Peugeot 406 Coupé V6 teszt – francia, mégis olasz

Az autó átvételekor csak annyi útmutatást kaptam: „Ne törd össze!”. Rendben, ez talán menni fog. Beültem, majd miután nem volt időm utánanézni a típusnak, a nem gyári váltókaron pedig nem voltak feltüntetve a fokozatok, betippeltem a hátramenetet. Idős autó, nem mintha ez kizárná a 6. fokozatot, de talán 5-ös a váltó és mázlim van (Avagy profi vagyok? Nem, akkor utánanéztem volna időben). Elindult hátra, ó igen! Innen már nem lesz gond. Aztán kiszenvedtem magam az extra-szűk kanyarokkal tűzdelt parkolóházból hatalmas aggodalmak közepette, hisz elvből nem törünk autót, nem hogy tesztautót, de hát a lelkemre volt kötve, a tulajdonos kedvenc gépében ülök. Közben figyeltem minden rezdülést, üzemszerűen történnek-e a dolgok, elvégre mégis csak egy 20 éves kocsiban ülök. Nem mintha ez jelentene bármit is (ahogy az sem feltétlen, hogy francia), de az ördög nem alszik.

Óvatosan kikanyarodtam a főútra, majd a pálya felé vettem az irányt, miközben konstatáltam, hogy néha-néha alapjáraton kissé rángatózik a karosszéria. A V6 hangja kellemesen törte meg gyorsításokkor a csendet, a kupé karosszéria pedig elegánsan siklott tova a többi autó között. Vártam, hogy bemelegedjen a technika, nem illik előtte odalépni. Aztán amikor a vízhőfok mérő a műszerfal jobb sarkában beállt a normál értékre, szépen kezdtem felengedni, minden rendben, ideje élvezni az autózást!

Már aznap estére megszépült az aggodalmakkal teli első negyed óra is. Utólag visszagondolva, ahogy bevillan a név – Peugeot 406 Coupe 2.9 V6, hmm –, máris elindul a fejemben a Taxi filmekhez szorosan ködődő Misirlou (tessék kattintani, kultusz muzsika, egyébként pedig nem is a francia filmben debütált, ami a mozgóképes közeget illeti, hanem a Ponyvaregényben), én pedig a főszereplő, Daniel helyébe képzelem magam egy pillanatra, mikor felpörög a motor. Egyszerűen csodás, a magasabb tartományokban kulturáltan, de fülgyönyörködtetően adja mindenki tudatára a kipufogó, hogy itt valami komolyabban motorizált jármű közlekedik. Meg igazából már akkor is, amikor beröffen a hat henger indításkor.

Ezek után azonban hamar lenyugodok, mert a 406 Coupé nem hülyegyerek autó. A kisebb motorokkal alkalmatlan is lenne rá, mert elsőkerekes, ami nem kizáró ok persze, de kicsit nehéz is – lovasával együtt már átlépi az 1500 kilót a francia szépség. A típus kezdetben csak a 2 literes, négyhengeres, 132 lóerős motorral és a 2946 köbcentis v6-ossal volt kapható, majd később lett 2.2-es 158 lovas benzines és egy 133 tagú ménest számláló, 2.2 hdi, azaz dízel változat is. Ekkora súllyal egyértelmű, hogy dinamikában csak a hathengeres, 193 lóerős erőforrás adhat igazán élményt (ezt 2000-ben nyugdíjazták és még erősebben, 207 lóerővel és 267 helyett 285 Nm nyomatékkal kínálták a gyártás végéig).

Ha kicsit elmerengünk a külsején, szintén megállapíthatjuk, hogy a Coupé leginkább üzlet és/vagy úriemberek, illetve stílusos fiatalok autója. Egy az egyben semmi sem lett átemelve a szedán dizájnjából, hiába keresünk azonos elemeket elöl, oldalt, vagy hátul. Az első és hátsó lámpák formája azonban egyértelműen utal a névadó testvérre, már ami a 406-os számot illeti. A külcsín a híres-neves olasz Pininfarina stúdió műve, sőt, a kupék náluk készültek, ellentétben a kombikkal és négyajtós verziókkal. A karosszérián megjelenő formák beleillenek az akkori márkaarculatba, a látvány egyértelműen franciás, mindezt úgy, hogy profilból egy gyönyörű, arányos olasz túrakupéval van dolgunk. Nem tudom, mi tetszik jobban: a szúrós tekintet az embléma melletti kis bajszokkal és a motorháztető finom domborításaival, vagy a jellegzetes 406-os fart kirajzoló hátsó rész, ami mégis különbözik az „eredetitől” az ívelt, lekerekített lámpákkal és a finom kis spoilerrel? Esetleg az oldalablakok körvonala? Lehet kommentben szavazni, én egyaránt lelkes lettem mindegyikért.

Még mielőtt belemerülnénk a beltérbe, vagy a vezetés örömeibe, érdemes megjegyezni, hogy egy korai, 1997-es példánnyal van dolgunk. A 406 Coupé 1996-ban a Párizsi Autószalonon debütált, 2003-ig volt a kínálat része. 1999-ben főként technikai oldalról frissítették a típust, majd 2003-ra még kapott egy külső ráncfelvarrást is az akkor kifutó 406-os. Az ezüst oroszlán az elmúlt 20 év alatt nem keveset szolgálta gazdáit, 270.000 kilométernél tart jelenleg tesztautónk, ami igen derék szám. Ami még derekabb, hogy mennyire egyben maradt a konstrukció, bár ez köszönhető részben jelenlegi nagyon gondos gazdájának is. Kívülről cseppet sem érződik a kor, a stílusos OZ felnik pedig talán még fiatalítják a gyakorlatilag hibátlan karosszériát. Belül az ülések szép, a futásteljesítményhez mérten gyönyörű állapotban vannak, ahogy a szintén bőr ajtókárpitok is. A kormány egyértelműen újra van húzva, azonban az igényes munkának hála közel annyira kifogástalan a beltér, mint a kasztni. Ha csak a műszerfalat nézzük, a Pininfarina feliraton kívül gyakorlatilag semmiből sem lehet megmondani, hogy kupéval van dolgunk – ez egy az egyben egy formavilágra kedvesen öregedő, kissé jellegtelen 406-os beltér. Ha elfoglaljuk a helyünket a sofőrülésben, szinte nem is tűnik fel ezáltal, hogy valami különlegesebb példánnyal van dolgunk, bár az oldaltámaszt is adó, sportos bőrülések talán sejtetnek valamit. Hátul ez már más, a kagylóülésben helyet foglalva rögtön részévé válunk a kupé életérzésnek, köszönhetően a pozíciónknak, az ablakívnek (a hátsó szekciónak egyébként kibuktatható ablakokkal kedveskedtek), illetve a helyhiánynak. Utóbbi elsőre nem is egyértelmű, magam mögött egész korrektül elférek, de egy termetesebb, magasabb embernél már könnyen elfogy a lábtér.

Kétajtóshoz mérten a helykínálat egész jó, ezt pedig igazolja az is, mikor meglátjuk a katalógusadatokban, hogy a tengelytáv 2700 mm, ami megegyezik a szedán értékével (egyébként ekkora egy mai Avensis tengelytávja is). Sőt, a karosszéria hosszabb is a négyajtós verzióénál 6 centivel, túllépve ezzel épp a 4,6 métert. Így már nem is meglepő a 390 literes csomagtér, ami a műfajban kiváló érték, kiscsaládi kompaktnak is elmenne a Coupé. És mennyivel stílusosabb egy Golfnál? Hátul a gyerekek is elférnek.

Mint már utaltam rá, ez nem egy boyracer autó stílusából adódóan, bár a 7.7 másodperces 0-100 és a 193 lóerő akár az ellenkezőjét is sugallhatná, az adatok alapján ugyanis a célra tökéletes. A Coupe értelme ezzel szemben egyértelműen a „grantourizálás”. Csodálatos, ahogy felpörög a V6, az pedig egészen meglepő, hogy alul is szépen húz, 3500-4000-től jön meg igazán a teljesítmény. Szeret pörögni, de nem kell folyamatosan ezt tenni ahhoz, hogy élvezetesen autózzunk. A 7.7 szép adat egyébként, de valahogy az óriási tűzijáték elmarad. Vagy talán nem is ez a legjobb szó rá, nem elmarad, csak nem úgy következik be, ahogyan azt elsőre gondolnánk. Amikor ugyanis beülünk, egészen magasan foglalunk helyet, mint egy személyautóban. Ha átmegyünk egy kátyún, érezzük ugyan, hogy feszes a futómű, de mégis valahogy kimarad a kellemetlen, óriási döccenés, kisebb úthibákon és közepes minőségű magyar utakon pedig egyébként szinte siklunk. A kormány kommunikatív, a futómű pedig összességében sportosan komfortos ami elég kettős, de a franciáknak ez sikerült. Nem kanyarvadász a 406-os, de stabilan tartja az ívet, a váltási érzet pedig kiváló, főképp ha néhány modern francia autóhoz mérem, azokhoz képest maga a nirvána. Jó ez az 5-sebességes, a hatodik pedig pályán is csak egy kicsit hiányzik. A kupét vezetése kettős, egyfelől olyan vele közlekedni, mint egy mai elsőkerekes, családi autóval. Egyszerű és magától értetődő. Másfelől viszont ehhez a kényelemhez és természetességhez jön hozzá a finomság, ami miatt ez nem egy a tucatból. A hétköznapi közlekedést élménnyé teszi, szinte kompromisszumok nélkül, ettől olyan jó az egész.

A 406 Coupé egy vérbeli GT, főleg ezzel a V6-ossal, mely igazán karakteressé és élvezetessé teszi a koncepciót. Valamit anno nagyon eltalált a Peugeot és a Pininfarina! Ha valaki belecsapna a francia lecsóba, itthon szegényes kínálattal találkozhat, melynek a teteje valahol 800.000 forint körül van. Rizikó lehet benne (miben nem?), de ha valaki mázlista, vagy áldoz rá egy kicsit többet (nem mintha az garancia lenne arra, hogy egy elektronikus hibáktól is mentes, tökéletes állapotú autót fog ki), az egy igazán stílusos járgányra tehet szert, akár ülésfűtéssel, bőrülésekkel, V6-ossal.  Pár százezertől 2-3 millióig lehet a német eladó példányok közül válogatni, a spektrum tehát széles. Akinek a stílusa és fogékonysága megvan rá, lépjen még időben! Csodálatos állat az oroszlán, különösen hat hengerrel az orrában, nem szabad hagyni, hogy kihaljon.

Bacsa Zoltán