Mazda 3 Skyactiv-G122 Plus teszt – a japán kompakt személyesen
Ahány kompakt, annyi szokás – felesleges lenne felsorolásba kezdeni, legyen elég az, hogy a Mazda ismét a tradíciók előtt tisztelegve modernizált, a megújulás pedig átfogó, nem kevés munka van a 3-as negyedik generációja mögött.
Nem volt könnyű dolga a japánoknak, hiszen eleve egy nagy sikerű modellt kellett leváltani, és bizony ilyen esetekben benne van a pakliban, hogy a nagy igyekezetben valamit túlgondolnak. Szerencsére a tervezők okosabbak voltak ennél, minek köszönhetően az új Mazda 3 egy klasszikus elemeket is megőrző, mégis modern kompaktként vág neki az elkövetkezendő éveknek.
Ha már említettem azokat a bizonyos klasszikus elemeket, nagy eséllyel mindenkinek a szívómotor ugrik be elsőként. Ezzel én is pont így vagyok, de azért van itt még más is. Például a KODO formanyelv, mely lassan 10 éve határozza meg a Mazdák külső jegyeit, és ami most is valami olyasfajta pluszt adott a megjelenésnek, amit nem igazán lehet a kerek egész mondatok korlátai közé szorítani. Az úgynevezett „mozgás lelke” elnevezés találó a dizájnvilágra, a Mazda 3 lendülete lendületes, mégis minden pontján egységes, és ezt még kellemesebbé teszi a Soul Red Crystal fény. Nagyot dob a küllemén a 18 colos abroncs is, hiába nem egy óriás a Mazda 3 a maga 4.46 méterével, a kiállása ennél nem igazán lehetne magabiztosabb.
Egyszerre lett szigorúbb és mégis lágyabb a front, nincs úgy széttagolva, mint az elődnél, a LED-es fényszóró már-már egybenőtt a hűtőmaszkkal. Hátul is kissé gömbölyűbb lett a kialakítás, erre az érzetre rátesz még egy lapáttal a dupla körlámpa. A hátsó lökhárító mindazonáltal mégis mutat egy kis peremet, ügyes formai játék, biztos vagyok benne, hogy ezeket az idomokat nem kevés ideig rajzolgatták.
Kifejezetten elegáns megoldások jellemzik, ez talán csak egyetlen ponton üthet vissza. Mivel ebbe az összképbe már nem fértek bele a matt plasztikok, ezért a hátsó lökhárító alja, az ívelt tetőszárny, illetve az oszlopok borításai is fényes elemeket kaptak, melyek meglehetősen érzékenyek.
Ezzel egyébként a beltérben is lehetett találkozni, a praktikum néhol kicsit meghalt az elegancia oltárán – mutatós, de már tízezer kilométer után is a kopás jeleit mutató bőrkárpit, mélyfekete dekorlap a középkonzol alsó részén, ami tele volt karcokkal. Persze ez valahol a tesztautók sorsa is, ami viszont jó hír, hogy a negatívumok nagyjából ennyivel ki is merülnek, arról nem is beszélve, hogy némi zongoralakk-védelemmel és a szövetkárpit megrendelésével ezek könnyedén kiküszöbölhető / kikerülhető csorbákká válnak.
A vezetői ergonómia közel van a tökéleteshez, kényelmes fogású a vékony karimájú, háromküllős kormánykerék, a váltó könnyedén elérhető a könyöklőről, a klímapanel környékén nyoma sincs gomberdőnek, az infotainment rendszert pedig pofonegyszerű kezelni a váltókar mögötti vezérlőkkel (máshogy amúgy sem tudjuk). Tehát minden kézre áll és semmi nem vonja el a sofőr figyelmét, és meggyőződésem, hogy ezt is tekinthetjük egyfajta biztonsági extrának, még ha nem is olyan szembetűnő, mint mondjuk egy éjjellátó berendezés.
Persze ennyinél nem áll meg a Mazda védelmi arzenálja, stílusos, apró háromszögek jelzik a visszapillantóban a holttérfigyelő aktivitását, a sávtartó segédlet pedig ugyan néha kicsit túl erőteljesen, de megfelelő hatékonysággal avatkozik közbe, ha szükséges. A tolatókamera képminősége nappali és éjszakai fényviszonyok között is remek minőséget garantál, figyeli a keresztirányú forgalmat, 360 fokos nézetet is mutat, előre ráadásul még radar is jár. A Head up display alapáras, így még a középen digitális – és ezáltal variálható – műszerfalra se kell rápillantanunk ahhoz, hogy lássuk a sebességünket, vagy éppen a táblafelismerő rendszer jelzéseit. A központi rendszer amellett, hogy áttekinthető és letisztult, még egy jól használható navit is ad, olyan apró ügyességekkel, mint például a közeli kutak valós idejű távolsága alapján történő kilistázása.
A helykínálat tükrözi a kompakt kategóriát, az első sor kimondottan szellős, de hátul is simán befértem magam mögé, igaz itt az ablakokat elég apróra szabták, a sötétítés miatt meg pláne szűkösebbnek tűnhet a térérzet, valójában azonban simán elférni, legfeljebb beszállásnál érdemes résen lenni a magasabbaknak. A 330 literes csomagtér falai és pereme miatt nem a legkönnyebben pakolható, bővítve viszont majdnem síkpadlót ad, 1019 literre növelve így a kapacitását.
A bűvös Skyactiv-X motorra ezúttal még várni kellett, de azt hiszem a „G” jelű is megérdemel néhány jó szót, mert egyrészt a kétliteres szívómotorok nem túl gyakoriak a mostanság divatos „kicsinyítési” mánia közepette, másrészt takarékosság szempontjából is egész jól sikerült. A 122 lóerő és a 213 Nm-es nyomaték, vagy a 10 másodperc környéki százas gyorsulás jól mutatja, hogy nem egy sprintbajnokkal, mindinkább hosszútávfutóval van dolgunk, érzésem szerint remek dinamikája van, emellett kulturált is. Ha hozzátesszük még, hogy a 6 sebességes manuális váltó kapcsolási érzete a legfinomabbak között van, azt hiszem nem sok kívánnivalónk maradhat.
Talán csak egyvalami, a kedvező fogyasztás. A Mazda 3 azonban itt sem hibázik, az alacsony fordulaton besegítő, fékerő-visszatáplálással energiát nyerő M(ild) Hybrid rendszernek és a hengerlekapcsolásnak köszönhetően városban is könnyedén 7 liter körül tartható az étvágya, országúton 6.1 volt a legalacsonyabb szám, amit kihoztam belőle. Hatalmas piros pont az olyan apróságokért, mint hogy a start-stop rendszer nem a kuplung kinyomásánál, hanem csak a váltó sebességbe helyezésénél deaktiválódik, ezzel is nyerve néhány másodpercet fogyasztás / kibocsátás szempontjából. Sok kicsi sokra megy!
Mindezek fölött az sem mellékes, hogy ismét sikerült egy nagy pontossággal terelgethető, kényelmes futóművel, és pontosan adagolható fékkel ellátott, magas vezetési komfortot garantáló kompakt modellt összeraknia a Mazdának, a kép ezekkel lehet teljes. No meg persze az árral.
Az új 3 már nem az olcsó kompakt szinonimája, nincs 5 millió alatti belépő, 7 millió körül viszont kapsz egy olyan autót, aminél a kategóriában több nem igazán kell. Az árpolitika, a felszereltségek kissé szögletes variálhatósága lehet kritika tárgya, de a Mazda így is szinte egyedülálló és szimpatikus módon van jelen az egyre szürkülő márkapalettán, hovatovább a fejlesztések is azt mutatják, hogy kreativitás és hatékonyság terén igen komoly előrelépésekre számíthatunk tőlük a jövőben.
A tesztlehetőségért köszönet az Autó Mirai Kft.-nek!
Teszt | fotók: Bense Róbert
