Celicával az élet – műszaki
Valamiért reménykedtem, hogy ez egy egyszerű menet lesz, de persze az élet úgy hozta, hogy mégiscsak akadt egy elég komoly csavar a történetben. A Celica végül átment, ezzel nem árultam el nagy titkot, de a hogyanja kicsit másképp zajlott, mint ahogy azt elképzeltem.
Jó előre készültem a műszaki vizsgára, félretettem rá, előre felhívtam a szerelőt, aki majd elviszi az autót, úgy tűnt, hogy ebből a sztoriból legfeljebb egy kétsoros megjegyzés lesz a blogbejegyzésben. Nem így történt, ugyanis az illető, aki elvitte volna vizsgáztatni a Celicát, kijelentette, hogy az a vizsgaállomás, ahová ő szokott járni, az elkövetkezendő egy hónapban nem tud műszakiztatást vállalni. Mérgelődtem ugyan egy kicsit, ám mivel már csak két hetem maradt, így nem volt időm megvárni, míg rendeződnek a dolgaik. Ezért ismételten ahhoz a szerelőhöz fordultam, aki eddig is intézte a javításokat.
Megbeszéltünk egy időpontot, el is vitte állapotfelmérésre a Toyotát, ám itt a biztonság kedvéért belekötöttek néhány dologba. A kézifékem, valamint a hátsó fékem sem volt rendben, utóbbiról tudtam, előbbi meglepetésként ért. De a hátsó doblemezt és a balos küszöb egy részét is kifogásolták. Ekkor kellett döntenem, hogy akkor álljunk bele, csináljuk meg rendesen, vagy ideig-óráig működő javítgatásokkal és kevésbé szigorú vizsgaállomással próbálkozzak. Az előbbit választottam, még ha ez nem is kevés pénzembe került.
Sajnos sokáig odavolt az autóm, mivel az először megrendelt kézifék bowden nem volt megfelelő, hiába gondoltuk azt a típusszám alapján. A bökkenő ott volt, hogy az alkatrészből az egész országban összesen csak pár helyen volt raktáron, végül aztán hosszú napok után csak sikerült szerezni hozzá. A hátsó fékek gyorsan megvoltak, azokkal túl nagy munka nem akadt. A karosszéria viszont annál húzósabb volt, anyagilag is. De úgy voltam vele, hogy inkább most húzzam egy kicsit a számat, minthogy a következő alkalommal háromszor ennyit kelljen fizetni. Arról nem is beszélve, hogy így az én lelkiismeretem is könnyebb, ugyanis a Celica minden szempontból rendben van. Akárhogyan is nézzük, el kell fogadni, hogy egy 25 éves autóra költeni kell, néha nem is keveset.
Egy könnyedebb téma, megelégeltem, hogy a hátsó díszléc, amin a Celica felirat is ott figyelt, valami miatt eldeformálódott, és elég hülyén mutatott. Ezért bontottan vettem egyet, majd fogtam magam és leszereltem a régit, amihez totálisan szét kellett kapni az autó hátulját. A rögzítése nem volt zökkenőmentes, az alábbi képpel is szeretném szemléltetni, hogy néha az egyszerűnek tűnő dolgokba is alaposan bele lehet bonyolódni.
Szerencsére augusztustól egyre kevesebbet kellett törnöm a fejem a Celicán, persze még most is akadnak gondok és szükség lesz pár „korrekciós műtétre” is, de nem elégedetlenkedek, hiszen egész jól ráncba lett szedve az öreglány. A következő bejegyzés lesz tavaszig az utolsó, addig pihentetem a témát, valamint az autót is. Az „évadzáróban” nagyjából összefoglalom, hogy honnan érkezett a Celica és hová tart, valamint áttérünk a jelen időbe, hiszen utolértem magam, és ez volt talán a legfőbb cél!
