Infiniti Q30 teszt – ha már unod a németet

Infiniti, ízlelgessük a nevet. Mi juthat eszébe az átlag, kicsit is autószerető embernek hazánkban a szó hallatán? Japán, prémium, Nissan, talán Amerika. Esetleg beugorhat az FX 35-ös SUV, vagy a sportos G kupék valamelyike, de valljuk be, a legtöbben elég keveset tudnak a márkáról (bevallom, bár autókkal kelek és fekszem, én is ebbe a csoportba tartoztam sokáig).  Itt merül fel a kérdés: miért?

Az ok az eredeti célközönségben keresendő: az Infiniti a kezdetekkor amerikai autónak lett teremtve, mint a Nissan luxusmárkája, 1989-ben lépett a piacra az Egyesült Államok területén. Ebből adódik, az autók természetesen amerikai igényekre lettek szabva, ami a kényes európai befogadó számára nem feltétlenül jelent pozitív dolgot. Az előítéleteket és téves következtetéseket azonban ideje elengedni, hisz 2016-ot írunk és az évek múlása igencsak a márka javára vált. Ma már egy olyan prémium autógyártóval állunk szemben, mely modelljei igen komoly esélyekkel indulnak világszerte a szegmens többi résztvevője ellen. Nem túl szépen kifejezve europaizált kínálat, fogalmazhatunk így?

Talán igen, kényes egy csoport vagyunk, ami pedig a világnak ennek a felén megüti a mércét, az bizony máshol is helyt fog állni nagy valószínűséggel. A lényeg, hogy manapság bárhol megmutathatjuk a japán gyár egy-egy típusát, az minden bizonnyal komoly prémium autónak fog hatni, el is kezdték a terjeszkedést világszinten. 2015-ben 215.250 darab autót értékesített a gyártó (új rekord, innen is gratulálunk), a megoszlás a következőképp alakult: a két legkiemelkedőbb piac nem meglepően Amerika (147600) és Kína (40200) volt, Európára összesen 7000 darab eladott autó jutott, azonban ez is 45%-os növekedést jelent a régióban.  Hogy miért oly ismeretlen, azt már ez alapján sejthetjük: bár 2008 óta van jelen az öreg kontinensen az Infiniti, továbbra is ritka látványnak számít az utakon, hisz keveset adtak el belőle. Az újabb miért-re ellenben már nem tudom a választ a Q30 ismeretében, amely meggyőzött, minden esélye megvan a japánoknak, hogy egy nagyobb szeletet kiharapjanak az európai piacból is. Azt tehát, hogy jó, már elismertem, de járjuk alaposabban körbe a témát.

Épp csak az orra lógott ki a parkolóból, hirtelen fel sem ismertem, hogy ő lenne, akit épp keresek az autók között. Bevonzott, meg kellett néznem, mi az a szokatlan valami, mert még nem láttam ilyet, közelebb érve pedig örömmel tapasztaltam, hogy tesztautónkra bukkantam rá. Itt jegyezném meg, hogy az olvasó is tisztában legyen vele, a fotókon látható gép egy Infiniti Q30 Premium felszereltséggel (gyakorlatilag full extra), 6 fokozatú manuális váltóval, 1.5-ös turbódízel motorral. Kicsi is, dízel is, egyből jöttek a negatív előítéletek, de azt kell mondjam, hogy teljesen feleslegesen! Erről azonban később. Az első benyomások ettől eltekintve abszolút pozitívak voltak. Érdekes formaterv, gusztusos utastér, érezhetően minőségi anyagok, előzetesen ezt vártuk el egy 9-10 millió körüli autótól és meg is kaptuk. Ami rögtön feltűnt, az a bunker feeling a beltérben. A mai autók többségére jellemző a magas övvonal, ahogy a Q30-ra is, ez az egyik összetevője a dolognak. A másik az, hogy ez eleve nem egy nagy autó. No, nem is kicsi, pont jó méret. Kategóriájában a helykínálat kiváló, két felnőtt és hátul két gyermek kényelmesen elfér, de meg merem kockáztatni, hogy két hozzám hasonló, átlagos méretű felnőtt is, hacsak nem kosaras alkatú emberek ülnek az első sorban. A sötét tetőkárpit is rájátszhat az érzésre, de ez inkább észrevétel, mintsem kritika.

Nézzük tovább, van itt még kiváló bőrülés, itt-ott egy kis fabetét és zongoralakk, ami az autós újságírók egyik kedvenc beszólási pontja, ettől viszont eltekintenék. Oké, könnyen karcolódik, de azért megettem, nekem bejön. Elegáns, illik az összképbe, minőségi hatása van az összes egyéb felhasznált anyaggal együtt. Alapvetően két fajta gomb létezik az autós kezelőszerveknél: amit szeretnél nyomogatni, és amit néha muszáj. Itt az előbbi kategóriával van dolgunk, hisz a prémium kategória is valami ilyesmiről szól, esztétikai és használati élmények kínálása a használati érték felett. Az elektromosan állítható és három fokozatban fűthető bőrülések kényelmesek, ahogy a hátsó szekció is. Ami elsőre zavart, az az ajtók szűk nyílású tároló rekesze elöl-hátul egyaránt, megszokásom szerint ide raknám rögtön a félliteres üveget, az pedig biztosan nem fér be. Hamar megoldást találtam a problémára, így pedig nem is nagy gond a rekesz, hiszen apróságokat ugyanúgy bele lehet dobálni. Elöl két nagy, palackok befogadására is optimalizált pohártartót találunk a váltókar mögött, hátul pedig egy kis trükkel varázsolhatjuk elő a pohártartókat a lehajtható könyöklőből, ahogyan az a fényképen látható.

A külső dizájn egyértelműen japános, Mazdásan íves (aztán lehet vitatkozni, ki kezdte előbb a stílust), de semmiképp sem összetéveszthető az említett gyártó modelljeivel. Összességében nagyon egyedi, főleg hátulról.  A fekete betétek „színesítik az összképet”, mindig értékelem, mikor egyes részek sötétítésével vagy kiemelésével játszanak a gyártók, ez is az egyedi karaktert erősíti. Az összkép kicsit terep, illetve ne túlozzunk, telekjárós is a hasmagasságnak köszönhetően. Erre még jobban rájátszanak az imént említett fekete kiegészítők a kerékíveknél. Az autó, ami magasabbnak akar tűnni, ritka az ilyen! Említettem már, hogy készül ebből crossover kivitel is QX30 néven? A fazon adja magát, illik hozzá, ugyanakkor ebben az esetben én személy szerint lehet kicsit kevésbé emeltem volna meg az alapkivitelt. Tegyük hozzá, javunkra válik, legalább nem kell aggódni, hogy odaverjük az alját a néhol akkora fekvőrendőrökön, ahol ha nem vigyázunk, még egy átlag kisautónak is simán koppan az alja. A krómok aránya pont jó, a szín pedig ízlés kérdése, szerintem nagyon illik az autóhoz.  A forma kicsit nőies, de épp csak annyira, hogy azért férfiak se érezzék magukat a volán mögött kellemetlenül. A Q30 célközönsége egyébként Amerikában a fiatal egyetemisták, jó vicc, már ami Magyarországot illeti. Sajnos a nyugati országokkal, vagy akár az USA-val összehasonlítva kevesen engedhetik meg maguknak itthon, hogy ekkora összegekért autót vásároljanak. Azt hiszem, hogy az egyetemisták ezt nálunk kihagyják, illetve érettségi/diploma ajándék sem lesz belőle. Itthon ez véleményem szerint a jómódú fiatal házaspárok, kisgyermekes, fiatalos, trendi anyukák ideális autója lesz.

Ezt az autót arra találták ki, hogy a városba elrohangáljunk vele, reggel ledobjuk a gyerekeket az oviba, iskolába, elmegyünk dolgozni, hazafele beugrunk a közeli szupermarketbe és feltankoljuk a kategóriában megfelelő méretű, 430 literes csomagteret, mindezt pedig kényelemben, minőségi körülmények között tegyük. Vagy elugrunk hétvégén vele kirándulni, lemegyünk a telekre vagy a balatoni kétnapos csapatépítő tréningre, erre mind kitűnő útitárs. Különösebben maradandó vezetési élményt nem kínál, de nem is ez a lényege az autónak, ebből a szempontból teljesen funkcionális és kész. A futóműt a feszesebb kategóriába sorolnám, de még pont nem kemény, a jól (és nem túl) szervózott kormánnyal nem alkot sportos elegyet, de nem is sportautónak készült. Aki pedig nem is ezt keresi benne, az tökéletesen elégedett lesz vele, mert a mindennapokra kellemes és kényelmes utazást biztosít a Q30. A fékek harapnak, elsőre nagyon is, de a harmadik fékezés után hozzászokik hozzá az ember. A hatsebességes manuális váltót jó használni, az 1.5-ös dízel pedig teljesen vállalható, sőt! Egyáltalán nem kell tőle félni, kicsinek hangzik, de ezt a kasznit még pont elég, hogy gond és erőlködés nélkül mozgassa. Alacsony fordulaton nem túl fickós, kell neki a fordulat. Igényli a kis pörgetést, de akkor érzésre egész szépen meg tud indulni, a 260 Nm nyomaték és 109 lóerő leadására képes 1.5-össel a Q30. A 12 másodperces 0-100 adat nem kiemelkedő, de pont elég, hogy még kellemesen élhető legyen, 50-ig pedig gyorsan szedi a lábát. Ha álló helyzetből gyorsan be kell szúrni a forgalomba, beszúrjuk. Szóval jó ez, korrekt, ahogyan azt a kollégával megfogalmaztuk a teszt végén, de a jó értelemben!

Végül, de nem utolsó sorban szólnék még néhány szót a felszereltségről, mely felett nem szabad átsiklani. Kiemelném az autóban lévő Bose hifit, kiváló hangzást ad, csak fel kell csavarni és hadd szóljon, zenekedvelőknek érdemes lehet rááldozni a felárat. Tesztautónkban hasznos extraként holttér figyelő is megtalálható volt, mely az első ajtókon lett elhelyezve közvetlenül a hangszóró felett a képen látható módon. Ez egy diszkrét kis led, mely narancs színben világít, ha a holtterünkben érzékel valamit. Hogy az A-oszlop vaskos-e, vagy csak a fekete tetőkárpit teszi, hogy a megszokottnál nagyobbnak éreztem a holtteret, nem tudom, de megnyugtató, hasznos extrának találtam a rendszert. Két kijelzővel van dolgunk az autóban, az egyik a központi, mely gombnyomással és érintéssel is vezérelhető. Kezelni rendkívül egyszerű, szinte simán megy elsőre is. Ezen a képernyőn jelenik meg az első és hátsó tolatóradar képe is, mely az alapmodellen kívül mindegyik magasabb felszereltségű változatban széria tartozék a tolatóradar mellett. Ezek kellenek is, a hosszú orr és a kis hátsó ablak miatt nagyban megkönnyítik és biztonságosabbá teszik a parkolást. Szintén feláras a panoráma monitoros parkolás segítő rendszer, mely 4 kamerát tartalmaz, így a kijelzőn minden oldalról láthatjuk, akár virtuális felülnézetből is a körülöttünk lévő teret. Az üzemanyag takarékosság jegyében start-stop rendszerünk is van, melynek működéséről csak annyit mondanék, hogy az utazásunk vége fele tűnt fel egyszer, mintha beindult volna a motor, mikor sebességbe raktam a pirosnál. Hoppá, ezek szerint nyilván le is állt! Én meg nem vettem észre… Szóval megtréfált, vagyis inkább meglepett. Nagyon jó a hangszigetelés, a dízelből szinte semmit nem hallani alapjáraton, ahogy rezonanciát sem érezni. Fogyasztásunk valamivel 5 liter fölött alakult a tesztút során, de ebben volt néhány tempósabb rész is. Ezt az adatot a kilométeróra és a fordulatszámmérő között lévő képernyőről olvashatjuk le, melyet a multifunkciós kormányról vezérelhetünk.

A Q30 összességében egy szerethető autó, nem elviselni kell, hanem arra hivatott, hogy kellemesebbé tegye a mindennapjainkat. Igaz Premium Tech felszereltséggel és a többi extrával együttesen már nem olcsó, de a konkurensek sem azok. A típus alapáron 6.355.000 forintba kerül, az általunk kipróbált példány pedig karcolja a 8.8 milliót. Nem mondom, hogy a fabetét, a különleges és persze feláras szín, a drága hifi és a hasonló dolgok haszontalanok, mert élveztem, de szerintem az alapverzió is abszolút élhető lehet. Egyébként pedig Premium felszereltséggel már a legtöbb fontos extrát magunkénak tudhatjuk, a többi ízlés, egyéni igények kérdése. Kell bele nagyobb motor? Az autó lényegét tekintve nem hiszem, bár elérhető még erősebb 1.6 és 2 literes turbós benzinesekkel, illetve egy nagyobb, 2.2-es dízellel is. Úgy talán izgalmasabb lehet, de arra, amire teremtve lett, bőven elég az 1.5-ös motor is. Aki unja már a német prémiumot, esetleg külsőleg valami izgalmasabbra, rendhagyóra vágyik, próbálja ki, ajánlom! Remélhetőleg sokan megteszik és színesebb lesz az utcakép jó pár Infinitivel, abszolút felveszi a versenyt a többiekkel, külsőre pedig kicsit fel is adja a leckét, tessék innovatívnak lenni!

A tesztautóért köszönet a budapesti Infiniti Központnak!

Bacsa Zoltán