Lada Kalina kombi teszt – egyszerű teremtés

Engedjetek meg nekem egy rövid, szubjektív, de tapasztalatok alapján kialakult kikacsintást – a legkevésbé sem hálás dolog a legalsó árkategóriában lévő autókról írni, hiszen az átlagnál többen kapják fel rá a fejüket, a “kis” pénz mellé viszont sokszor nagy elvárásokat támasztanak az érdeklődők.

Ez nem az emberek hibája, ugyanis az olajozott marketinggépezet jóval többet mutat bele ezekbe a modellekbe, mint amennyire hivatottak. Így aztán mikor nyilvánvalóvá válik, hogy a csoda elmarad, jönnek a bezzegezések, és a jól ismert használtautós érvek, pedig mind tudjuk, hogy a „másik oldalon” sem könnyű a helyzet, csak ott PR-osok helyett a nepperekkel találjuk szembe magunkat. Erről a suta szituációról nem csupán a vásárló nem tehet, hanem az adott típus sem, ugyanis ha reálisan gondolkodunk, sejthetjük, hogy egy 2.4 millió forint alapárú új autó nagyjából mit tudhat, mit várhatunk el tőle, és milyen csoportot céloz meg. Ezzel a szemüveggel kéretik nézni a Kalina kombi tesztjét, engem is ezek a gondolatok és kérdések vezéreltek.

A Kalinával karikázgatva megkaptam párszor, hogy „nem néz ki rosszul, de ez egy minimum 15 éves formavilág”, és igazából csak megvontam rá a vállamat. Ami 10-15 éve jó volt dizájn szempontjából, az manapság miért is lenne rossz? Ezzel a dobozformával nem tudtak hibázni az oroszok (korábban más gyártók sem), nyilván nem újszerű a megjelenés, de sokkal jobb ez így, mintha valamilyen kényszerű, elbaltázott, olcsó modernséget próbáltak volna ráerőltetni a modellre. A 2194-nek (a kódjelet a csomagtérajtón is megtaláljuk) egyáltalán nincs rossz kiállása, 4.08 méteres hossza és 1.7 méteres szélessége könnyen manőverezhetővé teszi, a 14,5 centis hasmagasságnak köszönhetően pedig úttalan utakon is elboldogulhatunk vele. Külön pluszpont jár a – limitált szériához járó – GMP felniszettért, kifejezetten sokat dob az összképen!

A beszállásnál egyből feltűnik, hogy az ajtónyitásra a Kalina esetében is oda kell figyelni, lévén a határoló nem a Ladák erőssége. Ha megtanultuk, hogy ne csapjuk a falhoz az ajtót (eddig szinte az összes tesztautót lekoccolva kaptam meg), akkor akár az előnyünkre is fordíthatjuk a helyzetet, mivel a beszállás így jóval könnyedebb. Persze az már más kérdés, hogy a behúzó után félig kilógva kapálózhatunk, ha magunkra akarjuk csukni a határig nyíló ajtót. Az ülések szivacsosak, sok tartást ne várjunk tőlük, viszont a komfortjukkal nincs gond, egész hosszúak az ülőlapok, ami pedig igazán pozitív, az a hibátlan ülésmagasság, illetve a kilátás. Ugyanis a Kalina kombi hatalmas üvegfelületekkel rendelkezik, elöl az autó orráig láthatunk, hátul pedig jókora szélvédő biztosítja az akadálymentes kilátást, hogy a kéttenyérnyi visszapillantókról már ne is beszéljek. Többek között ez is a régebbi konstrukciók előnye volt, szemben a jelenlegi, lőrésszerű ablakokat megkövetelő trenddel.

Az utastérben a műanyagok összes formáját, fajtáját, variánsát megtalálhatjuk, ez szintén nem meglepő ebben az árszegmensben, az azonban már igen, hogy semmi nem nyöszörgött, zörgött, pedig jártam néhány olyan útszakaszon, ahol ennek ki kellett volna derülnie. A nagy szürkeséget az oldalsó szellőzőrostélyokkal, a váltógombbal, valamint a klímapanellel próbálták megtörni, utóbbit szintén meg kell dicsérni, mivel egyrészt korrekt hatékonysággal teszi a dolgát, másrészt teljesen vállalható tekerőket kapott, jóval masszívabb érzést kelt, mint a korábban tesztelt Granta esetében.

Alatta ott figyel a hátsó ablakfűtés, valamint a kipörgésgátló gombja, még lejjebb az ülésfűtés kapcsolói kaptak helyet. Amin elmosolyodtam, az a kézifékkar mögötti, felhajtható pohártartó, mely sajnos önmagát sem tudta megtartani, egykedvűen ficcent vissza a helyére. Norma szinten nem jár érintőképernyős multimédia rendszer, ám egyáltalán nem is hiányzik, az SD-kártya és USB bemenettel is rendelkező, Bluetooth-kapcsolatra képes egység bőven elegendő, a maga apró kijelzőjével együtt (igaz, hogy az ékezetesek helyett cirill betűket kapunk). A hangrendszer nem egy Bose, de sokkal jobban szól, mint amire számítottam, ami kissé bosszantó, hogy külön kell kapcsolni, gyújtásra nem aktiválódik a rádió. A műszerfalon monokróm információs képernyőn tudjuk követni a fogyasztást, és a megtett kilométerek számát.

A helykínálatról még nem beszéltünk, pedig a Kalina kombi egyik fő erénye a hatalmas első lábtér, és a megfelelő beállítások esetén szintén tágas második üléssor. A csomagtér ismételten csak belülről, vagy kulccsal nyitható (a tanksapkához szintén jár egy pici kulcs – fő a biztonság címszó alatt – jómagam alaposan leizzadtam, mire le tudtam venni), azonban az alapból 355 literes méret, és a bővített 670 liter egész jó pakolhatóságot eredményez. Itt szintén tetten érhető a spórolás, hiszen a hátsó ülőpad aljára már nem jutott szövet, de cserébe legalább közel sík rakodófelületet kapunk.

Tesztünk főhőse mindössze 1080 kilogrammot nyom üresen (480 kg a terhelhetősége), ehhez mérten az 1.6-os, 96 lóerős Lada motor bőven elegendő a mozgatásához. Meglepően jó a Kalina kombi dinamikája, az ötfokozatú manuális váltó kissé sírós és nyers, de egész szépen kapcsolható, a fokozatok hossza is jól el lett találva. Amit le kell nyelni, az a 7.6 literes átlagfogyasztás, és a 8.5 literes városi étvágy, igazából ez a legnagyobb hátrány, amit a Kalina esetében fel lehet hozni.

Az elöl MacPherson, hátul torziós felfüggesztés jól teljesít, a magas felépítés ellenére kellően stabilnak érződik az autó, bár komolyabb tempónál érződik némi rázkódás, de ez valószínűleg a nem megfelelő guminyomásból adódik, hajlamosak ugyanis 2.3-2.5 bar környékén sanyargatni a tesztautók abroncsait. Mint már említettem, a rosszabb útfelületeken sem jön zavarba a Lada, persze azt nem lehet mondani, hogy átsiklik a kátyúk fölött, de sem baljós hangok, sem oda nem illő rezonanciák nem jellemzőek. Nyilván 3300 kilométer után ez el is várható, százezernél azért újból megnézném a futóművét. A kormánymű kissé szintetikus ugyan, de ettől függetlenül lehet érezni a súlyát, nem túl könnyű, a pontossága is elfogadható. Amit szokni kell, az a fékerő, némileg késve érkezik, onnantól pedig harap, úgyhogy az elején pár félsatuzós-bólogatós fékezés előfordulhat, de megnyugtatok mindenkit, hamar rá lehet érezni.

Nincs kétség, a Kalina kombi egy szögegyszerű autó, és kell vele kompromisszumokat kötni, azonban van néhány kellemes oldala az előbbiekben felsoroltakon kívül. Egyrészt olcsó, ezért nem jelentős az értékvesztése, másrészt az alkatrészárak és a szervizköltségek sem vészesek. Harmadrészt pedig ezt az autót használatra tervezték, egyszerűen ez a sorsa, megvenni, menni vele, letenni. Bármilyen hihetetlen, de még annak is tudtam örülni, hogy manuálisan állíthatóak a visszapillantók, olyan ez kicsit, mint a gombos Nokiák, amire kitalálták, azt tudja.

Végezetül ejtsünk néhány szót az árakról, a gyengébb, 8 szelepes motorral szerelt Standard kivitel 2.399.000 forintba kerül, a Norma szint a jelen tesztben is szereplő erőforrással 2.699.000 forint, a Lux pedig 2.849.000, ennél már csak az automata váltós verzió drágább, a maga 3.3 milliós árcédulájával. De gyanítható, nem utóbbi, hanem inkább a Norma iránt érdeklődnek a vásárlók, melyhez egyébiránt 3 év kilométerkorlát nélküli garancia is jár.

A tesztlehetőségért köszönet a Lada Hungary Kft.-nek!

Bense Róbert