Volkswagen Passat B5 teszt – 20 éve a pályán
1998-ban a Passat B5 a legjobb vétel és a legjobb közepes autó díját zsebelte be, 1999-ben pedig a legjobb családi autó címet nyerte el. A facelift-es 5.5-ös ötször kapta meg a legjobb családi autó nevezetű titulust. Megnéztük, hogy több mint két évtized elteltével mennyi maradt meg az ötödik generációs Passat fényéből, és milyen költségekre számíthat az, aki masszív használatra tervez vele.
Az 5. szériás Volkswagen Passatokat 1996-tól az ezredfordulóig gyártottak, utána jött a ráncfelvarrás, amit 2005-ig készítettek B 5.5 névvel. A B5-öt 6 féle benzinmotorral és 5 féle dízelmotorral dobták piacra. A benzines erőforrásból a leggyengébb verzió az 1595 köbcentis 100 lóerős, a legerősebb a V6-os 2771 köbcentis, mely 186 lóerős verzióban volt elérhető (a B 5.5-nél ott volt még a W8). Dízelfronton az 1896 köbcentis 90 lóerős, a csúcsot jelentő V6-os TDI pedig 2496 köbcentis 150 lóerővel bír.
A jelenlegi tesztünk alanya egy 1997-es évjáratú példány, amelyre bőven ráillik a limuzin szó, ha figyelembe vesszük a méreteit. Az előző modellhez képest a hossza 60 mm-rel (4670 mm), tengelytávja pedig 76 mm-rel nagyobb (2700 mm). A csomagtartó űrtartalma azonban 495 literről 475 literre csökkent, de ha ez nem lenne elég, a 820 literes bővített rakodótér 75 literrel (745 liter) lett kevesebb.
Sokat változott a formai összkép az előző modellhez képest, szembetűnő a módosítás a hátsó lámpaburákban, míg a B4 Passatnál ez a téglalap alakú, de az oldala lekerekített, addig a B5-nél már inkább hajaz a kockaformára. A külső tükröknél is hasonló a helyzet, a későbbi modellnél már szebben elvékonyították a formáját. Az oldalsó indexburák a régebbi Passatnál narancssárga színűek, amíg az újabbnál már fehérek lettek. Az első hűtőrácsot valamennyivel kiszélesítették, ez, és a gömbölyűbb karosszériaelemek a korához mérten elég modern megjelenéssel ruházták fel az 5. generációs modelleket.
Az utastérben a legnagyobb meglepetést a hátsó üléseknél lévő egész nagy fej és lábtér okozta, kiegészítésként van könyöklő, (elől és hátul is) ami roppant kényelmes extra. A belső tér anyaghasználata kettős megítélésű lehet, hiszen nincs megkopva sem a váltószoknya, sem a kézifék markolata, viszont az ajtókárpitok elég csúnyán lógnak, és a vezetőülésnél is meglátszik a 20 év alatti sok ki és beszállás (szakadás, vagy éppen a lyukas üléshuzat jelzi ezt), valamint a kormánykerék is elég kopottasnak mondható. A tetőkárpit viszont feszes maradt, ami érdekes, hisz azt hinné az ember, hogy ennyi év után már megereszkedett állapotban lesz (fontos megjegyezni, hogy az autó gyakorlatilag „munkásnak” van befogva, erős igénybevételnek van tehát kitéve).
A szóban forgó típust annak idején háromféle felszereltségi szinttel dobták piacra (Trendline, Comfortline és Highline), ez a modell Comfortline felszereltséggel rendelkezik, amiben tartozék az ABS, elektromos külső tükrök, elektromos ablakemelők (elől-hátul), elektromos napfénytető, szervokormány, fényszóró magasságállítás, 4db tárcsafék, könyöklők (elől-hátul), deréktámasz az első ülésekben. Külön extraként került bele az ülésfűtés.
Tesztautónk erőforrása egy 4 hengeres, 1896 köbcentis, 8 szelepes, egy vezérműtengelyes (SOHC) 90 lóerős turbó dízelmotor, amelynek 210 Nm a maximális forgatónyomatéka (amit 1900-as fordulaton le is ad). Meglepően könnyen mozgatja az 1370 kg-os kocsiszekrényt a leggyengébb dízel erőforrás (ha nem tudnánk a gyári gyorsulási adatot, fel se tűnne). Gyorsulása „lassú, de biztos” alapokon nyugszik a maga 13,8 másodpercével, végsebessége 183 km/h. A motorhoz egy 5 sebességes manuális váltó csatlakozik, útja nagyon rövid és minden sebességi fokozatot gond nélkül kapcsol. A motor hangja a tipikus „kerregős dízel”, ami alapjáraton hangos, viszont 1500 és 1700 közötti fordulatszámnál már szépen kisimul és elhalkul (a B5 és 5.5 Passatokat nagyon dicsérték anno a remek zajszigetelésük miatt).
Az autó üzemanyag-felhasználása elég kedvezőnek mondható, a gyári városi fogyasztása 7,2 liter, az országúti 4,5 liter, vegyesként 5,5 literre van szüksége. A tényleges fogyasztási adatok egy hajszállal a gyári alatt vannak (!), városban 6,5 liter, országúton 4,3-4,4 liter, átlagban 5,3-5,5 literrel megelégszik a Passat.
Előző gazdájánál új turbót, dugógyűrűt és szelepeket kapott, a jelenlegi birtokosa 327 ezer kilométerrel vette meg, utolsó szervizelése 330 ezernél volt, ekkor kapott általános szervizelést és teljes vezérlést. Mindent egybevetve vállalható fenntarthatóság jellemzi, a mai napig lehet hozzá találni utángyártott, felújított és bontott alkatrészeket is, való igaz, ha valaki csak a gyáriban bízik, akkor eléggé a zsebébe kell nyúlnia.
Tesztautónk vezethetősége még 20 év után is töretlen, meglepően jó a futóműve (nem nagyon lehet észrevenni az úthibákat), a kormánya rendben van – nagyban köszönhető a fogasléces kormányműnek és a hidraulikus szervokormánynak – megfelelő a kanyartartása, pontos a váltója, és ha odafigyelnek motorjára, akkor a világból kimegy, viszont van pár apróság, amit orvosolni kell. Rossz az ABS jeladó, emiatt fékezésnél néha beremeg a fékpedál, – bár mint fentebb írtuk, utólagos – de a vezetőoldalon tönkrement az ülésfűtés, és hiányzik a küszöbvég takaró mindkét oldalon. Tekintettel arra, hogy az autóban lassan 333 ezer megtett kilométer van, a kasztni is viszonylag egyben maradt, bár pár hajszálkarcot és néhány apróbb sérülést fel lehet rajta fedezni (a tulaj elmondása szerint ezek javítására tavasszal sort kerítenek), de a rozsdának nyoma sincs.
A használt piacon elég széles a B5 skálája, 350 ezer forinttól már lehet kapni, viszont célszerű a sok kilométeres modelleket elkerülni, de ha rendszeresen karbantartott és nem széthajtott darabokat keresünk, akkor egészen 2 millió forintig lehet rá vadászni felszereltség és kivitel függvényében, de keveset futott példányokat már elég nehéz találni ebből a szériából.
Cikk: Lajos Zsolt
Képek | Videó: Kocsis Gábor
