatt igen kevés készült!
A másik oldal sem kevésbé izgalmas, itt egy Jaguar XJS V12 nyitja a sort, aztán a Mercedesek kerülnek túlsúlyba, a ’63-as 190 SL a gyártás utolsó periódusából származik, 1955-1963 között 25.881 készült belőle, a mellette parkoló fehér 230 SL még ritkább, darabszáma nem érte el a húszezret, a modernebb érát egy 240D is képviseli. Az igazi meglepetés mégsem itt, hanem a nyitott motorháztetejű Fiat Ritmo Abarthnál ért minket, egy leírásnak viszont örültem volna (nem csak ennél az autónál), már csak a története miatt is.
Mondtam már, hogy van emelet is? Az üveglépcsőn felkocogva katonás sorrendbe állított motorgyűjteménybe botlottunk, a Csepelen keresztül, a Zündappon át, egészen az MZ Trophy-ig, és a Bonvicini Jaquarino-ig számos érdekes modellt körüljárhatunk. A kanyar előtt hangulatosan kialakított műhely-imitáció is helyet kapott, itt egy kissé megfáradt, de ettől persze még impozáns látványt nyújtó E-Type Convertible motorházteteje alá is benézhetünk.
Aztán ismét egy kellően éles váltás következik, hogy még véletlenül se lankadjon a figyelmünk. Természetesen a szocialista autók sem maradhattak ki, ezek a végtelenül megkímélt példányok pedig ma már tényleg múzeumba valók! A ’89-es Trabant 601 L-ben igazoltan 14.595 kilométer van, az 1977-es Wartburg 353 Touristba még ennél is kevesebb, alig 3000 kilométer került, még a klasszikus két betű négy szám rendszám is ott virít rajta. És akkor ott a főnök, a piros ezerkettes kombi, 1982-ből, mindössze 492 (!) megtett kilométerrel, egészen hihetetlen! Ezen autók mindegyikében ott van még az az illat, amit ma már egyre kevesebbszer van lehetőségünk érezni, így hát ha szeretnétek megmutatni a gyerkőcnek, hogy milyen is az igazi Trabant/Wartburg/Lada „szag”, akkor itt van rá lehetőség, de aztán siessetek, nehogy mások elszippantsák előletek!
Azt hiszem egy jó múzeum olyan, ami után érzed, ahogy zsonganak a fejedben a látottak, és legszívesebben már akkor visszamennél, miután kiléptél az ajtón. Kifejezetten örültem, hogy nem zsúfolt, félhomályban lévő tárlattal volt dolgunk, hanem egy teljesen modern, mégis szellős, és nem mellesleg remek megvilágítású kiállítással. Jut eszembe, a recepciós pult melletti folyosón mindenképp menjetek végig, hiszen üvegfalak mögül láthatjátok a restauráló műhelyet, amely betekintést nyújt a felújítások mindennapjaiba, és remekül példázza azt, hogy mennyi munka van egy szépen helyreállított veteránban!
Aki nem hallott még az Old Car Museumról (sajnos nincs túlmarketingelve), az mindenképp jegyezze fel az autós bakancslistájára, a kiskőrösiektől pedig csak annyit kérek, hogy legyenek nagyon büszkék erre az egyedülálló gyűjteményre, a múzeumhoz vezető út környékét pedig alaposan táblázzák ki, és fogdossák szépen össze az arra járó turistákat, mert ezt látnia kell mindenkinek, aki csak a közelben jár!
Bense Róbert
