Dacia Duster teszt – második felvonás
Azért választottam ezt a címet, mert nem is olyan régen vendégeskedett nálunk egy Duster, és máris meglátogatott minket a testvére. Persze azért van különbség közöttük, éppen ezért nem is bánom, hogy ilyen hamar követte egymást a két jármű, hiszen így óhatatlanul is összehasonlíthattam a tapasztaltakat.
Ismerős volt minden porcikája, de viszonylag hamar kiütköztek az eltérések, mondjuk kezdjük azzal, hogy ez fehér volt. Óriási felismerés, valóban, de azért gyorsan hozzátenném, hogy a sötétbarna szín jóval komolyabb ábrázatot kölcsönzött a Dusternek. A hosszanti tetősín és színre fújt lökhárítók azért jól szemléltették, hogy ezúttal sem az alapmodell érkezett meg hozzánk, ami persze az árcédulán is meglátszott, 2.8-tól kezdődik az Access, összkerék nélkül, jelenlegi alanyunk pedig egy 4×4-es Arctic volt, melyhez mintegy 4.040.000 forintért lehet hozzájutni. Ha már az árnál tartunk, a legutóbb tesztelt Duster ötmillió környékén volt, tehát lehet itt azért szépen felfelé húzni a végösszeget.
Visszatérve a szóban forgó modellhez, a külsőségeken hamar túl lehetett lendülni, semmi baj nincs a jégfehérrel, és csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy a fotózásnál kifejezetten előnyös volt ez az árnyalat. A beltérben a legfeltűnőbb „hiányosság” az LG érintőkijelző, azért az idézőjel, mert nekem egyáltalán nem hiányzott, lévén az előző Duster-teszt alatt feltűnt, hogy a központi egység elég mélyre került és a vezetés közbeni lefelé pillantgatás nem éppen veszélytelen dolog. Helyette standard rádiós/cd-s/usb-s lejátszó járt, korrekt hangzással és egy teljesen haszontalan középső tekerővel, amivel a menüben lehetett lépkedni, ellenben a hangot képtelenség volt állítani vele. Persze minek is lehetett volna, ha ott volt a kormány alatt/mellett a billenőgombos kapcsoló, amivel a bluetooth-kapcsolatot és a zenelejátszást is okosan lehetett kezelni.
A középkonzol egyszerű kivitelében is szimpatikus volt, megszoktam (és megkedveltem) már az új Daciák műszeregységeit, semmi nincs túlbonyolítva, szerencsére nem egy űrhajóról beszélünk. Két furcsa dolgot azért észrevettem – vélhetően ezek most azért tűntek fel jobban, mert 2,5 hétre kaptam meg a tesztautót – az egyik a bosszantó pohártartó, melyből folyton kibucskázott a félliteres palack, a másik pedig a csúnyán megoldott ISOFIX rögzítési pontok a hátsó ülésen, igazán elrejthették volna kicsit jobban. Viszont a csomagtérben elhelyezett csúszásgátló betétért még mindig jár a pont.
Ennél jóval nagyobb eltérések voltak a motortérben, ugyanis ez a kivitel 1.6-os, 16 szelepes, 114 lóerős motorral rendelkezett. Nem mondom, hogy egy erőmű, de sokkal vérszegényebb produkcióra számítottam, ráadásul egész kellemes hatfokozatú manuális sebességváltó párosult hozzá, ha ráérez az ember a gangolások ízére, kifejezetten komfortossá válik a Duster vezetése. Egy probléma van csupán, az pedig a fogyasztás, a 8.4 literes átlag (8.8-ról letornászva) – bár nem túl óvatoskodó, de nem is vaduló – lábak mellett elég soknak tűnt, még úgy is, hogy egy közel 1.3 tonnás járműről beszélünk. Nagyjából 500 kilométert lehet vele menni egyszuszra, mivel ennek majdnem a duplája került bele a teszt alatt, tankolgattam serényen. Persze került bele Start/Stop rendszer, és még ECO-mód is, ám ezek sokat nem segítenek, utóbbit nem is erőltettem, még városban sem. A fék/futómű/kormánymű trió ezúttal is jól vizsgázott, terepen most kevésbé kóstolgattam, azonban a korábbiakban ezekről a tulajdonságairól már bővebben is beszámoltam.
Ha választanom kellene, egyértelműen a dízel mellett tenném le a voksomat – száz kilométeren 2.5 liter az már jó néhány ezer forint különbség egy telitank esetén is – idővel bőven visszahozná azt a pluszköltséget, amivel többe kerül a vásárlásnál. Aki pedig inkább benzines párti, annak ott az 1.2 TCe. Félreértés ne essék, nem szeretném szekálni a Dustert, nincs különösebb gond ezzel a kivitellel sem, de valahogy ár/érték arányban annyira nem lett eltalálva, az előző után pedig elég magasra került nálam a mérce. Ha már így megszaporodtak a Duster-tesztjeink, akkor már szívesen beilleszteném a sorba az 1.2-es, 125 lovas erőforrással ellátott modellt is, meglátjuk, mit tehetünk az ügy érdekében.
A tesztlehetőségért köszönet az Autó Triplex Kft.-nek!
Bense Róbert
