Lexus CT 200h teszt – elhasznált, vagy tuti vétel?

A Lexus CT 200h talán legnagyobb hibája, hogy később jelent meg, mint az Auris Hybrid. Persze, mindkét autó technikájának az alapja a Prius, de az teljesen különböző fazon. És habár a CT durván 10 centivel hosszabb az előbbi Toyotánál, illetve 15 literrel nagyobb a csomagtartója is (375 összesen), ezek elenyésző számok. Mondhatnám, hogy a megegyező tengelytáv is árulkodó, de szerintem kár ecsetelni ezt tovább. Ez itt a képeken egy erősen túlozva átcímkézett, de leginkább egy kissé feltupírozott, feljavított és prémiumsággal meghintett Auris.

2011-ben jelent meg a CT 200h a piacon, akkor pedig ég és föld volt a különbség közte, és olcsóbb konszerntársa között, ha csak a külsőről, illetve a belsőségekről beszélünk. Jó anyagok, gusztusos formák, végre valami esztétikum belül. Ekkor az Auris már igencsak elavultnak hatott, ha beült az ember a volán mögé. Aztán jött az új modell, új megjelenéssel, a Lexus pedig minden bizonnyal vesztett az előnyéből. Nem mondom, hogy nem érződik a minőségbeli különbség (erre még kitérünk), de a második generációs példány a Toyotából már minden szempontból egészen gusztusos. Az újkori árak tekintetében (6.670.000 vs. 9.270.000) a Lexus felé billen a mérleg, a felár 2.600.000 forint, de vajon megéri? A kérdés jogos, azonban most nem ezt vagyunk hivatottak eldönteni. Tesztalanyunk ugyanis 2012-es, 150 ezer kilométert futott, így teljesen más vizsgálati dimenzióba kerül.

Első tulajdonostól vásárolt, vezetett szervizkönyves autó lévén – bár külföldről került be hazánkba nem is olyan rég – nem vártam sok meglepetést, de azért jó távot futott már ahhoz, hogy egy-két finom kopás, zörej, stb. kialakuljon, amit majd jól megírhatok a kedves közönségnek. Azonban mielőtt még ezt a részét veséznénk ki, nézzük kicsit egészében a konstrukciót. Milyen vele közlekedni, megállni, milyen tapogatni, ülni benne?

Auris Hybridet már teszteltünk, ráadásul az egy vadiúj, tehát modellfrissített példány volt, Toyotához képest egészen kívánatos és modern beltérrel. Összehasonlítási alap tehát van, ahhoz viszonyítva pedig ez a használt Lexus…egyszerűen remek! Persze, ez a prémium autó még nem AZ a prémium autó. A műszerfal teteje közepesen kellemes tapintású műanyag, a szellőzőrostélyok Toyota származékok, ahogy az összes alap kapcsoló is, mint mondjuk az elektromos tükör gombjai.

Ugyanakkor az egész beltér ergonómiája nem igazán hagy különösebben nagy kívánnivalót maga után. Oké, nem letisztult, kicsit kusza a középkonzol, de valahogy minden kézre áll. Minden, amit fogdosni kell, az jó tapintású, minőségi anyagból van, egyáltalán nem kopott. A műszerfalból elegánsan kiforduló (és nem középre odahajított) képernyőhöz tartozó „egér” (nem, még nem touchpad) finoman kezelhető, a hüvelykujjnál lévő enter gomb pedig a jobb oldalon megismétlődik, hogy az utas is könnyedén kezelni tudja a rendszert. Apró kis figyelmesség, de érdemes kiemelni. A központi rendszer egyszerűen kezelhető, mindössze néhány menüpontot tartalmaz csak, ellenben navigációval is rendelkezik.

Az ülések puhák, a szövetkárpit anyaga rendkívül finom tapintású, ugyanakkor nem „csúszós”. A bézs belsőt mindig jó választásnak tartom, elegáns megjelenést kölcsönöz. Persze macerás is, mert könnyen koszos lesz, de ez épp nem az. Ráadásul sehol sincs kiülve, kikopva, kiszakadva. 150 ezer után tuti, hogy kell valahol egy hibának lennie…igen, végre találtam! A jobb hátsó ajtó kárpitján van egy kis sérülés, de ez minden. Nem gondolnám, hogy anyaghiba. Amit fel tudnék róni a beltérnek, az az ajtópanelek kárpitozásának vicces mintája, mintha a gyerek végighúzta volna a csokifagyit itt-ott, szépen ívesen, hogy művészi legyen. Nem baj, azért nem rossz, csak szokatlan.

Egyébként akad itt még bent multifunkciós, szintén kopásmentes kormányunk és kétzónás, digitális klímánk is. Az ülésfűtés épp elmarad, de nem kell urizálni, helyette van viszont tolatókamera. Minden újszerű, minden jól kezelhető, a Lexus féle gombokat pedig nyomkodni is kellemes, jó a közérzete idebent az embernek.  Kevés fogást találni rajta, még így, használtan is. Érik már a dizájn (és anyag) csere, az új CT hamarosan bemutatkozik, ha igazak a hírek, azonban ennek a beltérnek 2017-ben sincs miért szégyenkeznie, nagyon nincs. Eddig tehát jó.

Kívül egy horzsolást látni elöl, egyébként teljesen rendben van a karosszéria, az aktuális felnik pedig nem állnak olyan rosszul, habár gyárival jóval harmonikusabb lenne az összkép. Nem rossz ez a forma, elölről egészen jól is néz ki, olyan „Lexusos”, abban nagy hiba nem lehet. Kedves a karaktere és van benne egy pici egyediség is, habár nagyon hajaz a nagytestvér IS-re. Épp ezért is lehet első blikkre esetlen oldalról, hisz ezt az orrkialakítást alapvetően a szedánoknál szoktuk meg. Másodszorra már nincs baj ezzel az oldalnézettel, kompakt kategóriás formavilág. Az oldalra elnyúló hátsó szélvédő nem rossz trükk, szintén egy kis karaktert ad gépnek. Aztán következik a lecsapott fenék, ami kissé suta, de azért kedves, formai bravúroktól abszolút mentes. Hogy igazán melyik részénél kell a külső dizájnt illetően beleszeretni az autóba, azt nem tudom, de biztosan nem itt. Nem csúnya, sőt, nekem bevallom, igazából tetszik is, de az összhangra fektethettek volna nagyobb hangsúlyt.

Felnyitva a motorháztetőt a por alatt megbújik az 1.8-as, Atkinson-ciklusú benzinmotor, melynek az ereje az elektromotorokkal párosítva 99 lóerő rendszerteljesítményt jelent, ez a híres CVT-vel párosítva 10,3 másodperces 100-as gyorsulást eredményez. Egyébiránt ezen a részen nincs sok látnivaló, csak a nyest által sajnálatos módon megrágott hőszigetelés, illetve a Toyota zseniális szalagozási technikája, melyet a gyártó ebben az időszakában több modelljén is rendkívül igényesen és mutatósan alkalmazott. Azt már tudjuk, hogy a tartósságra és megbízhatóságra nincs panasz, de újkorában 10 milliós autó révén úgy gondolom, nem ilyen részleteken akarta legeltetni a szemét a tulajdonos, mint ezek a csodálatos ragasztások, rögzítések.

Közlekedni vele nem meglepő módon nagyon Toyotás. Katalógusadat alapján pár tizeddel jobban gyorsul, mint az Auris, de ez a különbség aligha érezhető. A futómű egyértelműen sportos, japánosan kemény, de a komfortérzet (különösen a Lexusban) így is kiváló. Erős a kettősség, ugyanis eléggé távol áll a kocsi minden porcikája a sportosságtól, a hajtáslánc különösképpen. Ezen pedig a sportmód nem javít, melynél megjelenik a műszerfalon piros színnel körülvéve a fordulatszámmérő, ami iszonyatosan felesleges dolog továbbra is, hiszen egy fokozatmentes automata váltós autóról beszélünk.

A dugóban való araszolás közbeni csendességet továbbra is imádom, ráadásul ha beindul a motor, a CT 200h a Toyota megfelelőjénél még egy fokkal halkabb. Ha jól megtapossuk, felbőgnek a tehenek, akarom mondani a motor, de az Aurisnál csendesebbnek hat. Ráadásul a váltó hangolása is finomabbnak tűnik, aztán lehet csak a remek hangszigetelés ellensúlyozza a magas, fix fordulaton bekövetkező, autóktól szokatlan hanghatást.

A véleményem az, hogy összességében a CT egy kiváló autó. Erőssége az Aurishoz képest egyértelműen sokkal minőségibb és összeszedettebb beltér, illetve a nagyobb kényelem. Összességében nem néz ki rosszul, hibrid műfajban pedig tökéletes. Folyamatos városi használatnál egyébként valamivel 5 liter fölött csipeget, a nagy átlag most 4,8 literre jött ki. Országúton ennél jóval kevesebbel is beéri, takarékos kis-családinak, ingázónak, vagy akár napi rendszerességgel várost átszelni egyaránt kiváló választás lehet. Használtan legalább 1 millióval magasabbról indul a CT az Aurishoz képest, szebb, nem vészesen sokat futott példányok pedig 4 millió környékétől vannak. Az újkori 10 milliós összeghez képest ez már egy sokkal vállalhatóbb és reálisabb ár.

Ne felejtsük, 5-6 évesek a legidősebb példányok, azonban még így is van 4-5 jó éve az akksiknak, ha közepesen pesszimistán nézzük a dolgokat. Gyári akkumulátor garanciát lehet hozzá kötni egészen 10 éves koráig, más baja pedig nem gondolnám, hogy lesz. A szervizköltség nyilván magasabb, mint a Toyotánál, de azt hiszem, nem a költséges műszaki hibákról ismeretes a márka. A CT 200h-val nagyon kellemes és pihentető autózni, egyben szintetikus is, de itt a kényelmen és a „zöldségen” van a hangsúly, minden más a háttérbe szorul. Műfajában kiváló, használtan pedig azt mondom, ha valakinek belefér, megéri azt az egy-másfél millió pluszt. Ami pedig 150.000 kilométer után így néz ki, mint a képeken, és olyan finoman működik, ahogy tapasztaltam, az még nagy valószínűséggel jó pár évig autó is marad. Nálam jól szerepelt, venném!

Bacsa Zoltán