Citroën C4 – nemes egyszerűség

„Azt a funkcionalista mindenedet…de szeretem, hogy ilyen vagy.” – ezzel búcsúztam el a teszthét végén aktuális Citroënemtől. Sokáig gondolkodtam, hogy az elején kezdjem, vagy vágjak bele a közepébe in medias res módon, esetleg a végén fogjam meg a sztorit, végül az utóbbi mellett döntöttem, mert ebből a felütésből egyből megtudhatjátok, hogy mire számíthattok egy Citroën C4-től.

Facelift-modellről beszélünk, a 2010-ben megjelent második széria frissített változata minden, csak nem forradalmi divatdiktátor. De! A jelenleg túltengésben lévő jövőautók között nagyon is megvan a maga helye, és célközönsége. Hozzátenném, hogy a franciáknak ritkán kell átmenniük a szomszédba időtálló formatervekért, vagy elegáns vonalakért. Viszont azt sosem hittem volna, hogy -5 fokban, térdig érő ködben, a nyakamba zúduló zúzmarával megküzdve is lehet örömteli momentumokat találni egy klasszik szürke autó fotózása közben. A képeken látható Citroën azonban leszámolt az előítéleteimmel, méghozzá azért, mert azok a részletek, melyek a hétköznapokban nem tűnnek fel rajta, ilyen ingerszegény pillanatokban gyorsan kiütköznek, és óriási örömforrásokká nőnek. Értem ez alatt az orr részegységeinek kellemes harmóniáját, a kitűnő lámpatesteket, vagy a kissé kitolt visszapillantókat. A Citroën C4 arányai, méretei nagyon jól el lettek találva, bármelyik oldaláról is nézzük, és ehhez semmilyen extrém elemet nem kellett belevinni az összképbe, egyszerűen úgy jó, ahogy van!

A beltérben hasonló a helyzet, semmi nincs túlbonyolítva, a kezelőszervek egyértelműek, és való igaz, hogy alanyunk nem lett eleresztve túl sok kényelmi extrával, de azt kell mondjam, nem is hiányzik belőle semmi. A kilépőfény praktikus, az ajtózsebek és a méretes kesztyűtartó szintén. Az ülések komfortosak, jó a pozíciójuk és a tartásuk, az ülőlapok hossza ideális, az ügyesen levágott kormánykerék is megfelelően igazítható. A kompakt Citroën helykínálat szempontjából is jól teljesít, hátul sem kényelmetlen az utazás, a 380 literes alap csomagtér közel 1.2 köbméteresre növelhető.

Az anyaghasználat már becsapósabb, a fekete, enyhén puha műanyagra először furcsán néztem, de hamar rájöttem, hogy más felületekkel ellentétben sokkal kevésbé érzékeny a sérülésekre. Kétség sem fér hozzá, hogy nem nyújt túl izgalmas látványt, mint ahogy a középkonzol sem, de még mindig jobb, mintha csiricsári, lakkozott betétekkel próbálták volna meg feldobni. Van itt azért valami, ami igenis vonzza a tekintetet, ez pedig a hármas köregységekkel variáló műszerfal, mely a szükségesnél egy dekával nem mutat több infót a monokróm kijelzőin, sajnos a háttérvilágítás színét ezen a szinten nem lehet megváltoztatni.

A központi, 7 colos kijelző azonban szinte elveszik, ám ha komolyabb jelenség volna, akkor sem találnánk benne túl sok felfedeznivalót, a navigáció feláras, nem járt hozzá, a bluetooth-kapcsolat zökkenőmentes, a médialejátszó mindent felismer, ennyit épp elég róla tudni. Kicsit kegyvesztettnek és kényszeredettnek éreztem a jelenlétét, de ez tényleg csupán egy margóra szánt megjegyzés, mintsem kritika, egyszerűen nem szempont. A klíma már annál inkább, a kétzónás, digitális panel átlátható és nagy hatásfokkal dolgozik, az első és a hátsó ablak jégtelenítése is viszonylag gyorsan végbemegy, az utastérben hamar barátságossá varázsolható az „időjárás”.

A C4-ben a volán mögött is érződik a visszafogottság és a kiegyensúlyozottság, az 1.6-os, 99 lóerős BlueHDI erőforrás feltűnésmentesen teszi a dolgát, ráadásul dízel mivoltához képest szinte hangtalan, és bár nem lehet vele feltépni az aszfaltot, dinamikus motor benyomását kelti. Ehhez az érzéshez persze szükség van a remekül hangolt 5 sebességes manuális váltóra is, amely pontos és rövid úton jár, átlag városi közlekedés esetében pedig nemigen kér a hármasnál magasabb fokozatot.

A pedálsoron bármennyire is jó a kuplung keménysége és a fék adagolhatósága, nem tudok elmenni a nyiszorgásuk mellett, elég idegesítő jelenség, főleg egy ennyire „összerakott” autónál, szerencsére ez nem egy megoldhatatlan probléma, ám annál jobban az idegeire tud menni a sofőrnek. A feszültséget persze könnyen elengedhetjük, ha az autó fogyasztását nézzük, városban 5.7 literes átlaggal bírt (ebből még faraghattam volna), országúton 4.5 liter alá is be lehet kacsintani, egész szép számok ezek. A futómű kényelmes, ügyesen képes elbánni az úthibákkal, a stabilitásával sincs gond, bár kanyarban lehetne egy hangyányival magabiztosabb. A kormánymű visszajelzéseiről szinte mindent le lehet „olvasni”, precízen irányítható a C4 és kényelmes manőverezést tesz lehetővé.

A Citroën kompaktja tipikusan az az autó, melyre nyugodt szívvel lehet azt mondani, hogy egyben van. Csupán annyit kér és ad, amennyire szüksége/szükségünk van, semmi sallang, ettől válik igazán használhatóvá. Nem mondom, hogy nem lesznek hibái, de jelen pillanatában és valójában sehol nem lógott ki a lóláb, és sok esetben már ennek is örülni kell! A Feel Edition széria kedvezményesen 4.9 milliótól kezdődik, Live szinten pedig már 4.5 millióért is lehet találni C4-et. Árát, jellegét, egyszerűségét nézve igen meggyőző autó még úgy is, hogy már bőven nem sorolható a legmodernebb éra tagjai közé.

A tesztlehetőségért köszönet az Autó Triplex Kft.-nek, valamint a Citroën Őrmezőnek!

Bense Róbert