Klasszikus Porschék nyomában

Éjszaka tombolnak a mínuszok, még reggel is fagy becsülettel, az emberek ilyenkor magukra húzzák még jobban a takarót és visszaalszanak egy órára. Illetve felkelnek, de csak ha muszáj. Utóbbi esetben pedig minden bizonnyal (nem túl) lelkesen és vidáman elindulnak, hogy megküzdjenek a zord időjárás viszontagságaival, irány a munka.

Én is hasonlóan tettem azon a bizonyos szerdán, végigkorcsolyáztam a várost, a buszra várva talán kicsit hibernálódtam is a Hűvösvölgyben, a másfél órás reggeli jéghideg frissítő után pedig végre elértem célom, Solymárt. Mit kerestem én ott a végtelenségig motiváltan (és most nem ironizálok)? Egy restaurátor műhelyet és Porschékat. Ugye, hogy ez már nem is hangzik olyan rosszul?

Utam a Car and Classic Kft. székhelyéhez vezetett,célom pedig az volt, hogy bepillantást nyerjek a médiában és rendezvényeken kevésbé hangos, ám annál izgalmasabb cég mindennapjaiba. A bemutatót a fő szervizhelyiséggel kezdtük, én pedig már tudtam, hogy nekem való helyen járok, ugyanis az emelőkön két készülő félben lévő 911-es fogadott:

A piros egy 1984-es, tehát G-szériás 911 Carrera 3.2 Targa,  mely restaurálási folyamatának végén jár, a képeken szinte komplettnek hat és nagyon csinosan fest a szerkezet. A feketeség mellette pedig egy 1987-es 930 Turbo 3.3 Coupe volt – bár még szárny nélkül egész ügyesen titkolta volna, hogy ő egy Turbo,  a hatalmas szélesítés és terpesz mindent elárul. Ó, de mennyire, hogy nekem való helyre kerültem!

Bár a tulajdonosok már évek óta a szakmában ténykednek, a cég jelenlegi helyén körülbelül 1,5 éve létezik. Fő profiljuk egyértelműen a léghűtéses Porschék restaurálása, azonban igény esetén örömmel hozzányúlnak más márkák típusaihoz is, legyen az egy Mercedes, vagy akár egy 1955-ös T1-es Volkswagen, amint azt a képek is tanúsíthatják. Többségében saját projekteken dolgoznak, az autók jellemzően Amerikából hajóznak át sérült állapotban, hogy aztán itthon egy Budapest melletti kis település útszéli szervizkomplexumában újra feléledjenek, büszkén és csillogva viseljék ismét a Porsche jelvényt és újszerű állapotban, restaurálva  komoly pénzekért új, jellemzően külföldi gazdához kerüljenek.

A veterán 911-es ugyanis nem olcsó buli, 50 ezer euró alatt nehéz kifogni igazán jó példányokat, nem hogy restauráltat. A határ pedig a csillagos ég, 150 ezer euró ma már egy 930 Turbo-ért nem is olyan horribilis pénz, ha megnézzük a kínálatot. Érdemes ebbe fektetni, nem vitás, vagyis érdemes lett volna pár évvel ezelőtt! Hihetetlen, mekkorát ugrottak a klasszikus, léghűtéses modellek árai, de szinte mindennek, amit 1997 előtt gyártottak és Porsche.  Egyébiránt újabb modellek szerelése is szóba jöhet, erről tanúskodott az udvaron álló 997 Mk2 is, amin motorikus javítást végeztek el, de rám kacsintott a szervizben egy PDK váltó is.

Természetesen megrendelt projektek is vannak folyamatban, például a következő fotón látható szerkezet (mindennek a lelke), mely egy első generációs 911-eshez tartozik, ami épp atomjaira lett szedve. Fokozva az izgalmakat, egy Sportomatic 911-eshez, az elnevezés a félautomata váltóra utal. A különleges megoldás lényege, hogy az ezzel szerelt autókban nem volt kuplungpedál, a sofőr közvetlen kapcsolhatta a váltó fokozatait, mindenféle egyéb emberi beavatkozás nélkül, mindez pedig már a hatvanas évek végén elérhető volt a kínálatban. Az automatára egyébként egészen 1976-ig, a 924 megjelenéséig várni kellett a német gyártó kínálatában, de ez cseppet sem baj, mi legalábbis biztosan nem bánjuk, maximum a korabeli amerikai közönség.

A járművek itt nem csak feltámadnak, hanem adott esetben egy-két apróságban finomodnak is eredeti állapotukhoz képest. Ilyen például az épülő 930 Turbo belsejében a bőrözött műszerfal, mely eredetileg csak szimplán műanyag, egyéb borítás nélkül – igyekeznek a készítők a potenciális vevők elvárásainak megfelelően összeállítani az autót. Ami a ’80-as években még alapvető dolog volt, az ma már fapadnak tűnhet. Szerintem mondjuk pont attól szép a veteránozás, no nem mintha ne lenne elég penge egy ilyen utólag, igényesen bőrbe vont műszeregység.

Egy szobával odébb egy T1-es Volkswagen éled újra, amit hely szűkében nem igazán lehetett izgalmasan megörökíteni. 1955-ös az autó, 1957-es forgalomba helyezéssel, azaz idén lesz 60 éve, hogy először kigurult az útra a busz. Kortalan szépség, nem gondolnám, hogy bárki laikus kapásból rávágná, hogy szép lassan a nyugdíj korhatárt közelíti a vas – bár a restaurálás után aligha kell majd 6-7 év múlva visszavonulnia. Remélem mindenki megfigyelte a képen a karos index helyét!

Még egy helyiséggel odébb a 930 Turbo 3,3 literes erőforrása volt előkészületben, már egészen komplett állapotban. Igazi mechanikus pornó a látvány, akár szobornak is alkalmazható lenne (boxer művészetek kategóriában első díj), de az ilyen felhasználás természetesen bűn, ennek autóban a helye. Az intercooler persze még hiányzik, ahogy egy szép nagy csigának a beépítése is – pontosan annak, ami a képen is látható.  A fényezésen kívül gyakorlatilag mindent házon belül oldanak meg a cégnél a motorfelújítástól kezdve az alkatrészek homokszórásán át az autók összeszereléséig.

A raktárba is bepillantást nyerhettem, ahol folytatódik a Porsche csodavilág és egymás mellett sorakoznak a felújításra váró eredeti, vagy éppen tuningolt erőforrások. Példának okáért a készülő 930-asból kiszerelt szív nem a sajátja volt az autónak, hanem egy utólag behelyezett, 5-600 lóerős szörnyeteg. Nem ez fog visszakerülni a restaurálás után a motortérbe, de helyrepofozva valamire talán még jó lehet (virtuális kacsintás a kedves olvasóra ezen a ponton). A kincsesbányában volt minden, mi szemnek és szájnak ingere, mint például pár fehérre fényezett karosszéria elemek, amik egy másik, szintén restaurálás alatt lévő 930 Turbo-hoz tartoztak, az a gép azonban látogatásomkor nem volt ott a telepen.

És ez még nem minden, ugyanis az utcafrontra néző „welcome” épület még nem került górcső alá, pedig a tisztelt potenciális vevő, vagy épp a mázlista újságíró ide téved be először. Az ajtóban például rögtön egy 99%-os készültségben lévő G-szériás fekete szépség állt, újravarrott és rendkívül gusztusos bézs beltérrel. A többi itt látható autó már nem volt ilyen rózsás helyzetben, mondhatni itt tanyázik az alapanyag a további munkákhoz. Volt például 3 készületben lévő, első generációs 911 Targa, és mindez egy helyiségben, megdöbbentő. A bejárat mellett egy szebb napokat látott, duck tail-es, láthatólag versenyzésre átalakított második generációs példány várta a feltámadást, a mellette lévő 930 Turbo roncs viszont menthetetlen, ő donornak érkezett. Szomorú sors, de nemes cél ez is. Egy szem 356-os képviselte a 4 hengeres boxer Porschék  családját, pontosabban egy 356 C. Ez a típus utolsó szériája, mely 1963-1965 között készült, a fotókon látható pedig egy 1963-as gép.

A non plus ultrát pedig a legvégére hagytam természetesen, lelkesedésem határtalan a következő 911-es iránt, holott a szemlélő első ránézésre mit lát? Egy romos, lepusztult Porschét (egyébként elektromos tűzben égett ki részben), aminek még az eleje még csak nem is olyan, mint ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Ezt hívják úgy kérem, hogy Flachbau, avagy Slant nose, esetleg Flat nose. Ferde / lapos orr, a név árulkodó, rápillantva az autóra pedig minden világossá válik. Az ihletet a 935-ös versenyautója adt, aminek nyomán születtek különböző barkács és tuningmesterek által készített átépítések, azonban a gyár is meglátta a lehetőséget és exkluzív programot hirdetett.

Ennek keretében megszületett a bukólámpás 911-es (és egyben szerintem az egyik legvagányabb autó, melyet meg lehetett vásárolni a ’80-as években). A komoly mértékben átszabott orrész csak a Turbo változatoknál volt elérhető, a csomag része és a Flachbau-k jellemzője emellett pedig az oldalsó légbeömlő is. Ez ma már alapvető védjegye a 911 Turbo szériának, azonban ezeken a különleges verziókon jelent meg először az oldalsó „lyuk”. Egyébként egy-egy ilyen exkluzív példány közel másfélszeresébe került egy mezei 930-asnak, az átalakításhoz Európában viszont performance kit is járt, mely az alap 300 lóerő mellé további 30-at jelentett.

Amit pedig itt láthatunk, az egy eredeti példány! Rengetegen módosítottak normál 911-esükön, hogy így nézzen ki, azonban az alvázszám nem hazudik, ez a gépsárkány bukólámpákkal hagyta el a német gyárat a ’80-as években. Egyes források 700 körül becsülik, míg mások 900-1000 darab közé teszik a legyártott Slant nose-ok számát, nem egy gyakori autó, mondjuk azt. Ami pedig még feltűnhet, azok a Ruf felnik az autó alatt, illetve hátul a középen lévő két kipufogóvég és a módosított lökhárító.

Nem elég, hogy Flachbau, még az igen komoly átépítéseiről ismert Ruf műhelynek is benne van a keze a dologban – valahol itt volt nálam a szalagszakadás. Az autó eszmei értéke felbecsülhetetlen, restaurált állapotban pedig minden bizonnyal lenyomja majd az aktuális, 991-es kódszámú Turbo S-t is, már ami az árát illeti. Bárcsak láthatnám egyszer teljes pompájában… Nem gondoltam volna, hogy ilyen veterán komplexumra bukkanok Solymáron, arra pedig végképp nem, hogy egy eredeti bukólámpás tizenegyest is szemügyre vehetek – legyen az bármilyen állapotban is.

Köszönjük a lehetőséget a Car and Classic Kft-nek!

Bacsa Zoltán