Peugeot 2008 teszt – francia allűrök

Tavaly már teszteltük a Peugeot 2008 megújult modellt, melynek most egy jobban felszerelt, automata váltós kivitele jutott el hozzánk. Ezúttal leginkább arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen pluszt nyújt ez a szint, illetve mellékszálként elgondolkodtunk azon is, hogy a márkán belül keresgélőknek megéri-e a drágább verzió, vagy jobban járnak, ha más Peugeot után néznek.

Előzetesen egyáltalán nem számítottam rá, hogy lesz bármiféle izgalom az újabb 2008 tesztünkben, hiszen néhány hónappal ezelőtt már közelebbről is megismerkedhettünk a felfrissített, megjelenésében a jelenlegi Peugeot-formavilághoz igazított szabadidőautóval. A külső esetében ez a megérzésem be is jött, az elemeket nézve csupán a lökhárítók ezüst-betétei, illetve az első lámpák fekete hátterei különböznek az olcsóbb változattal való összevetésben. A megjelenés ettől függetlenül még mindig tetszetős, és ha az Év Autója díjat bezsebelő 3008-at, valamint az érkező 5008-at képzeletben egymás mellé tesszük, elmondható, hogy a kistestvér vonásait is ügyesen formálták át, le sem tagadható a közeli rokonság.

Első ránézésre belül sem lehet ordító különbségeket felfedezni, de mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik, érdemes alaposan átvizsgálni az utasteret, ugyanis itt már vannak bőven eltérések. Induljunk az ajtóbehúzótól, mely jóval minőségibb az alsó szinteken lévő, lakkozott, egyszerű műanyagnál, bár az anyag itt is plasztik, a mintás, króm hatást keltő fogó jóval elegánsabb és modernebb hatást nyújt. Ha már itt tartunk, fájó pont, hogy kapaszkodó nem jár a 2008-hoz, sem az anyóson, sem hátul, van cserébe viszont lézergravírozott, háttérvilágítással ellátott tetőkárpit, mely kifejezetten hangulatos, bár ha valamire, hát erre nyugodtan mondhatjuk, hogy eggyel több dolog, ami bemondhatja az unalmast az évek során. De ne legyünk ennyire rosszmájúak, tényleg mutatós, ha pedig panorámatetős modellt jött volna tesztre, két oldalt található díszfénnyel találkozhattunk volna, ami szintén tetszetős.

Apró, de hatásos többlet a két műszeregységet körülölelő szegélyek világoskék LED-csíkozása, kétségtelen, a fényekkel nagyon ügyesen játszanak a franciák. Az anyaghasználat és az összeszerelési minőség is kiemelendő, az ezüstkávák, és igényesen lakkozott felületek, a középen végigfutó, karbon mintázatú műanyag, a varrással szegélyezett, érdekes kialakítású lapát-kézifékkar – mind-mind olyan részletek, mely miatt joggal dicsérhetjük a dizájnerek kreativitását.

Az ülések bőr-szövet kettősével burkoltak, és bár jó a tartásuk, az ülőlapok lehetnének valamivel szélesebbek, valamint a lábtér is elég szűkösre sikerült a vezetőoldalon. Az a ritka helyzet állt elő, hogy hátul jóval kényelmesebb ülni, mint elöl, a korábban tesztelt változathoz képest pedig a második soron is járt az elektromos ablak. A csomagtér igen tisztességes, alapmérete 360 liter, de a hátsó üléseket pillanatok alatt – közel síkba – lehet dönteni, így pedig már 1.2 köbméterrel számolhatunk, ráadásul az apróbb holmiknak hálós és gumírozott oldalsó rekeszek is járnak.

Kanyarodjunk kicsit vissza az i-Cockpit fantázianevű, a műszerfalat és a középkonzolt magába foglaló egységhez. Tény, hogy a kialakítást szokni kell, de összességében a vezető átlátható, egyszerű felületeket kap, pontosan az ügyesen csapott, aprócska kormánykerék fölé magasodnak a körblokkok, közöttük pedig egy átgondoltabb és informatívabb kijelző kapott helyet. A központi, 7 colos érintőt remek tolatókamerával, és új rendszerrel látták el, a 3008-ból átvett menü és kezelése gördülékenyebb lett, viszont a legmagasabb szinten elvárható volna a navigáció, ami jelen esetben nem járt, bár MirrorLink funkcióval ez a hiányosság könnyedén áthidalható.

Két lényeges részletet emelnék még ki a felszereltséget illetően, az egyik az Active City Brake, melynek lényege, hogy segítsen elkerülni a városi közlekedésben, kis sebességnél bekövetkező koccanásokat. A szélvédőn található, rövid hatótávolságú lézeres detektornak köszönhetően 15 km/órás tempó alatt állóra fékezi az autót a rendszer, de 30 km/órás sebesség környékén is képes megakadályozni, vagy jelentősen mérsékelni az ütközés mértékét. A másik a Grip Control, melynek forgókapcsolója az előválasztó kar mögött található, és a Standard/Hó/Terep/Homok/Kikapcsolt ESP üzemmódokat tartalmazza, ez a 100 lóerő feletti teljesítményű változatokhoz rendelhető.

Az 1.2-es, háromhengeres motornak ezúttal az erősebb, 110 lovas kivitelét próbálhattuk ki, az erejével nincs gond, az 1160 kilogrammos súlyhoz mérve jó dinamikát biztosít, sokkal fürgébb a 82 lóerős változatnál, ezt a százas sprint is bizonyítja, 9.9 másodpercével közel 3.5 szekundumot ver a gyengébb PureTech-re, az átlagfogyasztás azonban valamivel magasabb, 7 liter körül van. Az erőforrás orgánumát viszont tudnánk feledni, a reszelős-hörgős-fűnyíróhang valahogy nem összeegyeztethető az alapvetően elegáns autó képével. Ebből a zajból sajnos az utastérbe is jut, habár a külvilág hangjait szépen szűrik a szigetelések. Nem újdonság a futómű karaktere sem, némileg pattogós, feszes érzetet ad, de a 16 centis hasmagasságú 2008 kanyarstabilitása és úttartása is remek. A hatfokozatú, Aisin automata váltó szépen dolgozik, Snow és Sport mód közül választhatunk, utóbbinál gyakorlatilag annyi a mutatvány, hogy később vált el.

Bár az erősebb motor, az automata, és az Allure-szint sokat hozzáad a 2008-hoz, (a teljesen lebutított Access-hez felesleges is hasonlítgatni), az Active felszereltséghez és a gyengébb PureTech-hez képest jelentős az árkülönbség. Utóbbihoz 4 millió környékén hozzá lehet jutni, tesztalanyunk pedig 6.5 környékén mozog. Ha Peugeot-ban, és ebben az árkategóriában gondolkodunk, akkor 300-400 ezer forinttal többért már ott figyel a 3008, mely nagyobb, modernebb, erősebb, és az Év Autója hype miatt vélhetően népszerűbb is, így a cikk elején feltett kérdés alighanem eldőlt.

A tesztlehetőségért köszönet a Fábián Kft.-nek!

Bense Róbert