Mazda 6 teszt – a szürke eminenciás

Újra használtteszttel jelentkezünk, ezúttal egy Mazda 6 került a kezeink közé, amely 2011-ben gurult le a gyártósorról. Közel öt év alatt 87.000 kilométert tettek bele, ez nagyjából átlag környéki futásteljesítmény, éppen ezért mi is igyekeztük úgy vizsgálni az autót, hogy kiderüljön, normál használat és elvárások mellett mit is lehet kívánni a japán négykerekűtől.

Megjelenése frissnek hat, kellemesek az ívek, ahol gömbölyűnek kell lennie, ott gömbölyű, ahol határozottabbnak, ott határozottabb, mosolygós, de mégis kicsit szigorú a hűtőmaszk és a lámpák kialakítása, hátul azért az izgalmasság kissé elhalványul, ettől eltekintve a Mazdánál szépen eltalálták ezt a formanyelvet. Bár tesztalanyunk garázsban tölti az éjszakákat, azért harctéri sérülések már érték, húzásokat, nyomódásokat már átélt, de minden javítva lett, így aztán kulturáltan is fest.

A külső és az utastér dizájnjának hasonlósága tetten érhető, ám míg előbbinél igyekeztek figyelni a részletekre, utóbbinál azért kicsit még dolgozhattak volna az összhangon. Az ergonómiával persze nagy gond nincs, sokat fejlődött a japán „szépérzék”, az ezüst betétek esztétikus hatást keltenek, lakkozott felületből csak minimálisat kapott a középkonzol. A kormánynak kellemes a fogása, igaz, rendesen telerakták gombokkal, a funkciókat azért nem két perc megtanulni. Az anyagminőség korrekt, szépek a kidolgozások, nem mondható prémiumnak, de nem is szerették volna beleerőltetni ebbe a skatulyába a modellt annak idején, ez becsülendő. Egyébként pedig kényelmes, – a beltér magasságát kivéve – nagyautós hatást kelt, a helykínálat bőséges, van bőven hely a lábaknak is, a csomagtartó pedig 519 literes. Az ülések tartják a formájukat, a kárpitok is teljesen vállalható állapotban vannak, egyáltalán nincsen szétkopva belül, igaz az volna a meglepő, ha 87.000 kilométer után ez másképp lenne.

A Mazda 6 kellemes vezetési élményt nyújt, a futóműve nagyon stabil, érezni azért rajta, hogy a két tengely messze van egymástól, de az úthibákat ügyesen kisimítja, kellemes, utazóautós közlekedést tesz lehetővé, kanyardinamikája azonban méretéből adódóan nem a legnagyobb erőssége. A kormányműre sem lehet igazából panasz, ám kissé kényelmesre hangolt, kevés visszajelzést ad. A fék esetében japánosan „nyúlós” a pedálérzet, de hamar ráérezni, onnantól kezdve pedig meggyőző hatást nyújt. A motortérben egy 2 literes, 155 lovas benzines erőforrás lakozik, kell is a ménes, mert 1438 kilogrammot azért nem egyszerű dinamikusan mozgatni. Persze nem fogja felszántani az aszfaltot a Mazda, de 3500-tól kifejezetten emberesen húz, azért a hatgangos váltót előzéskor vissza-vissza kell kapcsolgatni, de ez legyen a legnagyobb gond. A kombinált fogyasztás 7 liter körül alakul, ez egy ekkora autónál egész baráti adat.

Mivel használt autót teszteltünk, adott volt a kérdést: milyen szervizköltségekkel költségekkel jár a Mazda 6? Szerintem a válaszon senki nem fog meglepődni – lévén 5 éves autóról beszélünk -, idézem: „olajcsere, szűrőcsere, ablaktörlő csere”. Éppen ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy aki strapabíró, megbízható, minden puccparádét nélkülöző, ám kellően minőségi autót keres, annak 2.5-3 millió környékétől már a Mazda 6-ok között is érdemes böngésznie.

Bense Róbert