Celicával az élet – szépség a redva alatt
Az előző blogbejegyzésekben beszámoltam az MK5-ös Celicák iránti rajongásomról, a keresés és a vásárlás viszontagságairól, sőt, arról is, hogy milyen vicces kérdésekkel találtak már meg, valamint elsírtam az első közösen eltöltött délutánunkat/esténket is. Most evezzünk kicsit statikusabb vizekre, ugyanis a történet elején még rengeteg kérdés keringett a fejemben, a válaszokat pedig azonnal keresni kezdtem.
Miután kivakartam a koszból az 1990-es Celicámat, egyrészről boldogságot éreztem, mert megvalósult egy nagy álmom, másrészről elkezdtem nézegetni a karosszériát, majd a pénztárcámat, ám ez a nagy nézegetés heves és hosszantartó homlokvakargatásban csúcsosodott ki, mert gyorsan ki kellett találnom a hogyantovábbot. Erőt vettem magamon, és eldöntöttem, hogy a külcsín ráér, először belül kell rendet tenni, így be is jelentkeztem kedvenc szakimhoz, Sanyi bácsihoz, aki hamarosan fogadott is egy lelkes „na nézzük, ezúttal jól választott-e” kijelentéssel, nekem persze több nem is kellett az idegességhez. Megnéztük alul, megnéztük felül, kielemeztük a motorteret, osztottunk-szoroztunk, végül egy „jó lesz ez”-féle mondattal nyugtatott meg, persze csak ideiglenesen.
A kipufogó csúnyán lyukas volt, és meglehetősen rossz helyen, olajcsere szintén esedékes volt, de rá kellett volna jönni arra a már korábban említett rángásra is, és akkor a kerregő hangot hallató motorról még nem is beszéltem. Előbbi kettő végül gyorsan megoldódott, a rángás megszűnését a gyújtókábelek ellenőrzésétől reméltük, ám hiába az igazgatás, a probléma továbbra is fennállt, persze nyilván akkor semmi baja nem volt, amikor a szerelőnél jártam. A tünet egyébként az alábbi volt: bemelegedés után nehezen gyorsult az autó, torpant, egyszóval valami nagy bibinek tűnt. Hogy lelőjem a poént, nem volt az, de a megoldáshoz ekkor még nem kerültünk közelebb, sőt erről majd egy részletes beszámoló következik. Visszatérve a javításokhoz, az autó kapott egy vastagabb olajat, hátha megszűnik a kerregés, sajnos ez sem jött be, viszont a kipufogó legalább már nem ordított.
Időközben elintéztem az átírást, és megjött egy rakás hiányzó műanyag az autómhoz, meglepően hamar találtam bontott alkatrészeket, kellett hangszóróburkolat, a szellőzőrostély gombja sem volt meg, valamint a jobbos bukólámpához (amivel még később is volt probléma) is be kellett szereznem a keretét, ez is pipa, épültünk, szépültünk, és ekkor még február volt. Ha tudtam volna, hogy hol a vége, nem biztos, hogy ilyen optimista maradok, de hát ez egy ilyen műfaj. A következő bejegyzésben ismét lerántom a leplet néhány problémáról és megoldásáról.
