Renault Twingo teszt – vidámságból ötös

Mosolyogtam már akkor is, amikor megtudtam, mi lesz a soron következő tesztautóm. Hátsókerék meghajtásos, farmotor, már ez mennyire érdekesen hangzik, ugye? Bogár? Nem.  Akkor egy 911-es? Sajnos az sem. Akkor egy Smart? Majdnem, ugyanis az aktuális Renault Twingo a Smart-Renault kooperáció közös gyermeke és a Forfour-ral közös technikán osztozik olyannyira, hogy ugyanabban a gyárban készül a két modell. Sajnos a Porschéval már nem mutatható fel ilyen rokoni szál, azonban egy dolog közös még a 911-esben és a Twingoban: mindkettő jókedvet okoz és mosolyt csal a vezetője arcára.

Rápillant az ember és mit lát? Egy pici, aranyos tárgyat, esetünkben különösen jópofa konfigurációban vékony piros bajusszal, vöröslő visszapillantókkal és a Renault hivatalos Twingo tesztautó dekor-matricájával, plusz a pók, az már a hazai importőr érdeme. Kedves kis valaminek tűnik messziről is, cseppet sem esetlen a csöpp kis francia. Bár a 0,9 literes, benzines, háromhengeres turbómotor 90 lovával együtt a hátsó kerekek tájékán helyezkedik el, az első túlnyúlás pedig egészen minimális hisz gyűrődőzónán kívül nincs sok szerepe ennek a résznek, a miniatűr orrszerű képződmény pont elég arra, hogy autószerű alakot mutasson az összkép. Így pedig már egy divatos kis csapott hátú városi cirkálót kapunk különösebb formai kompromisszumok nélkül. A 3595 mm hosszú karosszériával pedig egyből a parkolók királyai lehetünk, mindezt 4 darab (!) ajtóval.

Hátul is mutatós, pedig nincs itt semmi különös, formai bravúroktól mentes a dizájn, mégis ügyesen rajzolták meg úgy, hogy egyszerűségében is szép és egyedi lett. A rendszám körüli műanyag betét ha nem is elegáns, egyáltalán nem csúnya és ad egy kis karaktert a fenéknek a mini spoiler és a fekete, üveg hátfal (egyben csomagtér fedél) mellett, ami elviszi a show-t. Felnyitva 188 liternyi rakodótér tárul elénk, ami a kocsi méreteit tekintve nem meglepő adat, ellenben nem érezni hátrányát a farmotornak. Nem igazán tűnik fel, hogy jól elszigetelve, de ott lakik valami a poggyász alatt, az „erőmű” csak a csavarokkal fixen rögzített borítást és a hőszigetelő fedőréteget eltávolítva tekinthető meg.

A hátsó ajtók kilincsét ügyesen elrejtették az üveg sarkában az ajtó és a C-oszlop találkozásánál, a picit később ívesen visszakanyarodó fekete rész pedig szépen kiegészíti az ablakívet, hogy harmonikus maradjon a formavilág. Ellenben ott az üvegen, az a három pötty, látják? Rögzítések, tehát billentős ablak. Miért? Kisautóknál ez bevett, bár annál primitívebb szokás. Egy teljes értékű üvegfelület egy teljes értékű ajtóban, de a tervezői szívek nem estek meg a vásárlókon, billentsenek csak. Értelmetlen, és bár szeretem a jól megszokottól eltérő megoldásokat, amik egyedibbé tehetik az autót, ezt pont nem olyan, szimplán csak rossz. De ezen nem fogunk elvérezni, menjünk tovább.

Kontrának mesélnék egy olyan, ennél jóval kevésbé megszokott megoldásról, ami viszont tényleg jópofa és megmosolyogtat, ez pedig az autó eleje, amit ki lehet nyitni. A hűtőrács két sarkát ki kell pattintani, ha pedig ezt megtettük, két kis kart fogunk találni. A karokat ki kell húzni teljesen, ekkor felpattan a nem-csomagtartó és nem-motorháztető, amit pedig előre kell húzni. Ilyenkor a szélvédő tövében elérhetővé válik az ablakmosó tartálya, továbbá a fékfolyadékot és a hűtővizet is itt lehet betölteni, amellett pedig az akksi is itt található.

Egy minimális csomagtér elfért volna a poén és a használhatóság kedvéért itt is, továbbá valljuk be, a panel tologatása sem a legszerencsésebb megoldás („szívesen” töltenék ebbe latyakos, sáros időben szélvédőmosót, mikor taplig mocskos az autó), de amennyire unpraktikus, annyira jópofa és rendhagyó, ezt pedig kicsit bevallom megkajáltam. Már magának a műveletnek a bemutatása is szórakoztató, a következő videón megtekinthető:

Ami pedig nagyon meglepett, hogy a 9 decis, feltöltős teaforralóval milyen dinamikus tud lenni! Gondoltam boldog leszek, ha moccan, vezettem már borzalmas 1 literes, turbós konkurenst. 90 lóerő és 135 Nm nyomaték azonban nem hangzik gyászosnak egy alig több, mint 900 kilós jármű esetében. A 3 hengeres szív ráadásul még csak nem is zakatol irritálóan, sőt, pörgetve sem volt borzasztó hangja!

Gyári adat szerint 10,8 másodperc kell 0-ról a 100 km/h eléréséhez, ami igazolja azt, hogy kategóriájában egész dinamikus ebben a változatban a kis Renault. Így nem csak egy olyan pont a motor, mely felett az ember a száját húzva átsiklik „jól van az, városi autó”, inkább egy meglepően üdítő színfoltja az egyébként is színes Twingo-nak. Az 1 literes szívó benzines 70 lóerővel 14,5 másodperc alatt futja a 100-as sprintet, ez már szenvedősebbnek hangzik – habár a célközönség többsége úgy gondolom, aligha szeretne nagyokat autózni vele. Nem baj, azért sose probléma, ha van egy kis erő, ráadásul a feláras turbós verzió még takarékosabb is, köhm… Igen, azt írják, továbbá azt is, hogy 4,3 az átlagfogyasztása.

Mikor átvettem a tesztautót, 6,9-et írt a computer, mikor leadtam, szintén. Nem vezettem spórolósan, de ez akkor is távol áll a katalógustól. Így a 35 literes üzemanyagtank már csak épp elégségesnek hangzik, de úgy gondolom, reális lehet az 5,5-6 liter hosszútávon vegyes használatban is, ha odafigyelünk erre. Ha nem, akkor pedig nyomjuk vele 130-cal pályán is, mert bírja, és még csak nem is túl zajos. Szívesen pörgeti az ember (ameddig érzi, fordulatszámmérő nincs, felesleges luxus), mert jó vele menni, a futómű előtt pedig le a kalappal, kimagaslóan jól nyelte a kátyúkat, miközben kicsit sem érződött billegősnek, jó volt vele tempósan közlekedni. Az öt sebességes manuális váltóról nem tudok különösen jót, de rosszat sem mondani, a hatodik pedig az autópályán nem lenne haszontalan, de amennyit ezzel pályázik az ember…ezzel inkább plázába fognak járni, oda pedig egyáltalán nem kell még egy fokozat.

És mi fogadja bent az embert? A színek és formák kavalkádja. Komolyan mondom, az eddigi legvidámabb tesztautó, amit valaha kézhez kaparintottam, minden perc kellemes a Twingo-val, nagyon szerettem. Tele van élettel és olyan rendhagyó megoldásokkal, melyek személyiséget adnak az autónak és kiemelik a szürkeség mocsarából, ahova egyre több típus téved be. Ez hiányzik a modern autók többségéből, egy kis élet. Piros, fekete, fehér, ezüst, ez rengeteg szín egy térben, mégis harmonikus egyveleget alkot. Az ülések kifejezetten pofásak és még a műbőr fehér betét is jól mutat rajtuk, semmi nem tűnik bazári, vagy gagyi megoldásnak.

A könyöklő tövében még microSD és USB bemenetet is találunk, ami szintén nem a legpraktikusabb megoldás, de legalább nem csúfítja el a rádió / központi kijelző környékét. A modell talán legviccesebb megoldása a felárasan rendelhető zárt kesztyűtartó, ami igazából egy kivehető panel. Vagyis inkább „retikül”, nézzék csak a fotón. Jól látják, nyitható! Akár rejtett fotóstáskának is alkalmazható, hátránya, hogy menet közben nem lehet kinyitni, előnye hogy nagyon jópofa és rendhagyó, abszolút meg lehet kajálni.

Az Intens felszereltségű tesztautóban elöl egy fokozatú (azaz ki-be kapcsolható) ülésfűtés is található, ami konkrétan egy perc alatt bedurrantja a kályhát az ember alatt, rendkívül kellemes hideg téli napokon (azaz manapság), értékeltem. A fedélzeti rendszer egyéb Renault típusokból már ismerős lehet, egyszerűen kezelhető az érintőkijelző segítségével, és még navigáció is van benne. A félkör alakú kilométeróra közepén szintén találunk egy kijelzőt, itt a fogyasztási adatokat és a kilométerállást olvashatjuk le.

Színes, szagos, olykor értelmetlen, de összességében zabálnivaló. Nagyon tetszett a Twingo, nagy kár, hogy az igazán sportos (és férfiasabb) változat megépítését elvetették azzal az indokkal, hogy nem férne be egy sokkal nagyobb blokk a motortérbe. Pedig akkor még értékelhető hátsókerekes autóként is lehetne vele csapatni – így hiába provokáljuk, egy pillanatra sem dobja ki a farát, pedig higgyék el, megtettem, ami tőlem tellett az ügyben! Szóval ebben reménykedni nem kell, de ami a legtöbb leendő tulajdonosnak fontosabb, emiatt egy percig sem kell tartani tőle.

Nekem meg legalább a tudat ott van, hogy egy hátsókerekes autónak kentem. Szerethető és minden perc vidám vele, ez a boldogság viszont durván 3,8 millió forintba kerül. Ez sajnos egyáltalán nem kevés érte, a különleges konfigurációnak és a turbós motornak komoly felára van. Aki számára ez sok, az nézze meg, mit tud alacsonyabb felszereltséggel – ugyanis a Twingo úgy is kiragadhat szürke hétköznapokból, ez a típus alapvető erénye, elég csak ránézni.

A tesztlehetőségért köszönet az Autó Triplex Kft.-nek!

Bacsa Zoltán