Van valami nehezen megmagyarázható a MINI Cabrio karakterében. Nem feltétlenül azért ülünk bele, mert ez a legpraktikusabb vagy a legésszerűbb választás, hanem mert már az első métereken képes mosolyt csalni az arcunkra. A Convertible története ráadásul régebbre nyúlik vissza, mint elsőre gondolnánk: a klasszikus MINI-ből már 1992-ben megjelent egy hivatalosan forgalmazott kabrió, a modern MINI Convertible azonban 2004-ben, az R52-es generációval érkezett. A genfi premier után mintegy 164 ezer példány készült belőle az első öt évben.
Azóta két újabb generáció követte: 2009-ben az R57, majd 2016-ban az F57. A mostani F67 tehát – a facelift-eket nem külön generációként számolva – a negyedik modern MINI Convertible. A recept azonban lényegében változatlan: kompakt méret, vászontető, négy ülés és az a bizonyos MINI-s vezetési élmény.
Ismerős forma, sokkal komolyabb kiállással
A tesztautó British Racing Green metálfényezése önmagában is klasszikus MINI-hangulatot ad, a piros dekorcsíkokkal és piros tükörburkolatokkal azonban már messziről egyértelmű, hogy nem egy hétköznapi Convertible-ről van szó. A JCW kivitelhez tartozó sportosabb lökhárítók, fekete külső részletek, diffúzor, középre helyezett kipufogó és a 18 colos, kéttónusú John Cooper Works felnik látványosan ráerősítenek a karakterre.
A 3879 milliméter hosszú, 1744 milliméter széles és 1431 milliméter magas karosszéria tengelytávolsága 2495 milliméter. A 11,1 méteres fordulókör elsőre meglepő adat egy ilyen kis autónál – különösen azért, mert a nagyobb Aceman esetében is pontosan ezzel az értékkel találkoztunk. Városban ez azért már érezhető, főleg szűkebb helyeken.
A MINI Yours fekete vászontető külön fejezetet érdemel. Nem csupán teljesen hátra lehet nyitni, hanem részben, napfénytető-szerűen is elhúzható. A gyártó szerint a teljes nyitás körülbelül 20 másodpercet vesz igénybe, és menet közben is működtethető. Ez a megoldás a gyakorlatban is jól használható: városban sokszor bőven elég egy kis égboltot engedni az utastér fölé.
Autókontroll videós bemutató: MINI John Cooper Works Convertible
A MINI továbbra sem akar hagyományos lenni
Odabent legalább ennyire egyértelmű, hogy JCW-ben ülünk. A John Cooper Works kormánykerék, a sportülések, a küszöbök és a fekete-vörös részletek mindenhol visszaköszönnek. A MINI továbbra sem próbál hagyományos lenni, és ez jól áll neki.
A műszerfal központi eleme a 24 centiméter átmérőjű, kör alakú OLED-kijelző, amely a régi MINI-k központi órájának modern megfelelője. Látványos, gyors és jól kezelhető, a menürendszer pedig némi ismerkedés után logikusnak bizonyul. A legfontosabb információkat egy egyszerű head-up display is megjeleníti.
A kompromisszum a klímavezérlésnél jön elő. A funkciók jelentős része a központi kijelzőre került, így rosszabb úton vagy tempósabb vezetés közben hiányzik néhány fizikai kezelőszerv. Az indítógomb és a vezetési módokat vezérlő billenőkapcsoló viszont megmaradt, és ezek a részletek továbbra is hozzák a MINI sajátos hangulatát.
Az első ülések kényelmesek és megfelelő oldaltartást adnak, hátul viszont gyorsan elfogy a hely. Rövidebb utakra négy felnőtt is elférhet, de hosszabb távon inkább kétszemélyes autónak tekinteném. A csomagtartó alapból 160 literes, a rakodónyílás viszont nem különösebben nagy. A tárolóhelyek rendben vannak, elöl USB-C csatlakozók, vezeték nélküli töltés és 12 voltos aljzat is rendelkezésre áll. A Harman Kardon rendszer pedig nyitott tető mellett is meggyőzően szól.
231 lóerő egy kis kabrióban
A motortérben 1998 köbcentiméteres, négyhengeres turbómotor dolgozik 231 lóerővel és 380 Nm maximális nyomatékkal. Az erő az első kerekekhez egy duplakuplungos Steptronic Sport sebességváltón keresztül érkezik. A 1500 kilogrammos saját tömeg ellenére a hajtáslánc könnyedén mozgatja az autót: 0-ról 100 km/órára 6,4 másodperc alatt gyorsul, végsebessége 245 km/óra.
A gyári kombinált fogyasztási adat 7,1 liter/100 km, nálam azonban a közel 600 kilométeres teszt végére 9,8 literes átlag jött ki. Ebben természetesen benne volt a dinamikusabb használat, a városi közlekedés, az autópálya és a szerpentinezés is. A 44 literes tank mellett ez azt jelenti, hogy nem érdemes túl messzire kerülni a benzinkutaktól.
Amikor végre leengedjük a tetőt
A teszthét alatt szinte minden alkalommal leengedett tetővel indultam útnak, amikor az időjárás engedte. Egyszerűen így van értelme ennek az autónak. A tető nyitva van, a négyhengeres hangja pedig sokkal közvetlenebbül jut el az utastérbe.
JCW módban az adaptív futómű közúton már érezhetően feszes. Néha kifejezetten pattogós, de amikor az ember a megfelelő útra ér, ez gyorsan megbocsátható. A szentendrei oldalról Pilismarót felé vezető kanyargós szakaszon, a fák árnyékában már egészen más arcát mutatta. A kormány közvetlen, az első tengely pontosan követi az ívet, és a MINI-t jó érzés egyik kanyarból a másikba átdobni.
A kormányzás karaktere jól illeszkedik a JCW hangulatához. Ebben a módban érezhető ellenállása van a kormánynak, nagyon direkt és szinte teljesen mentes a holtjátéktól. Pontosan oda megy az autó, ahová az ember irányítja, így a gyorsabb kanyarokban sem kell sokat korrigálni. Core módban már valamivel könnyedebb, normál autósabb érzést ad, ami városi használatnál kényelmesebb, de a sportos karakterből természetesen valamennyit visszavesz.
A DrivingCamp néhány köre pedig megmutatta, hogy a méretből adódó játékosság még mindig megvan benne. Nem egy brutális teljesítményű sportautó, de éppen elég gyors ahhoz, hogy a vezető folyamatosan dolgozzon vele. A fékrendszer méretezésével is elégedett voltam. Intenzívebb fékezéseknél is határozottan tette a dolgát, és egy pillanatra sem éreztem azt, hogy ne lenne elég a lassítóerő a 231 lóerős motorhoz. Az elektronika sem próbálja mindenáron elvenni az ember kedvét a tempós autózástól, de amikor szükség van rá, természetesen ott van a háttérben.
A kabrióknál mindig felmerül a karosszéria merevségének kérdése, hiszen a tetőszerkezet hiánya alapvetően más konstrukciós kihívást jelent, mint egy zárt karosszériánál. Az F67 esetében azonban a teszthét alatt ebből alig éreztem valamit. Terhelésváltásoknál, gyors irányváltásoknál és a DrivingCampen sem tapasztaltam zavaró karosszériamozgást. Nem azt mondanám, hogy olyan, mintha egy zárt MINI-ben ülnénk, de a merevség hiánya egyáltalán nem vonta el a figyelmet a vezetésről.
Nyitott tetőnél a szélzaj sem zavaró mértékű, a klíma pedig kellemes hőmérsékleten tartja az utasteret. Ez különösen a nyári teszthéten volt jó tapasztalat: nem kellett választani a nyitott tető és a komfort között. A Harman Kardon hangrendszer tisztán szól, így ha éppen nem a motor hangjára vagyunk kíváncsiak, akkor a zene is megfelelő társ.
Városban könnyen kezelhető, autópályán stabil, szerpentinen pedig kifejezetten szórakoztató. A Pilismarót felé vezető út például pont az a környezet, ahol a MINI mérete, közvetlen kormányzása és elsőkerék-hajtása összeáll egy élvezetes csomaggá. Nem kell hozzá versenypálya ahhoz, hogy mosolyt csaljon az ember arcára.
Nem olcsó játék
2026 augusztusában a MINI Cooper Convertible belépőára nagyjából 11,3 millió forint körül alakul, míg a JCW kivitel 15,8 millió forinttól indul. A tesztautó a konfiguráció szerint 15 610 001 forintos listaárral rendelkezett, az extrák 1 886 599 forintot tettek hozzá, a regisztrációs adó pedig további 188 000 forint volt. Így a teljes bruttó vételár 17 684 600 forintra jött ki.
Ez már az az árszint, ahol nehéz pusztán racionalitás alapján megmagyarázni a választást. A JCW Convertible nem azoknak készült, akik egy praktikus családi autót keresnek, hanem azoknak – legyenek férfiak vagy nők, fiatalabbak vagy idősebbek –, akik a vezetési élményt, a nyitott tetős autózás hangulatát és a klasszikus MINI-receptet keresik. Ráadásul mindezt úgy, hogy a nagy sportautókhoz képest jóval kevesebb pénzért kínál komoly vezetési élményt: nem kell több tízmilliós sportautó ahhoz, hogy egy kanyargós úton vagy akár egy pályanapon is széles mosollyal az arcunkon szálljunk ki belőle.
Összegzés
A MINI John Cooper Works Convertible nem akar mindenkinek megfelelni. Hátul szűk, a csomagtartó sem nagy, a fogyasztása pedig egy ekkora autóhoz képest nem szerény. Mégis nehéz nem megszeretni.
Mert amikor leengedjük a tetőt, elindulunk egy kanyargós úton, a motor hangja pedig visszaverődik a fák között, hirtelen világossá válik, miért létezik még ez a kategória. A JCW Convertible nem feltétlenül a legésszerűbb MINI, de talán az egyik legélvezetesebb. És egy kabriónál végső soron éppen ez a lényeg.
A tesztlehetőségért köszönet a MINI Magyarországnak!
A fotózás helyszínét a DrivingCamp biztosította, ezúton is köszönjük a lehetőséget.
Írta: Háfra Zsolt
Fotók: Szalai Zsolt
