Volkswagen e-Golf teszt – csak szolidan

Különleges tesztpárossal készülünk a napokban, hiszen az emissziómentes e-Golf mellett egy PHEV modellt is újból előveszünk, méghozzá a Kia Niro konnektoros hibrid személyében. Jó néhány olyan kérdést felvetettek ezek a zöldrendszámosok, melyek mellett manapság már nem igazán lehet elmenni. Mindkét modell megújulás előtt áll, így a leköszönő típusokat leginkább ár/hatótáv/szavatosság szempontjából, no meg persze a kategóriájukból adódó különbségeket nézve érdemes vizsgálni.

Az e-Golf kimondottan régi játékos az elektromos autók csapatában, bő 5 éve már, hogy a piacon van. Fél évtized bőven elég volt ahhoz, hogy kialakítson magának egy, az európai listákon harmadik helyre elég vásárlóközönséget, és ahhoz is, hogy a Volkswagennél ráeszméljenek: a külsőségek helyett továbbra is a hatótáv növelésére kell helyezni a fő hangsúlyt. Megjelent azóta számos konkurens e-modell, mire válaszként a VW megnövelte az akkukapacitást, a 190-ből 300 km-es maximális hatótávot ígérve. A kompaktság és az egyszerűség pozitívumai mellett ez a fejlesztés még évekre kitolta az e-Golf szavatosságát. A kifutó modellt kontinens szerte akciózták, így már egy LEAF-hez közelítő árcédula jellemző rá, és bár az ára még mindig nem kevés, már a Golf-palettán is sokkal közelebb van belsőégésű motoros társaihoz. Fejtsük ezt ki egy kicsit bővebben…

Az, hogy valóban nem az extravagáns megjelenésre mentek rá, már első ránézésre teljesen egyértelművé válik. Egy laikus szemnek a parkolóban rápillantva talán fel sem tűnne, hogy ez az elektromos változat. Jó, nincs kipufogó és zöld a rendszám, ezeknél a pontoknál azért elég gyorsan le lehet vágni a turpisságot, de amúgy tényleg csak apró részleteiben tér el a Golf-család többi tagjától. Szolid plakett az orron, kicsit átdolgozott front, szintén sajátos jegynek számító felnik. Lényegében ennyi, aki már látott Golfot, annak nem lesz meglepő, aki nem…igazából annak sem. Van ennek egy lényeges üzenete – legalábbis számomra – méghozzá az, hogy nem feltétlenül kell űrhajót imitálnia egy elektromos autónak. Ez egy konzervatív darab és a VW ügyesen mutatta meg, milyen az, amikor egy jól bevált külső-belső alapra ráhúzzák az emissziómentes technológiát.

Az utasterét nézve is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem, letisztult környezet fogadja az utasokat, a vezető számára egy pillanatig nem okozhat gondot az átláthatóság. Az anyaghasználat jó, zongoralakk helyett szürke, ránézésre strapabíró dekor műanyagokkal dolgoztak, a multikormánytól a klímapanelig minden ismerős. Az előválasztó kar fölött kék „e-Golf” felirat honol. Lehetne persze digitális műszerfallal (225.000 ft), hangulatvilágítással és egyéb feláras extrákkal spécizni a belsőt, de őszintén megvallva, ezek nem tűntek túl lényeges dolgoknak. A 9.2 colos központi kijelző annál inkább, hiszen egyrészt az alapfelszereltség része, másrészt könnyen kezelhető, a fogyasztástól a hatótávig és a töltési intervallumokig egy sor hasznos adatot nyomon követhetünk rajta. A praktikum szinte semmit nem csorbult az akkucsomag elhelyezésével, hiába került a hátsó ülések alá, nem kell fél emelettel feljebb ülni, a csomagtér 340 literes, duplapadlós, külön helyet hagyva így a töltőkábeleknek.

Amilyen kompakt mind megjelenését, mind praktikumát tekintve, legalább annyira összeszedettnek érződik az e-Golf vezetés közben is, melynek orrában egy meglehetősen kicsi egységnek tűnő, 136 lóerős villanymotor dolgozik (az előd 115 lóerejével szemben). Nem mondanám, hogy hátbavágós a gyorsulás, de a 9.6 másodperces sprint tisztességes, a 150 km/órás végsebesség pedig elektromos berkekben teljesen normális. Az egyfokozatú váltó ügyesen dolgozik, ráadásul az energia-visszatáplálás mértékét is megválaszthatjuk, ami szintén nyer nekünk pár kilométert. Menetmódok közül is válogathatunk, a „Normal” kimondottan élettel telivé teszi a gázreakciót, ugyanakkor zöldtől-zöldig padlózgatni nem túl célszerű, mert hiába a papíron 300, valósában inkább 230 km környéki hatótáv, a megfontolt haladást sokkal inkább meghálálja az e-Golf. Értem ezalatt azt, hogy normál vezetési mód mellett kimondottan jól lehet kalkulálni a megtehető távolsággal, és a klíma használata, valamint a többletsúly sem növeli meg drasztikus mértékben a fogyasztást. A 35.8 kWh-ás, lítium-ion akkumulátorcsomag „mezei”, otthoni töltés esetén cirka 16 óra alatt éri el a 100%-ot, egy gyorstöltés azonban képes kevesebb mint egy óra alatt maximumra növelni a hatótávot. A hagyományos utcai töltő esetében 6-7 órával számolhatunk – érdekesség, hogy bár még a Mobiliti alkalmazás segítségével ingyen elindíthatjuk a töltést, ahhoz már „mobil ügyfélkulcsot” kell regisztrálni, előkészítve ezzel a fizetős szolgáltatás beindítását. Maga a metódus egyébként elsőre macerásnak tűnhet, de nem az, ráadásképp távolról is vezérelhetjük a töltés indítását, annak leállítását.

Lehetne számolgatni, hogy mennyi idő alatt hozza vissza a belsőégésű Golfhoz képest a különbözetet az e-Golf, de érzésem szerint, aki egy ilyen beruházásra adja a fejét, az nem feltétlenül ezzel fogja tölteni a napjait. A kérdés, miszerint: „kinek éri meg?”, még mindig nagyon érzékeny és sok más egyéb kérdőjelet generáló téma, de a teszt alapján a Volkswagen villanyautója városi, ingázós, közepesen hosszú utakra alkalmas modell, olyanoknak, akik nem presztízsnövelőként tekintenek az autójukra. Kifutóként jelenleg 9.5 millió forintos a legkedvezőbb árcédula, amivel összefuthatunk, a többi elektromos modellt nézve ez kis túlzással egy átlagár, ami azonban ennél sokkal érdekesebb, hogy milyen jövőt hoz az elektromos autók fejlesztése a VW-nél, hiszen jönnek az új típusok, új árképzéssel.

A tesztlehetőségért köszönet a Ferihegy Autó Kft.-nek!

Bense Róbert