Passzátszél a nyugati frontról – Volkswagen Passat B6
Mai tesztünkben ismét egy igazán családias autóval foglalkozunk; ami eléggé erős, tágas és sokoldalú ahhoz, hogy kielégítse bárki igényét. Előnyök és hátrányok felsorolása mellett kitérünk a vezethetőségére, kezelhetőségre, és elmondjuk, kinek javasoljuk az autót, illetve mikre kell számítani javíttatás terén, aki ilyet választ. Következzen a Volkswagen Passat B6!
Mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik, ezért először hadd említsek néhány személyes kedvencet az autóból, utána pedig kicsit jobban kitérnék a műszaki paraméterekre is. Az első, ami engem nagyon megfogott az a régiesebb autós köznyelvben csak „buszpedálnak” nevezett gázpedál, mely mellett gondolatom szerint azért döntöttek, mert így egyszerűbb volt kialakítani a potenciométer pályát, hiszen már itt sincs mechanikus kapcsolat az ember lába és a motor között. Másik favoritom a valódi bőrrel varrott kormány, ami ma már nem feltétlenül jelent belépőt az elit autók körébe, de felettébb szimpatikus momentum. No, de elég is a szubjektív kitekintésekből, lássuk mit is rejt a B6!
Az alvázszám tízedik karaktere 8-as szám, tehát 2008-as autóról beszélünk, ami a gyártás közepéről származik, ugyanis 2005-től, egészen 2010-ig gyártottak ilyen Passatokat. A motor paramétereit ismertetve el kell mondjam, ez a modell annyiban különleges, hogy az 1.9 Bluemotion TDI motorral szerelték, ami a maga 4 hengerével és 105 lóerejével 190 km/h végsebességre képes, ám egészen kedvező, 6,2 literes városi- és 5,5 országúti fogyasztást produkál. Ez számomra meglepő volt, hiszen mégiscsak egy elég nagy autóról beszélünk; hossza közel 5 méter, szélessége pedig majdnem eléri a 2 métert, az önsúlya 1454 kg.
Kombi változat lévén poggyásztere bőséges, befogadóképessége alapból 565 liter, de természetesen bővíthetjük az ülések lenyitásával, majdcsak kétszer ekkora méretűre. A csomagtartó kapcsán még említést érdemel, hogy a hátsó ülés könyöklőjét úgy alakították ki, hogy azt síléc szállításakor le lehet nyitni, így az középen elfér, igaz, így hátra már csak két személy tud ülni.
A vezetőülésben ücsörögve megvan minden, amit elvárhatunk egy mai autótól; valóban minden kézre esik a vezetőnek. Egyedül egy dolog akad, ami nekem kellemetlenséget okozott a beszállást követően, mégpedig az ajtó. Az jó ötletnek bizonyult, hogy minél tágasabban nyíljon, viszont elég hosszú, így egy átlagos méretű embernek bizony erősen nyújtózkodnia kell, hogy elérje a behúzót. A beltér az autó 9 éves kora és futásteljesítménye ellenére rendben van, minimális kopások az indítógomb és a könyöklő körül találhatóak.
Most pedig induljunk el a tényleges tesztre, hiszen eddig csak ízlelgettük a technikát, most azonban meg is kóstoljuk. Itt is elhagyták már a hagyományos értelemben vett kulcsot, de néhány indítás után megszokja az ember. Elindulva tapasztaltam, hogy a gázpedál szépen, finoman dolgozik, ugyanígy a sebességváltó is, ami 5 előremeneti fokozattal rendelkezik, melyek eléggé elnyújtottak és talán ennek is köszönhető az alacsony fogyasztás. Valamint amit én előnynek könyvelnék el, hogy egy-egy fokozatban elég széles sebességtartományban tudunk mozogni, ami városban hasznunkra válhat. A kormánymű áttételezését eltalálták, jól tartható és érezhető a kapcsolat az úttal. Amit egy kis kritikával illetnék, az a fék érzékenysége, mondhatjuk azt, hogy eléggé „harapós”. Ez az a része az autónak, ami szerintem a legtöbb megszokást igényli. Ahogy a mai gépkocsikon megszokhattuk, itt is már négy darab tárcsafék lassítja járművünket, valamint elektromos rögzítőfékkel van felszerelve.
Jelen VW már túl van 262 909 km-en, e futásteljesítmény során átesett vezérlés cserén (160 000 km), ám kellett cserélni olyan tételeket is, mint például kettőstömegű lendkerék (220 000 km), illetve üzemanyag szivattyú (240 000 km), de nem kímélte tulajdonosát egy féltengely cserétől sem (230 000 km). Sok, vagy kevés ez a futásteljesítmény, amit teljesített ez az autó? Nos, ha a használtpiaci átlagot nézzük, annál valamivel kicsit több, de semmiképpen nem kimagaslóan. Vezetésén azonban mit sem érzik, hogy már kétszer átfordult a számláló, még most is stabilan fekszik az úton, nem igazán érződik rajta, hogy sokat vesztett volna eredeti “fényéből”.
A vélemények nagyban megoszlanak az autóról. Valaki esküszik rá, ám akadnak olyanok is, akik tartanak tőle. Személyes meglátásom, hogy akinek nagyobb utak megtételéhez van szüksége egy komfortos és megbízható autóra, az válassza nyugodtan ezt (de jól nézzen körül a piacon). Azokat sem feltétlenül beszélném le róla, akiknek a mindennapi munkába járáshoz, vagy bevásárláshoz kell, de lehet jobb, ha még gondolkodnak kicsit a döntésen. Úgy általában a belső égésű motorok, de a dízelek kiváltképp érzékenyek a téli városi használatra, komoly problémákat okozhat, hogyha az indítás és a leállítás közötti időtartamban a motor nem éri el az üzemmeleg állapotát. Nem is kell túl sokáig így használni és elő fog jönni valamilyen hibakód, felvillan a MIL, aminek az elaltatásához bizony lehet, hogy mélyen a zsebünkbe kell nyúlni.
A használtpiacon 1.600.000 Ft-tól egészen 3.500.000 Ft-ig találunk ilyen évjáratú kombit, általában több mint 200.000 kilométer futásteljesítménnyel a hátuk mögött. Mindent összevetve számomra szimpatikus autó, ha felhasználói szemmel nézem, szakmai szempontból viszont meggondolnám a vételt, mert a költséges alkatrészárak mellett nem a legegyszerűbbek a javítási műveletek sem.
Képek / videó: Kathi Imre, Kocsis Gábor, Lajos Zsolt
Cikk: Kathi Balázs
