Dacia Lodgy 1.5 dCi teszt – családbarát batár

Tavaly tavasztól őszig végigteszteltük a Dacia teljes repertoárját, a Sanderótól kezdve a Loganon át, egészen a Dokkerig, na meg persze a Dustert és a Dacia Lodgyt sem hagytuk ki. Mire meguntuk volna őket, addigra elfogytak, mostanra azonban megérkeztek a ráncfelvarrott változatok, így hát újult érdeklődéssel vesszük kezelésbe a frissített modelleket.

Kíváncsian vártuk, hogy milyen módon próbálták meg feldobni az árbarát típusokat, a sort pedig a Lodgyval kezdjük, ami már csak abból a szempontból is jó, hogy legutóbb vele tudtam a legkevesebb ideig ismerkedni, most azonban egy egész hetem volt arra, hogy kiismerjem a piac legolcsóbb új hétszemélyesét.

Előrebocsátom, hogy nem szabad világmegváltó újításokat várni egy olyan autótól, melynek listaára 2.89 milliónál kezdődik, az viszont dicséretes, hogy megpróbálták egy kicsit feldobni a Lodgy orrát, méghozzá a lehető legegyszerűbb, mégis egész látványos módon. A varázslat csupán annyi, hogy a lámpatestet békén hagyva a hűtőrácsot átalakították, a lökhárítót pedig nem választották külön, hanem úgy, ahogy van, lefényezték, a rácsozatát megfordították, és egy kicsit hangsúlyosabbá tették a ködfényszórókat körülölelő teret is. Valahogy így kell ezt csinálni, elvégre ez tényleg csak egy ráncfelvarrás, meg azért valljuk be, hogy a Lodgyt nem az esztétikuma, mindinkább a praktikuma miatt veszik.

A méretek és az egyterű hátulja maradt ugyanaz, hacsak azt a vékony ezüstcsíkot figyelembe nem vesszük, ami a felirat alá került, illetve a rendszám mögötti sáv is strapabíróbb műanyaggal lett ellátva. A fényezés is teljesen vállalható, ami kissé zavaró lehet, az a lemezvastagság, simán be tudjuk nyomni akár ujjal is a karosszériát, tesztünk főhőse korábban kapott is egy kavicsot az orrára, ami szokatlanul csúnya nyomot hagyott maga után.

Belül egyből szembetűnik, hogy egy friss Daciával van dolgunk, a korábban sok kritikával illetett, puritán kormánykereket egy jóval kellemesebb anyagú darabra cserélték, egyrészt jól mutat, másrészt fogásra is sokkal kényelmesebb, de még a tempomat kezelőgombjai is finomabbak lettek. Minden más lényegében maradt a régi, számomra a kéttónusú beltéri anyagok sokkal barátságosabbak voltak, jelen tesztalanyunknál a szürke és a fekete kombinációja dominál, a középkonzol zongoralakkja sem visz túl sok színt az életünkbe, de legalább szorgosan gyűjti az ujjlenyomatokat.

Az Arctic felszereltségi szintet ezúttal még jó néhány opciós extrával bővítették, ilyen a 7 colos, navigációval ellátott érintőképernyő, mely plusz 75 ezer forintba kerül, de ha hátsó parkolóradart, és tolatókamerát is szeretnénk mellé, az még további 60 ezerrel dobja meg a végösszeget. Ha jobban belegondolunk, 135.000 ft még mindig nem vészes egy teljes értékű egységért, és való igaz, hogy GPS nélkül még csak-csak megoldja az ember, de egy ekkora, korlátozott hátsó kilátású óriáshoz bizony nem árt a radar/kamera kombináció. A Moduláris csomag, tehát a magasságában állítható kormány/vezetőülés/biztonsági öv, könyöktámasz ezen a szinten alapáras, csakúgy, mint a gyermekfigyelő tükör a középső visszapillantó felett. A hátsó ablakemelőkért 40 ezret kérnek, de akár az első fűthető üléseket is beikszelhetjük, további 50.000 forintért.

Ha már ülések, a kényelmük maradt ugyanaz, semmi gond nincs velük hosszabb távon sem, bár a tartásuk sem javult, így aztán kanyarban érdemes kapaszkodni a kormányba. Az utastér mérete minden szempontból fantasztikus, a fejtér a 230 cm körüli NBA játékosoknak is megfelelő lenne, feltéve, hogy egy Dacia Lodgyval szeretnének krúzolni. A lábunknak is van elég hely, a második üléssoron még felhajtható asztalkák is járnak, és csodák csodájára leghátul is egész normálisan elfér két gyerek, de akár egy felnőtt is. A nagy üvegfelületek miatt viszonylag világos a beltér, a napellenzők tálcányi méretűek, azonban a külső visszapillantók lehetnének valamivel combosabbak, ha egy Lada Vestának jár a tenyérnyi tükör, akkor a Lodgy is megérdemelné.

Ami igazán szerethetővé teszi a Dacia hétszemélyesét, az a pakolhatósága, és a belső tárolók ötletessége. A kesztyűtartón kívül ott van még a középkonzol fölötti fedeles tároló, illetve a pohártartó melletti hálós zseb is. Ha mindhárom üléssor használatban van, akkor 207 literes a csomagtér, a hátsó kettő pofonegyszerű szendvicsbe hajtásával ez a szám 827-re növekszik, ám ha azokat kivesszük, és ugyanezen elv alapján a második sort is előrehajtjuk, akkor akár 2.6 köbméterrel is számolhatunk. A nagyjából síkpadlós rakodóterület mellé pedig alacsony küszöb is dukál, és ne feledjük a 715 kilogrammnyi hasznos terhelhetőséget se!

A Lodgyt alapból az 1.6-os, 102 lovas benzinessel szerelik, tesztautónkba azonban a jól bevált 1.5 dCi került, abból is a 110 lovas, tehát a legerősebb verzió. Nyomatékos, jó dinamikájú motorról beszélünk, 5.6 literes fogyasztással, illetve egész ügyes szigeteléssel, az utastérbe több szélzaj jut, mint dízeles kerregés. Ehhez a motorváltozathoz már hatsebességes manuális váltót kapunk, a váltókar talán kerülhetett volna kicsit magasabbra, ha már egyszer ráncfelvarrtak Daciáéknál, de a kapcsolhatóság és a fokozatok hossza jól el van találva, darabosságnak nyoma sincs.

A visszagurulás-gátló is hasznos egy ekkora autó esetében, ezért is jár a pont, mint ahogyan a futóműért is, az elöl MacPherson, hátul pedig megerősített, „H” alakú torziós keresztrúddal ellátott felfüggesztés ügyesen teszi a dolgát, mostohább útviszonyok között is. A 4.3 méteres hossz, valamint a közel 17 centis hasmagasság ellenére jól terelgethető a Lodgy, és billegősnek sem titulálható, bár azért a stabilitása kanyarban, nagyobb oldalszél esetében csorbát szenvedhet, de így is bőven a kezelhető határon belül marad.

Az alapárról már beszéltünk, Arctic-szinten a belépőmotorral 3.5 milliót kell fizetni érte, jelen konfiguráció az említett extrákkal együtt 4.4 millióba kerül, ami még mindig nem nagy összeg. Létezik ezen felül limitált széria is, ami az Outdoor nevet viseli, érte 4.490.000 forintot kérnek el. A gyári garancia 3 év, vagy 100.000 km, továbbá 6 évet vállalnak az átrozsdásodásra is, a “+” csomaggal viszont meghosszabbíthatjuk a gyártói garancia időtartamát.

Cikk | fotók: Bense Róbert