Az optimumon túl? – Kia Optima SW GT teszt

Süppedek a hurkás bőrülésben, szó szerint, 245 lóerő ha nem is ver oda keményen, de elég szépen tudja vinni egy személyautó bódéját, legyen az bármilyen formájú és nagyságú. Számra kaján mosoly ül, a (minimális) turbólyukon túl ott vár a vidámság határtalan mezeje, egy átlag családi kombihoz képest mindenképp.

Kiában ülök, amin akár meg is lepődhetnénk – igen, tudnak ők ilyet is! Ez kérem nem más, mint az új Kia Optima SW GT – amiben az utolsó két betű (ami után gyakran szimplán hozzánk vágnak egy hátsó spoilert, meg egy kamu beömlőt) nem csak azért van, hogy jól hangozzék. Ennek jelentése van, mégpedig az, hogy a gyártó legtökösebb középkategóriás járművével van dogunk.

Optimát keveset látott szemnek elsőre talán fel sem tűnnek a finom módosítások az alap autóhoz képest, csak annyit érzünk, hogy egész sportos. Valóban, minimális változtatásokat eszközöltek az elölről egyébként „hétköznapi” verzióban is dögös típus lökhárítóin, hogy kicsit vadabb legyen a kép. Tetszik, ahogy kijátssza lapjait a Kia, semmi sem hat bazárinak, még a diffúzor sem hátul. Az egész olyan kellemes, dinamikusnak érződik (az is), és nem akar hasonlítani semmihez. Elölről semmiképp, hátul egy kicsit talán jobban elveszik a tömegben a kombi, de innen is pofás, még akkor is, ha bizonyos szögből leginkább ebben a fehér színben egy birodalmi rohamosztagos sisakja jut róla eszembe, amit felfújtak, mint egy lufit.

Mint említettem, 245 lóerő, továbbá 353 Nm, amit 1350 – 4000 fordulat között ad le, ezt pedig egy 2 literes, turbós benzinmotornak köszönhetjük. Tempós haladásra több, mint elég, a kombi gyári 0-100-as gyorsulási adata 7,6 másodperc, mindebben a segítségünkre pedig sajnos, vagy nem sajnos csak és kizárólag egy 6 sebességes automataváltó lehet.

A megjelenése sejtet valamit, de egy Kiától nem vár ilyet az ember. Szinte magától értetődően tempós haladásra késztet a konfiguráció, amit pedig nagyon-nagyon jól csinál. A futómű nem túlzottan feszes, tehát nem ráz, ellenben lágynak sem mondható. A GT viselkedése nem lett sportautós igazán, de amit tud, az bőven elég a huligánkodásra, vagy arra, hogy az ex-kétüléses, fiatalkori sportautóját sirató, vagy éppen végre valahára valami sportosabb gépezetet magának megengedő apuka kielégüljön vele az iskolától a munkahelyig.

Van benne egyébként Eco üzemmód is, ha valaki megunná a randalírozást, netalántán egy „jobb kör” után megpróbálná visszaszorítani a 10 liter fölé kúszott átlagfogyasztást (nekem nem sikerült, 10,3 lett a vége, de bevallom, nem sajnáltam), ami egyébként reálisan 9 körül városi szakaszokkal tűzdelve is tartható lehet, ha vigyázunk a jobb lábunkkal. Illúzióink ne legyenek, egy 2 literes turbós sosem fog keveset fogyasztani, különösen ilyen teljesítménnyel nem – de ezt talán nem is várja el az, aki ilyet vesz, egyébként pedig még pont vállalható, a kapott dinamikához mérten korrekt az érték.

Van benne sportmód is, mert természetes, hogy lennie kell benne, a számítógépek uralta motorizált világban ez elengedhetetlen. Ami pedig történik, az tényleg érezhető is, az elektronika tovább hagyja pörgetni a motort, azaz később vált el kisebb mértékű gázadáskor is, és a kormányzás is picit élénkebbnek tűnt az üzemmód kiválasztásakor. Ettől függetlenül átlagos, normál állásban is nagyon szórakoztató tud lenni, nem kell a játékhoz babrálni feltétlenül a technikával.

Hogy ez az élmény pedig milyen körülmények között érkezik, arra megint csak céloztam a cikk elején. Tesztautónk, mely az Optimák csúcsát képviseli alapból, egyébként is be volt zsúfolva gyakorlatilag minden választható extra, így természetesen a feláras bőrülés csomag is. Elöl három fokozatban fűtött és hűtött üléseket találunk, melyeken nem csak kellemes elhelyezkedni, de elég jól tartanak is. A non plus ultra, hogy hátul sem kell fázniuk az utasoknak télen, hisz az ülésfűtés a hátsó sorban is külön kapcsolható. Ellenben itt már hűtést nem találunk, így csak az egyébként kétzónás klíma hátsó befúvói segíthetnek utasainkon, hogy ne ragadjanak teljesen oda a bőrhöz.

Végre egy új autó, amiben nincs bunkerérzet! Nem óriásiak az üvegfelületek, de pont eltalálták az egészet úgy, hogy még ne legyen frusztráló, ellenben sok új autóval. Ha pedig valakinek ez kevés lenne, az megrendelheti hozzá az óriási üvegtetőt, ami az első üléssor felett el is húzható teljes mértékben. A mi pedig zseniális húzás, hogy egy gombnyomással kizárhatjuk a napfényt a motorosan elhúzható tetőkárpit segítségével, ami nagyon praktikus extra lehet, ha egy forró napon kint hagyjuk pár órára a tűző napon.

A fedélzeti rendszer egészen ügyes, nem is szaggat, nem akadozik, és jól érzékeli az érintést is. A képernyő picit lehetne nagyobb, de amit tud, azt túlzottan idegesítő hibák nélkül tudja, a navigáció is egész könnyen kezelhető. A telefont egy pillanat összecsatlakoztatni a rendszerrel, ami igény esetén még a képeket is beolvassa a fedélzeti számítógépre. Egy másik képernyő is található az Optimában, ez a sofőr előtt helyezkedik el, a két műszeregység között szokásosan.

Multi- és fűthető kormánykerék, Harman Kardon hifi, elektronikus rögzítőfék, motoros csomagtérnyitás, parkolás segítő rendszer és még sorolhatnám az extrák listáját, amik szinte kötelező elemek egy full-extrás közép, bár hazai viszonyban akár visszafogott felsővezetői autóban. Az utóbbi kiegészítő elem egyébként szerintem felesleges (én még mindig nem hiszek / bízok ezekben teljes mértékben) volt esetünkben, hisz az SW 360 fokos kamerarendszerrel és első-hátsó tolatóradarral is el volt látva. Ezzel az együttes segítségével minden irányból nagyon jól nyomon követhető a parkolás folyamata amellett, hogy egész jól kilátni a testes komiból is.

Nem, amúgy nem tökéletes, de ezt egy szóval sem mondtam. Az utastérbe áramló, igazából viszont nem igazán létező sportos motorhangot egy hanggenerátor állítja elő, ami az első pár órában jópofa, de hosszútávon akár unható is lehet, habár szintetikusan amúgy egyáltalán nem szólt rosszul. Emellett néha zörög kicsit a tető, de leginkább a csomagtér elhatároló, illetve rögzítő elemei felől (552 liter, a hátsó sort ledöntve 1686). A vezetőülés pedig a húszezres futásteljesítményhez képest picit viseletes volt, de ez talán a tesztautó lét átka lehet, nem vigyáznak rá túlságosan.

Az előbb felsoroltak ellenére amit produkált a GT, az meggyőző volt, ráadásul úgy teszi a dolgát, hogy közben nem akar többnek tűnni, mint ami. Nem, az Optima nem egy klasszikus értelemben vett prémium autó, hanem egy minőségi, középkategóriás termék, sallangoktól és nagyzolástól mentesen. Kívül egyedi, belül pedig egy picit Audis, de ez a németes rendezettség csak az előnyére válik. Az általánosságban gusztusos összkép minőségérzetben elmarad a nagy vetélytársaktól egy kicsivel, inkább mondjuk egy Avensishez tudnám hasonlítani a látottakat. Ugyanakkor az Optima nem is akar A4-es lenni, nem is kerül annyiba. Az alap kombi ára 6,8 millió forinttól indul, ami több, mint korrekt, ha pedig csinálnák két azonos konfigurációt akár az említett német ellenféllel, a különbség adott esetben súlyos milliókban mérhető.

Az SW GT ára 12.499.000 forinttól indul (bár gyakorlatilag ennyiért már majdnem full extrás autót kapunk), akciósan azonban 11,8 milliótól elérhető a típus. Hogy megéri-e? Nem tudom, de azt igen, hogy élmény vele a közlekedés. Az optimális megoldás ennél lejjebb keresendő, de tudás/teljesítmény/ár értékben mindenképp megfontolandó, ha ilyen tulajdonságú új autót keres valaki. Egy biztos, az Optima önmagában egy kiváló autó, ezt magabiztosan állítom!

A tesztlehetőségért köszönet a KIA Motors Magyarországnak!

Bacsa Zoltán