Fiat 500 S teszt – a kiskedvenc

Az úgy nagyjából mindenkinek ismerős sztori, amikor egy családban két kutya van. Az egyik a kert ura, őrzi a házat, megugatja a kapunál ólálkodókat, elkergeti a nyesteket az autó közeléből, cserébe a munkájáért jó nagy sétákra megyünk vele. A másik, a kicsi, na ő pedig a ház ura. Eljátszik a gyerekekkel, igazi „benti kedvenc”, keveset megy a házon kívülre, ha senki nem tud rá vigyázni, a hónunk alá csapjuk, és magunkkal visszük. Mindkettőt szeretjük, annak ellenére, hogy a kettő között egy világ távolsága van. A kicsinél nem feltétlenül a „hasznosság” elve vezérel minket, simán előfordulhat, hogy valaki egyszerre szereti a pincsit és a bernáthegyit, és mindkettőt más okokból tartja.

Nos, vegyük most úgy, hogy a bernáthegyi a családi autó, a pincsi meg mondjuk a Fiat 500 S. Előbbivel jöhetnek a nagy utak, utóbbival pedig leginkább a hölgyek legalább n+24 féle programot tudnának felsorolni. Tudom, sokak számára egy ilyen kisautó nem feltétlenül tartozik a reális választás kategóriájába, de a Fiat sem gyárthat kizárólag Tipót, vagy Fullback-et, nem igaz?

Mindazonáltal az Fiat 500 önmagában is egy fogalom. Most ne menjünk abba bele, hogy a Nuova 500 óta milyen irányba ment el az autógyártás, mert sosem végzünk, de annyit azért megjegyeznék, hogy a 2007 óta gyártott új 500-as méltó tisztelgés a legendás előd előtt. Továbbá azt se feledjük el, hogy a klasszikus modellből cirka 3.9 millió készült 18 év alatt, míg az újból 11 év alatt ~1.8 millió, szóval cseppet sem kell itt szégyenkezni a számok miatt.

Idehaza mégis kicsit ferde szemmel nézik a gömbölyű apróságot, nehezen tudják hová helyezni az autós palettán. Bevallom, először én is egy kicsit furcsán éreztem magam a társaságában, de viszonylag hamar megbarátkoztam vele. Szemből nagyon jópofa, részletesen kidolgozott, a felnik tökéletesen passzolnak az autóhoz, de a nagy „homlokkal” járó szélvédőért és a kiugró visszapillantókért, valamint a vagány kipufogóvégért is jár a pont.

A hátsója kicsit árnyalja az összképet, némileg elnagyolt, arányai azonban megbocsáthatóak a beltér méretének maximalizálásának érdekében. A hátsó szárnyacska, és a nyitott állapotban fölé magasodó napfénytető üveglapja egész jól megférnek egymás társaságában, talán csak a közözzük lévő antenna érződik túl soknak. Általános kisautós probléma – és sajnos itt sem sikerült elkerülni – az ajtók mérete és az ebből fakadó nehézkes csukódás. Sajnos a karosszéria kialakítása, és a hátsó üléssorra való beszálláshoz muszáj volt így megoldani.

Az óriási ajtónak azért van egy jó tulajdonsága is: könnyű beszállni az autóba. Legalábbis előre, hátra azért már nem árt egy-két ritmikus gimnasztika elemet bemutatni. Mindenesetre a vezetőülés elfoglalásához nem kellenek mutatványok, bár azért térdmagasságban számíthatunk pár kisebb koccanásra. Viszont az ülés kényelmes, jó a tartása, ráadásképp még a fejtámlát is sikerült a szokásosnál komfortosabbra faragni.

A kilátás a már említett nagy szélvédőnek köszönhetően előre tökéletes, hátrafelé nézve meg nem fogunk belerokkanni a 3.5 méter hosszú Fiat manőverezésébe. A csomagtér alapból 185 liter, de a támlák előredöntésével ez máris 610-re növekszik, ami már egy igen korrekt szám, és akkor a 465 kilogrammos terhelhetőségről még nem is beszéltünk – ezzel simán elverne egy-két nagyobb autót is.

A beltér alapdizájnja gyakorlatilag megegyezik a ráncfelvarrás előtti állapotokkal, az anyagminőség alapvetően megfelelő, a kék, az ezüst és a fekete elemek harmonizálnak egymással, a plasztik elemek tartóssága garantálható. Van azért néhány sérülékenyebb, ám annál kedvesebb része a középkonzol alsó hányadának, a digit klíma, valamint a CITY üzemmód kapcsolója apró, lakkozott, ezüstkávás gombokat kapott, de a vészvillogó kapcsolója is megér egy „hűhát”. Szintén érdekes az ablakemelők billenőgombjainak az elhelyezése, melyek a váltókar mellett keresendőek. Az ergonómia talán csak egy helyen hibádzik igazán, az index és a tempomat karja rettentő közel vannak egymáshoz, könnyű összetéveszteni őket.

A 7 colos érintőképernyő megkapta a maga egységes, jól kezelhető Uconnect rendszerét, igaz navigációt és tolatókamerát hiába is kerestünk volna. Van viszont digitális műszerfal, egyszerű, mégis ügyes megoldásokkal, és minden fontos információval ellátva. A biztonsági és kényelmi extrák sorát bővíti a vezetőoldali térdlégzsák, a visszagurulás gátló, vagy éppen a hátsó tolatóradar. Ami mégis a legnagyobb móka, az a hatalmas napfénytető rolóval, szélfogóval, és hamisíthatatlan “kicsi autó – nagy szabadság” életérzéssel fűszerezve.

Műszaki szempontból ne várjunk nagy ördöngösségeket az apró Fiattól, de pont ez az, ami pozitívumként tudható be. Motorterében 8 szelepes, négyhengeres, 1.2 literes szívómotor rejtőzködik, mely 69 lóerővel bír. Ezek nem éppen világverő számok, de a 840 kilogramm alapsúlyú 500-ashoz elegendő, és az apró turbósok mellett kifejezetten örömteli már egyáltalán a léte is. A közel 13 másodperces százas sprint mellé 6.2 literes átlagfogyasztást tudtam párosítani, a végsebesség valahol 160 körül van.

Ezen számok ellenére mégis van ebben a csöppségben valami légies könnyedség, ami leginkább a futóműnek köszönhető. Bizonyos sebességtartományban mind a kormánymű, mind a 15 colos abroncsok a segítségünkre vannak, finoman, de magabiztosan reagál az enyhébb irányváltásokra a Fiat. Azonban pályatempó környékén ez átvált egyfajta billegős-szitálós érzetbe, ami annyira már nem nyerő. A vezetési érzet összességében véve még így is többségében kellemes, amihez nagyban hozzájárul az élvezetes pedálkezelhetőség, valamint az ötfokozatú manuális váltó is, mely egyrészt kitűnő helyen van, másrészt jól kapcsolható, pontos, és megfelelő hosszúságú fokozatokkal rendelkezik.

A Fiat 500 S azok számára lehet ideális, akik divatos szaladgálós autót keresnek, amiben ugyan nem túl erős, de legalább épkézláb motor van. Visszatérve a teszt kezdő felütéséhez, kisautónk nem a méregdrága házi kedvenc kategóriájába tartozik, hiszen az extrákkal növelt, ám akciós, 3.960.000 forintos ár a konkurens modelleket nézve vállalható, és talán még az udvart őrző bernáthegyi is elfogadja idővel a jelenlétét…

A tesztlehetőséget köszönjük a Fiat Schillernek!

Bense Róbert