Toyota Yaris teszt – ügyes mellékszereplő
Az autókra létezésük és térnyerésük óta akaratlanul is számos szerepet húzunk, a kor emberének felfogása, az aktuális trendek, és a racionális gondolkodás mind-mind fontos alakítója ezeknek a skatulyáknak. Vannak kegytárgyak, melyekbe nem ülhet be csak úgy akárki, presztízsautók, amik közül sok csak ideig-óráig foglalja el a trónt, a járművek többsége azonban a szimpla családi/munkás/használós/hétvégi kategóriákba tartozik bele. Ez utóbbiak esetében hatalmas a tolakodás a piacon, nehezen dugja ki egy-két modell a fejét a tömegből, és ez így is van rendjén.
A gyártóknak el kell fogadni, hogy innen csupán egy út vezet felfelé, méghozzá az, amelyik a használhatósággal, a praktikummal, a gazdaságossággal, a lehetőség szerinti mutatós külsővel, valamint az elfogadható árral van kikövezve. Véleményem szerint a Yaris többé-kevésbé ezen az úton jár, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy idestova már 17 éve egerészkedik a surranópályán, és azt a szerepet, melyet a Toyota, illetve az autós társadalom rászabott, nagyon jól hozza.
A néhány héttel ezelőtt publikált hibrid-tesztünkben már kitértem arra, hogy a ráncfelvarrott kivitel mennyire pofás lett, ám őszintén megvallom, hogy a hamuszürke/grafitszürke – kinek hogy tetszik – metálfény jóval komolyabb ábrázatot kölcsönöz a Yarisnak, mint a hófehér szín, valahogy jobban kiadja az éleket és a krómdíszítéseket, a kackiás szamuráj-bajuszról már nem is szólva. A 12 küllős alap keréktárcsa is kellemes, egy szó, mint száz, ugyanazt tudom mondani, mint néhány hete, a Yarisra jó ránézni, nézzetek rá ti is sokszor, megküzdöttem a fotózás helyszínéért!
A beltér letisztult, mégsem kelt olcsó hatást, az anyagminőség is elfogadható, a Trend felszereltség ugyan nem királyi, de biztonsági szempontból nem érheti kritika, elöl és hátul is van függönylégzsák, a vezetőoldalra térdlégzsák is jutott, nappali menet- és hazakísérő fény is jár, a második üléssoron pedig az ISOFIX rögzítési pontok is felfedezhetőek. A középkonzolon a már ismert 7 colos érintőképernyő csücsül, navigáció nincs, cserébe rém egyszerű a Toyota Touch 2 rendszer kezelhetősége. Az alatta lévő klímapanel „tekerős”, de manuális létére jól szabályozható, a fűtés hatásfoka, valamint a párátlanítás kitűnő. Mindössze két dolog hiányát rónám fel meg, az egyik a szürkületérzékelő, a másik pedig a multifunkciós kormányon található gombok háttérvilágítása, előbbi a Style-szinten már megtalálható, utóbbit meg ki kell tapasztalni.
Ami azonban igazán izgalmassá teszi tesztünk főhősét, az a vezetési élmény, az 1.33 literes Dual VVT-i erőforrás a maga 99 pacijából álló ménesével egész karakteressé varázsolja a Yarist. A hatsebességes manuális váltó pedig még jobban ráerősít erre az érzésre, hiszen nem csupán tökéletes váltókarral rendelkezik, de a fokozatai, valamint a pontossága is nagyon el lett találva, remek vele gangolgatni. A futóművét és a kormányművét szintén dicsértem már korábban, teljesen élvezetes terelgetni ezt a kis jószágot! A gyári fogyasztás átlaga 4.8-5.1 liter, ellenben ez nálam valahol 6 liter környékén mozgott, amit még el is fogadnék, ám a még megtehető kilométerek számát nagyon optimistán becsüli meg a Yaris (és úgy általában a Toyoták is), tele tankkal 616-ot prognosztizált, száz kilométerrel később ez a szám 432 (!) volt.
Hogy mi a legjobb benne? Beülsz és vezeted (még élvezed is), ha szomjas, akkor megtankolod, ha hazaérsz, leállítod, kiszállsz, és ennyi. Ilyen egyszerű műfajban játszik a Toyota városi járgánya, sem űrhajó nem akar lenni, sem villantós kocsi, csak teszi a dolgát a hétköznapokban, és pont emiatt lehet villámgyorsan megszokni és megszeretni! Nem egyszer volt már rá példa, hogy kritikával illettem a Toyota árképzését, de jelen helyzetben ennek helye nincs, az alapár 3.980.000 ft, a tesztalany a metálfény és a Trend-csomag miatt 4.2 milliós cédulát kapott, de a típus ára a nagy átlagot tekintve 3.65-tól kezdődik, annyiért simán vállalható, főleg úgy, hogy a Yarisok viszonylag jól tartják az árukat.
A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek!
Bense Róbert
