Volkswagen Golf Style 1.5 eTSI teszt – kategóriájában van nála olcsóbb, élvezetesebb, de összeszedettebb aligha

Sokan etalonként kezelik, áradoznak róla, tömegek rajonganak érte, és tény, hogy milliók mobilizációja köthető a Golf eddig megjelent összes generációjához. Tényleg ennyire jó, vagy csak túl van misztifikálva? 

Nem vagyok egy klasszikus golfos csávó, sem amolyan hardcore németautós srác. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretném a VW konszern termékeit, épp ellenkezőleg. Csupán nyitott vagyok az autós világ minden gyöngyszemének irányába. Az igazat megvallva minimális szkepticizmussal, de többnyire előítéletek nélkül ültem az új, immáron 8. generációját taposó Golfba. Szerettem volna megérteni, mi rejlik a fanatikusok és a hazai viszonyok között relative magas alapár mögött. Hogy milyen személyiséget ismertem meg már az első pillanatban? Egy éltanulót, aki lehet, hogy nem mindenből a legjobb az osztályban, de az ötös szintet magabiztosan hozza az összes tárgyból. Illetve azt hiszem, kicsit ráment az informatikára, de hát ilyenek ezek a mai fiatalok. Talán ez lesz a Z-generáció kedvenc választása a használt piacon 10 év múlva? 

 A dizájn tökéletesen igazodik a típus már megszokott evolúciójához. Első ránézésre egy laikus nem biztos, hogy azonnal felismeri a 8-ast, de sokat fejlődött az elődhöz képest és divatosabb lett az újdonság, ami az eladhatóság szempontjából sosem volt fontosabb. Az alacsonyra húzott fényszóróknak köszönhetően az íves motorháztető nagyobb hangsúlyt kap, mint korábban, így a forma gömbölyűbb lett. Figyeltek az apró részletekre is, mint a hűtőrács fényezett elemei, de a szemfülesek még egy Volkswagen feliratot is észrevehetnek a B-oszlopon. Nehogy aztán valaki gyanútlanul leskodázza oldalról az egyébként szinte klasszikusnak és védjegynek mondható sziluettet.

Hátulról is egyértelműen Golf, viszont az orral ellentétben szögletesebb, mint az elődmodell. A lámpákat összekötő él ráadásul feljebb került, így a far letisztultabb képet ad. A kipufogókat elrejtették, van helyette króm csík. Nem szeretem az ilyen látszatmegoldásokat, de ízléses, ezen ne akadjunk fel. A mindent tudó LED-ek első és hátsó textúráján is lehet egy darabig pihentetni a tekintetünket, mert van mit nézni. Minden részletében csinos, az összkép valahogy mégsem túl feltűnő, és ez így is van jól, hisz ez mégis csak egy kimért, német polgári automobil. Kivéve persze, ha ebben a bombasztikus, 264 ezer forintba kerülő lime-sárga metál színben rendeli valaki, így ugyanis vonzza a tekintetet. Lehet, hogy megosztóbb, mint egy szürke változat, de csak az lehet megosztó, ami mer valamilyen lenni. Ez pedig egy izgalmas, vidám, életteli szín, remélem sokan fognak még rá voksolni.

A varázslat nagyobb része odabent történt. Ha egy beltérrel kéne 2020-at jellemeznem, akkor ez lenne az: érintőfelületek hada, amíg a szem ellát. A világításkapcsoló külön panelre költözött az ablakfűtéssel egyetemben, de elég csak az utóbbit kapcsolgatni, a fényszórók automata üzemmódban remekül teszik a dolgukat a látási körülményeknek megfelelően.  

A Golf 8 beltere az infotainment rendszerről szól. A vezető előtti kijelző tűéles, nézhetjük a műszereket, a navigációt, a rádióadókat, vagy bármi mást, hasznosak a konfigurációs opciók. Az üzemanyag szint kijelzője lehetne egy kicsit nagyobb, vagy ha már digitalizálódunk, kiírhatná százalékosan, mennyi az annyi. Ennyit tudok felróni, minden fontos funkciót egyszerűen és klasszikus mód tudunk vezérelni menet közben a kormányon elhelyezett gombok segítségével. Head-up display is volt a tesztautóban, ami prémium autókhoz illő képet ad, mutatja a felismert táblák mellett a navigáció irányjelzéseit is, és még a pozíciója is állítató. Nekem így is túlzottan szem előtt volt, de ez legyen az én bajom, akinek nem jön be, az nem rendeli meg, vagy kikapcsolja. 

A központi kijelző megfelelően érzékeny és alapvetően piszokgyors. Zavarba lehet hozni, ha össze-vissza kattintgatunk indítást követően, de ennél közelebb még nem éreztem magam átlagautóban egy okostelefonhoz, ami nagy szó. Ergonomikus, gyorsan megtalálhatóak a funkciók, éles, ennyi. Itt a példa, ezt tessék követni mindenkinek. Tartottam tőle, hogy a menüpontok közé költözött klímapanellel majd meggyűlik a bajom. A hőfokot (és amúgy a hangerőt is) lehet állítani egy érintősávon a képernyő alatt, de miután nincs kivilágítva ez a terület, sötétben inkább a menüben tapogatóztam. Valóban nem olyan praktikus, mint egy analóg tekerőkapcsoló, de könnyen megszokható, mert felhasználóbarát. 

Minden kimért, pontosan megtervezett, kellemes tapintású – kivéve az ajtók alsó része, de ennyi belefér, kárpótlásként a térképzsebek is kárpitozottak. A képen látható ülések felárasak, elektromosan állíthatóak, ergoActive kivitelüknek köszönhetően pedig kiemelten kényelmesek is. Jó szélesek, emellett fejtér is van elég – szerintem elöl mérettől függetlenül bárki megtalálja számára a kényelmes beállítást. A derékmasszázstól nem dobtam el az agyam, de az is van benne.  Egy dolgot nem tudtam értelmezni idebent, ez a sebességváltó pöcök melletti, lefelé keskenyedő „tároló rekesz”. Idézőjelbe tettem, ugyanis ide semmi, de semmi nem fér el kényelmesen, még a kulcs sem igazából. Egy precíz, német termékben ez számomra egy nagy kérdőjel. 

A kis híján 4,3 méteres kasztnihoz mérten a 380 literes csomagtartó szinte szabvány méretnek mondható, egy kompakttól körülbelül ennyit vár el az ember. Két személy kényelmesen elfér hátul, és a lábtér mérete is korrekt, a háromzónás klímának köszönhetően pedig itt külön hőfokszabályzó várja az utasokat. Összességében nincs semmi flanc, ez egy konzervatív, mégis rendkívül hi-tech belső dizájn. Bizonyos értelemben a Golf egy guruló okoseszköz, hisz még autók közötti információcserére (C2X) és „Over the air” típusú, azaz önálló, kábel és beavatkozás nélküli frissítésre, online kommunikációra is képes. 

Akinek a modern autó a hajtásláncban merül ki, az se csüggedjen, már ha nem ragaszkodik a kizárólag elektromos dolgokhoz. Számos motor elérhető a 8. generációhoz: a belépő szintet képviseli a 3 hengeres 1.0 TSI 110 lóerővel. Ezután jön az 1.5 TSI 4 hengerrel és 130 vagy akár 150 lóerős teljesítménnyel, illetve kapható még 2.0 TDI motorral, szintén 150 lóerővel is. Aki pedig egy fél lépést szeretne tenni a környezetvédelem felé (és támogatni a VW-t, hogy ne kelljen a cégnek még nagyobb büntetést fizetnie a CO2 kvóta túllépése miatt), az választhatja a 48V-os mild-hybrid rendszerrel ellátott 1.5 eTSI-t. 

A tesztautó az említett enyhe-hibrid hajtáslánccal volt felszerelve, ami korántsem olyan felesleges és nevetséges, mint aminek elsőre hangzik. Ne várjon tőle senki igazi hibridekhez mérhető fogyasztási adatokat, de az 1.5 TSI alapvetően egy új, modern konstrukció, önmagában sem fogyaszt rosszul – országúton még 4 liter közeli értékekre is képes a kocsi, de városi szakaszokkal feldobva sem sikerült a vegyes fogyasztást 6.8 liter fölé vinnem. Persze, dugóban 7-8 között is tud falatozni, de még egyszer mondom, ez nem egy klasszikus hibrid. A 48V-os rendszer lényege számomra a felhasználói élményben rejlik, ugyanis a 7 fokozatú DSG automatával összekötve ennyire kifinomult és kellemes párost már rég vezettem.

Az elektromotor az indulásokba segít be, emellett a start-stop rendszert is villámgyorsan kezeli. Az eredmény, hogy alul is megfelelő nyomatékkal húz az autó, a turbólyukat így gyakorlatilag sikerült eltüntetni, a gázreakció is nagyon pontos. Városban aranyat ér az ilyen észrevétlenül dolgozó technika, míg országúton felengedett gáznál vitorlázással, közepes tartományban, állandó sebességgel közlekedve pedig hengerlekapcsolással spórol a TSI ott, ahol tud. Gyakorlatilag soha nem veszed észre, mikor indul be, mikor áll le vagy épp mikor kéthengerezik, és ez csodálatos. Ráadásul remek a hangszigetelés, így alig hallani a motorból valamit. Komolyan, elektromos autók csendességéhez és kulturáltságához eddig ez a legközelebbi robbanómotoros élményem, le a kalappal. A menetbiztonsági elektronika sem tolakodó, semmi sem csipog feleslegesen és a sávtartó is csak kulturáltan avatkozik közbe, amikor tényleg szükségét látja.

150 lóerő és 250 Nm nyomaték minden helyzetből ügyesen kivágja magát. Elvileg 8.5 másodperc alatt 100-on vagyunk, ha kell, de az új Golf nem a gyorsulgatásról szól. Ennek ellenére a futómű ügyes, feszes, mégsem pattog és remekül csillapít nagyobb úthibákon is. A sportossága ellenére is nagyon komfortos. Itt hozzá kell tegyem, hogy ehhez az eTSI-hez már hátul is multi-link felfüggesztés jár, ellentétben a gyengébb verziók egyszerűbb megoldásával. Volt benne adatív lengéscsillapítás és Sport mód is, de én mondom, nem kívánja. Ez a csendes, magabiztos, modern autózásról szól, 2020-ban pedig a száguldozás egyre kevésbé divat, nincs is rá sok lehetőség. A rugalmasság ellenben sok helyzetben jól jön. 

Messze az egyik, ha nem a legkellemesebb kompakt, amivel valaha közlekedtem. Viszont sosem vágytam rá, hogy csak az autózás kedvéért beüljünk és menjünk egy picit. Egy kis csintalanság, nüansznyi játékosság, csipetnyi érzelem, ezek hiányoztak a számomra. De talán nem is baj, akik a precizitást és az átgondoltságot kiemelten értékelik, megtalálják majd az új Golfban a számításukat. Van nála gyorsabb, izgalmasabb és szenvedélyesebb is, de mit számít ez, ha a közben minden hétköznapi közlekedési igényt a tökéletességhez közelítve kielégít? 

A tesztautó listaára 10.5 millió forint. Az eTSI több százezres feláráról csak akkor tudunk ítélkezni, ha a sima 1.5 TSI-t is vezetjük majd, de meggyőző volt a produkció, amit nyújtott, így megérheti. A körítés már kérdéses, ugyanis ez rengeteg pénz egy kompakt autóért a prémium kategórián innen. Talán a kevesebb itt is több, ugyanis a képernyőket már a belépő Life felszereltségnél is megkapjuk 7.800.000 forintért, minden más pedig egyéni ízlés és konfiguráció kérdése.

Teszt/fotók: Bacsa Zoltán

Kövess minket Te is

YouTube:
tesztelok.hu csatorna

Facebook:
https://www.facebook.com/tesztelok.hu

Instagram:
https://www.instagram.com/tesztelok.hu/

A tesztünket a Ferihegy Autó Kft. támogatta.

A tesztautókat Lotus Cleaning termékekkel takarítjuk és ápoljuk!