Keréknyom – Porsche 924 Le Mans Edition

Az aktuális luxus és sportautó kínálatot vizsgáltam nyáron a használtautón, mikor egy számomra addig ismeretlen modellre bukkantam a Porschék között (nem sűrűn adatik ilyen). 924 Le Mans Edition, hm… Soha nem hallottam még azelőtt erről a változatról. Az interneten rákeresve sem találtam túl sok információt az autóról. 1030 készült belőle, a hirdetett pedig a 726. darab.

Egyre jobban foglalkoztatnak a 924-esek, és tetszett az autó, így írtam egy e-mailt a hirdető cégnek. Próba szerencse. Szerencsém volt! Pár nap elteltével jött a válasz, majd telefonon is felvettük a kapcsolatot. Rendesek és közvetlenek voltak, mindig öröm hasonló emberekre bukkanni. Végül szeptember 6-ára sikerült összehozni a fotózást.

Elérkezett a nap, reggel 8.30-kor már indult a vonat Miskolcra. A 2 órás út alatt volt időm gondolkozni. Vajon milyen lehet a legelérhetőbb Porsche? Tényleg jó? Csalódni fogok? Nem szeretnék… Hamarosan kiderül. A kereskedés ugyan a megyeszékhely mellett, Kistokajban van, de ez nem volt probléma, az állomáson vártak rám. Tényleg, le a kalappal! A kocsiban beszélgetve kiderült, hogy porschebarátok a cégnél, volt már több német remekmű is a tulajdonukban.  A telephelyhez érve az épület bejárata előtt egy Boxster fogadott, a Le Mans pedig a szalonban várt. Jó helyre jöttem, tudtam. Hamarosan már a 924-es anyósülésén ültem, kerestünk egy helyet a fotózáshoz.

Mint a hirdetésben is szerepel, az autó még nem esett át restauráláson az elmúlt 33 év alatt, eredeti állapotában tündököl, 142 000 kilométert futott. 2 éve az oldtimer vizsga alkalmával is a biztosok csak pislogtak az autó alja láttán, olajfolyásnak nyoma sem volt. Tényleg kiváló állapotban van a gép, kívül nem látszik meg rajta az elmúlt 33 év. Belül meg főleg nem! A kárpitok nem kopottak, a műszerfal sem repedezett, újszerű állapottal találkozik az ember.

Ahogy beülünk, a formák és a csíkos minta segítségével a ’80-as évek elején találjuk magunkat. Kinek mi az ízlése, nekem bejön.

Mint mondtam, 1030 darab készült a Le Mans Edition-ből, ez a 726-os példány. A limitált kiadás pár dologban tér el az alap kivitelű 924-esektől.  A Turbo felnik, a fehér fényezés, rajta a csíkok és a Le Mans felirat árulkodik, hogy itt valami különlegesebb változattal van dolgunk. A motor teljesítményén nem változtattak, maradt az 1984 cm³ és a 125 lóerő.

Ezután mérföldkőhöz érkezett autós pályafutásom. Porschét fogok vezetni, életemben először! Egészen hihetetlen, de mégis, igaz. És most kiderül, milyen a Porsche 924-es, a Porsche, mely túlontúl is le lett becsülve az idők során, melynek százai végezték lepusztulva, szétszedve, agyonalakítva, elgányolva, mely mára belépett az oldtimer korba, és egyre többen kezdik felismerni, mi rejlik igazából benne…

Miután beültem, egyből az alacsony üléspozíció tűnt fel, kicsit olyan érzés volt, mint egy gokartban. Aztán kulcs elfordít, pöcc-röff, ahogy kell. A fotózásunk hátterét adó kisebb mezőről már fordulok is rá az útra. És megyünk. Hatalmas felüdülés volt a kis ’24-es a családban szolgáló két Toyota után. Végre én adom a gázt akkor és olyan mértékben, ahogyan azt én szeretném, nem pedig úgy, ahogy azt a számítógép kitalálja (néha egészen idegesítő tud lenni).

A kuplung sportosan kemény, de pont így jó. A váltó kiváló, a legjobb, amivel eddig találkoztam. A fék nem volt túl harapós. Kíváncsi voltam, nem lesz-e kevés az a 125 ló, ezért kicsit odaléptem neki. Ugyan a hangrobbanás elmaradt, de egész korrektül mozgatta a 2 literes 4 hengeres a kis Porschét. Elvégre nem nehéz az autó, mindössze 1130 kilót nyom. Kellemesen szólt hozzánk a technika a kipufogón keresztül, nem csalódtam benne ebben a tekintetben sem.

A kormányzás is külön élmény, a megtett néhány kilométer tapasztalatai alapján kommunikatív a rendszer és nincs agyonszervózva, az ember érzi a kerekek rezdüléseit az út egyenetlenségein.

Volt alkalmam kipróbálni a hátsó szekciót is néhány perc utazás erejéig. Mikor kiszálltam, a “Milyen volt?” kérdésre azt válaszoltam: Nem volt rossz, de jobb itt kint. Rövid utunk ideje alatt egész tűrhető volt a hátsó ülés, de hosszabb távon biztos, hogy nem vállalnám be. Hogy vissza tudjuk dönteni az első ülést, teljes terpeszbe kellett nyitnom a lábam, a vezető szinte az ölemben ült. Nem nőttem túl nagyra a magam 172 centijével, de így sem volt egy leányálom. Inkább gyerekeknek és csomagoknak ajánlanám itt az utazást.

Miután szerpentines csapatásra nem volt lehetőség, ennyit tudtam kipróbálni, megtapasztalni az autóból. És végül mire jutottam? Arra, hogy egy kiváló autó a 924-es, nem véletlenül visel Porsche emblémát az orrán. És ne feledjük el, hogy a típus nagy segítséget nyújtott a cég pénzügyi válsága alatt. Könnyen lehet, hogy nélküle ma nem csemegézhetnénk az újabbnál újabb 911-es verziók között. Nem egy erőgép, de még pont nem túl gyenge, élmény vele közlekedni. Kiváló annak, aki szeretne belekóstolni az OT-zás világába, kiváló annak, aki szeretne venni egy Porschét még elérhető áron. Az old/youngtimer korba lépve kezd egyre népszerűbb lenni a típus. Sok a lepusztult darab, de a szép állapotú példányokat kezdik egyre jobban értékelni. Ez az árukon is látszik és egyre jobban látszani fog évek múlva, de még van rá esély, hogy aki akar, az hozzájusson viszonylag olcsón egy kiváló Porschéhoz! Bazsó Gábort tudnám idézni a Totalcar orrmotoros-porschés adásából: Szaladjanak a kasszához, amíg a készlet tart! Ja, és hozzátenném: hagyjanak egyet nekem is.

Nem csalódtam, nem számítottam se többre a 924-től, se kevesebbre. Meggyőzött. Érdemes rá gyűjteni és kivárni a megfelelő példány felbukkanását.

A cikkért és a fotókért köszönet a Keréknyom blognak, kövessétek facebookon is!