Opel Combo Life 1.2 T teszt – a harmadik kihívó

Hárman egy ligában – akár ez is lehetne a PSA furgon-egyterűinek közös óriásplakátján, már ha létezne ilyen. De nem létezik, mégpedig pont azért, mert bármennyire is közeli testvérekről beszélünk, mégis valamilyen szinten megpróbálják őket külön utakon terelgetni. Ennek ellenére azért kicsit tartottam attól, hogy a Combo Life az égvilágon már semmi újat nem fog mutatni a Rifter és a Berlingo után, de szerencsére tévednem kellett. Már csak azért is, mert az Opel az 1.2-es háromhengeresével érkezett tesztre, és bár tudom, hogy pont emiatt fogja a legtöbb nevetős-reakciót kapni, azért ugyan engedtessük már meg neki, hogy bemutatkozzon, mert egyáltalán nem játszik alárendelt szerepet a társaihoz képest.

A bohókás Berlingo és a komolyabb fizimiskájú Rifter után talán a Combo Life volt az, ami a legtöbbet megtartott a kategóriájára korábban jellemző egyszerű kialakításból. Legalábbis ami az orrát illeti, mert azt leszámítva nem egyszerű feladat megmondani, hogy a három közül éppen melyik márka szülöttjét látjuk. Persze ez így kicsit sarkos megfogalmazás, az azonban biztos, hogy a Combo pont olyan, amilyennek lennie kell: egy jó kedélyű Snickers-szelet, se több, se kevesebb. Csakúgy, mint társai esetében, belőle is lehet M és XL változatokat vásárolni, a kettő között 35 cm különbség van, előbbi 4.4, utóbbi 4.75 méter hosszú, a rövidebb és a hosszított egyaránt kapható öt és hétüléses kivitelben.

Az Opel is rendelkezik külön nyitható hátsó szélvédővel (Enjoy szinttől), az pedig hatalmas pozitívum, hogy itt végre nem úgy kell lecsapni a csomagtérajtót a normális csukódáshoz, hogy még a szomszéd utcában is hallják. Tényleg elég éppen csak leejteni, így vélhetően a zárszerkezet is tovább bírja majd a használatot. Érdekes apróság ez, mert a Combo Life is a portugáliai és a spanyolországi PSA-gyárakból érkezik, mégis észrevehető egy-két minőségbeli különbözőség.

Ez igaz az utastérre is, csak ott már mínuszos előjellel. A Combo-ban mintha egy hangyányit gyengébbek lennének az illesztések, hovatovább az összeszerelésen ez már egyáltalán nem érződik, mindennek megvan a helye a nagy szürkeségben. Beltér szempontjából talán az Opel a legpuritánabb, itt nincs i-Cockpit, vagy színes műszerfalbetétek. Ez egyébként az egész autóra jellemző, nem feltétlenül kell ide airbump, csini felni, mint mondjuk a Citroen esetében – a Combóban megmaradt kicsit az a „munkára termett” érzet, és ezért is írtam a teszt elején, ha csak pici elágazásokkal, de megvannak azok a külön utak. Itt jegyezném meg, hogy van egyébként kishaszongépjármű verziója is, csakúgy, mint a Berlingónak. A Peugeotnál viszont kettéválasztották a személy-kishaszon vonalat, utóbbinak meghagyták a Partnert.

No de huppanjunk is vissza a Combo vezetőülésébe, mert amilyen szimplának tűnik elsőre alanyunk, tudásban legalább annyira elismerésre méltó a tudása. Alapfelszereltségként jár ütközésveszélyre figyelmeztetés, automatikus vészfékezéssel és gyalogosfelismeréssel, utóbbi 5 és 85 km/óra között avatkozik közbe baj esetén. Van sávtartó segédlet, táblafelismerő-rendszer, ami a műszerfali információs kijelzőn is nyomon követhető, de jár emellett fáradtságérzékelő és visszagurulás gátló is.

Az Innovation szinten már elektronikus kéziféket és panorámatetőt is találhatunk, de az opciós lista is bővelkedik a Berlingóban már megismert IntelliGrip módválasztóval, vagy éppen Head up Display-jel. Ezek az extrák messze nem a létszükség határain belül vannak, akad azonban egy, ami igenis jól jön egy ekkora doboznál. Ez az első-hátsó radar mellett a tolatókamera, ami felülnézetet is kapott, így gyakorlatilag centire pontosan végre lehet hajtani minden manővert, legyen mögöttünk bármilyen ismeretlen kiterjedésű tereptárgy. Tényleg hasznos, a kameraminőség is abszolút rendben van.

A helykínálat a megszokottakhoz képest természetesen a Combónál is több, mint megfelelő. Alapból 600 liter, a támlákat lehajtva 2.2 köbméter áll rendelkezésre, de ha tetőig, ledöntött anyósüléssel szeretnénk kiaknázni a teret, akkor még nagyobb raktérrel számolhatunk. Ami nagyon tetszett – és amit most fedeztem fel – hogy a már említett, nyitható hátsó szélvédőn keresztül mindenfélét pakolhatunk a kalaptartóra is, ami meglehetősen masszív kialakítású, hármas tagolású, hajtogatható.

Az utastér a Combóban is bővíthető mindenféle tárolóval, akár a két első ülés közötti rolósról, akár a csomagtér plafonjába épített ajtósról legyen szó. Előbbi nagyon tud hiányozni, ha már egyszer összetalálkoztunk vele korábban, de itt legalább jutott egy normális pohár és aprótartó a kézifékkar előtti részre, ellentétben a Berlingóval. Aztán a műszerfal fölötti részt is megpróbálták okosan kihasználni egy kisebb kacattartóval, de ezt inkább csak álló helyzetben használjuk és ne rakjunk bele olyan cuccokat, amiket gyorsan elő kell kapni. Egyrészt nem kitámasztható, másrészt két kézzel kotorászni benne vezetés közben…nem lenne túl okos ötlet.

Amin igazán meglepődtem a tesztautó átvételekor, hogy végre az alapmotorral kaptam meg azt. Az 1.2-es, 110 lóerős háromhengeres benzinmotort Opeléknál csak egy szolid T (turbós lévén) betűvel jelölik, a PureTech-ként talán többeknek ismerős. A PSA-nál ez egy igazi jolly joker, legutóbb a C3-nál találkoztam vele, pedig az ugye minden, csak nem furgon. Nincs gond amúgy vele, már ami a menetteljesítményét illeti (a többit majd az idő eldönti), 7.5 liter alatt elketyeg, 175 km/óra a hivatalos végsebesség. Hogy úgy istenesen megpakolva milyen érzetet kelt, az már más kérdés, de „félházzal” még teljesen kellemes, persze nyomatékhegyeket ne várjunk, a 205 Nm-es csúcsot 1750-nél adja le. Nyilván egy dízelhez hasonlítva nincs meg sem az a nyomaték, sem az abból fakadó dinamikaérzet sem, ettől függetlenül viszont kulturált, nem kelt olyan hatást, mintha egy fűnyíró dolgozna a motortérben. A hatos váltó szintén elfogadható, a futóműve komfortban akárcsak a testvéreié, stabil, kontrollálható, összességében is illik rá az előbb már ellőtt „kulturált” kifejezés.

Hogy a PSA hármasa közül ki és melyiket fogja választani, az igazából nüanszokon múlhat, néhány egyedi akció, esetleg márkaszimpátia, vagy talán az elérhető raktárkészlet alapján dől el, hogy melyik lesz a befutó. Árban nincs sok különbség, tudásban sem, talán megjelenésben, de az meg ebben a kategóriában sokadlagos. Viszont lehet azért még itt mazsolázgatni, például a Combónál ott van a megnövelt teherbírású változat, vagy a 7 személyes, esetleg a kisáruszállító. Ami biztos, hogy alanyunk 6,5 millióhoz közeli ára kicsit túllóg az elvárásokon, azonban elég jó kis kedvezményekbe is bele lehet futni, ami azt jelenti, hogy Enjoy szinten akár 5.5 körül is hazavihető, így azért már másképp hangzik. Részünkről sem befejezett egyébként még a Rifter/Berlingo/Combo története, egy hosszított, hétüléses, automata váltóval még benne van a pakliban.

A tesztlehetőségért köszönet az Opel Fábián Budaörsnek!