Lada Vesta teszt – nyugati fuvallat

Kitalált hősünk, kinek neve legyen Géza, egy hétköznapi ember, hétköznapi igényekkel. Szakterületén megbecsült, családos, élhető fizetéssel. Pazarolni nem szokott, luxusra nem költ, de szeret biztosra menni. Nála az autó mindig hosszabb távra szóló beruházás, 8-10 évre tervez, és nem akar használttal kockáztatni.

Nem szeretné anyagi korlátait átlépni kölcsönökkel, egy olcsóbb, jó ár-érték arányú gépre vágyik, amiben sokáig örömét lelheti, a márkából nem csinál presztízskérdést.  3-4 millió forintot szánna a projektre, melyben a méret fontos, hisz a két gyereknek és cuccaiknak is el kell férniük valahol viszonylag kényelmesen. Géza az átlagos napokon nem foglalkozik túl sokat az autókkal, de vásárlás előtt alaposan áttanulmányozza a kínálatot. Ekkor fedezi fel az interneten, hogy megjelent egy Vesta nevű, egészen mutatós négyajtós a piacon. „Lada, hm”…eszébe jutnak hirtelen fiatalkori emlékei, a Zsigulis vezetés-órák és a szomszéd irigyelt ikerlámpása. Mérlegeli az adatokat és az árat, majd úgy dönt, megnézi magának az újdonságot. Én is így tettem!

Néhány nappal és pár száz kilométerrel ezelőtt minden előítélet nélkül ültem be a Vestába. Tessék, itt az alkalom, hogy meggyőzzön a Lada új zászlóshajója. Csúcsmodell szó szerint, hiszen tesztalanyom egy Lux kivitelű darab, a következő lépés innen már csak az automata váltós, és el is értük a plafont. Nagyon sokan várták már a típust, ideje volt a paletta bővítésének, igazi vérfrissítés ez. Új platform, új design, új minőségi szint, fontos mérföldkő ez most az orosz gyárnak – talán nem is véletlen, hogy bár 2015-ben mutatták be, Európába csak most érkezett meg a modell, tökéletesítve, átszabva néhány apróságot a piaci igényeknek megfelelően.

A külső, ami megfog, a belső pedig, ami megtart – hangzik az elcsépelt és egyáltalán nem örökérvényű mondás, igazság azonban valljuk be, van benne. Az AvtoVAZ-nál le is szerződtették Steve Mattin-t, az egykori Volvo és Mercedes dizájnert, és bár erősen szubjektív a dolog, úgy tűnik, nem volt rossz döntés. A Lada Vesta egyéniség lett, hovatovább egy egész pofás egyéniség, aki nem próbálja a nagyokat majmolni – bár az X motívumban van egy kis Mitsubishi utánérzés a japán gyártó aktuális palettáját megfigyelve, de azt hiszem itt minden hasonlóság ki is fújt.

Az újszerű és végre tényleg modernnek tűnő külső egyik legjellegzetesebb motívuma az oldalt elöl-hátul megtalálható, egymásra szimmetrikus „horpadás”, ami az autó fenekénél ráadásul ügyesen a lámpából fut ki. Nem mondom, hogy ettől lesz szép, de egyedi, az biztos. Határozott tekintet, ízléses krómozás és egyszerű, de könnyen felismerhető farrész, véleményem szerint abszolút felveszi a versenyt, és úgy gondolom, a konkurensekhez viszonyítva egész vonzóan fest. A különleges tónus erre rá is tesz esetünkben, a különleges fényezés felára (az összes többi opcióval egyetemben, ami nem a fehér vagy a fekete) 119 ezer forint. A Vesta egyelőre önmagában is feltűnő jelenség az utakon, főleg, miután kiszúrják rajta a Lada logót, ebben az árnyalatban különösen. Más kérdés, mennyire lesz majd kifizetődő hosszútávon a fényezési hibákat javíttatni, de ennek elkerülésére az egyszerű tanács: csak óvatosan!

Ha túltettük magunkat a “színváltós” fényezésen (ami amúgy élőben kifejezetten mutatós), akkor pedig helyezzük magunkat kényelembe – például – a sofőrülésen. Ami feltűnő, hogy az ajtó nagyon könnyen nyílik, a nyitási/akadási pontok szinte észrevehetetlenek, ez megszokást igényel. Jobb résen lenni, különben elég hamar odavághatjuk bármihez és egyből nyertünk egy utat a fényezőhöz. Ha ezt a feladatot megugrottuk, egy teljesen élhető, autószerű, gusztusos, alsó-középkategóriásan modern beltér tárul szemünk elé. Ráadásképp még „nagyképernyőt” is találunk! A 7”-os érintős kijelzőn pedig a lehetőségek tárháza kínálkozik, ezen lehet beállítani például a bluetooth-os telefonkapcsolatot, a meglepően korrektül szóló hifit, a rádió, illetve a navigációt. Utóbbi orosz fejlesztés, pár másodperc elteltével egy általános, angol figyelmeztetőszöveg leokézása után pedig életre is kel a technika, mely egész sok információt oszt meg velünk környezetünkről.

A budapesti térkép elég pontosnak és részletesnek tűnt, sőt, bizonyos vendéglátó egységeket, nyilvános toaletteket, parkolókat külön meg is jelöl számos egyéb kiemelt hellyel egyetemben. A kezelőfelület itt angol, bár nem németesen kifinomult, de egész hamar tanulható és szokható. A cím beírásakor viccesen először cirill billentyűzet jelenik meg, ez először meg is tréfált (te jó ég, mi történik?!), majd a language gomb felfedezésével ukrán, végül angol billentyűzetre válthatunk. A címeket gyorsan megtalálja és aránylag pontosan követi az útvonalat, ráadásul beszél is – igaz, ez utóbbit is angolul teszi, ami nem feltétlen probléma, de biztos vannak és lesznek is olyan potenciális fogyasztók, akik jobban örülnének a magyar nyelvnek. Ettől függetlenül jól használható, kellemes meglepetésként ért.

Még a kormány is új, a tesztautóban pedig multifunkciós, a telefont, a tempomatot és a rádiót tudjuk innen irányítani, illetve természetesen az autót is – a kormánymű egyébiránt pontos, jól szervózott (bár kevés visszajelzést ad), könnyű terelgetni városban is  vele az újdonságot.

Az ezen a szinten már kétszínű, mintás ülések kényelmesek, a sofőrnek pedig könyöklő is jár.  Igaz itt egy középső, „központi” változat talán elegánsabb volna és kevésbé lenne láb, azaz kéz alatt például amikor a kéziféket akarjuk behúzni. de javára szóljon, hogy állítható. A hármas, csövekben elhelyezett műszeregység számomra kifejezetten tetszetős, a beltér egyik „fénypontja”, ha lehet ezt mondani rá. A digitális klíma – mely csak a Lux felszereltségi szinten elérhető – kezelőpanelje kicsit olcsó hatású, ettől eltekintve a szerkezet létezése, illetve elhelyezése már önmagában dicséretes csakúgy, mint az oldallégzsákok léte (utóbbi az alapmodellben még nincs). Az extralista hallatán, de megkockáztatom, hogy a főbb elemeket, anyagokat végigtapogatva senki nem jönne rá, hogy egy orosz autóval van dolga.

És merem állítani, akkor sem, ha közlekedne vele. A sztereotípiákat magam mögött hagytam, sőt, először nem is igazán próbáltam figyelni a kocsi minden rezdülését. Csak használni, mint bármilyen más átlagos járművet. Azt kell mondjam, a Vesta egy teljesen vállalható, sőt, a kategóriájában versenyképes konstrukciónak tűnik. Nézzük például a futóművet, ami rossz úton is egészen komfortos, ugyanakkor még épp nem bólogat és nem billeg kellemetlenül, országúton és pályán is magabiztosan fekszi az utat.

Tempósabb kanyarokban sem tolja borzasztóan az orrát, nem dől zavaróan be, pedig magas: 14,4 centi a hasmagassága (sőt, 30 centis gázlómélységet is megadnak a gyáriak, egy családi szedán esetében egészen rendhagyóan). Ez ráadásul már egy csökkentett érték, az oroszországi, belpiacos modellek ennél is magasabbak, a helyi útviszonyokhoz és igényekhez igazítva a Vestát. Egy negatívum, ami kiemelhető, reggeli „ébredések” alkalmával, illetve hosszabb állások után nagyobb bukkanók, fekvőrendőrök esetén nyekken a technika, kell neki egy pár perc, míg „bemelegszik”, utána viszont hibátlan és csöndes, bár elképzelhető, hogy ez csak a tesztautó sajátossága volt.

A Vesta tengelytávja olyannyira hajaz a Dacia Logan-éra, hogy kísértetiesen módon meg is egyezik vele: 2635mm. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez nem véletlen. Ugyanakkor a Vesta nagyobb, 4,4 méteres hosszához 480 literes csomagtér társul, ami a betonkeverőn innen talán elnyel mindent. A Renault keze másutt is tetten érhető, például a váltószerkezetben, ami szintén a franciáktól érkezik. Az ötsebességes kézi nagy élményt ezáltal nem igazán ad, de pontos, az áttételek pedig viszonylag hosszúak. Nyilván olcsóbb, mint egy hatos, a hosszabb fokozatokkal próbálják ellensúlyozni azt, hogy ne forogjon még 130-nál se túl sokat a motor (4000 alatt), amit meghálál a vas fogyasztásban – legalábbis meghálálhat. Városban forgalomtól függően 8,3-8,7 között ingadozott az érték, vegyesen egy literrel legalább kevesebbet kér, de országúton finom lábbal 7 liter környékére (esetleg alá) is le lehet vinni, ha ügyes a felhasználó (én nem voltam annyira).

Korábban sokan kiemelték a Lada 1,6-os motorjának virgoncságát és pörgősségét, valahogy ezt lanyhulni éreztem a Vesta esetében, holott sokat fejlődött az erőforrás, ami teljes mértékben orosz fejlesztésű. Többek között teljesíti az EURO6 normát, emellett 105 lóerőre nőtt a teljesítménye, valamint egész nyomatékos a maga 148 newtonméterével. Ezek a számok az 1250 kg tömeggel 11,2 másodperces 0-100-at ígérnek, ezt a közepes, élhető dinamikát pedig jól is hozza a motor. Noha a legalsó tartományokban vérszegény, egy kis fordulattal megjön a kraft is.

A karakterisztika azonban érdekes, 3000 környékén kezd el jobban húzni, szép fokozatosan épül fel az erő, majd beáll a dinamika, a csúcsnyomatékot 4200-nál adja le. Sokkal efölé már nem érdemes pörgetni, a legfelső tartományokban már nem tartogat extra virtuozitást. Ilyenkor már picit jobban is hallatja a hangját, pedig a szigetelés alapvetően elég jó az autóban. Összességében azonban elmondható, hogy az 1,6-os benzines továbbra is egy ütőkártyája a modellnek, kulturált, korrekt dinamikát kölcsönöz az autónak és nem is túlbonyolított, ami a tartósságát tekintve hosszútávon előnyére válhat a Vestának. Nem nagyon kapni ma már ilyen szívómotorokat.

Vannak apró hibái, azt nem tudja elfelejtetni a Vesta, hogy az alsó-középkategóriát képviseli, ugyanakkor ezt nagyon jól csinálja. Sehol nem fedezni fel oda nem illő, bántó megoldásokat, az anyaghasználat rengeteget javult, ahogy az összkép is sokkal-sokkal gusztusosabb, mint eddig bármikor.  Jó vele autózni a hétköznapok során, és hogy a klasszikus mondást elsüssem: jön-megy, megáll (annak ellenére, hogy hátul dobfék található, elég magabiztosan lassít, ha odalépünk a fékre), mindent tud, amit egy hétköznapi, családi autónak tudnia kell.

A Lux felszereltség tele van szórva „fancy” kiegészítők hadával, ennek viszont ára is van, 3.899.000 forint (+ a feláras fényezés). A tolatókamera, a digitális klíma és a navi nagyon jó kiegészítők, de abszolút elengedhetőek, az emberiség évtizedekig túlélt nélkülük is, habár nem vitatom, létük nagyon kellemes az autóban. A 2.999.000 Standard modellt felejteném, jól hangzik, de rádió és klíma nélkül nem igazán tudom, ki csapna le rá pusztán a forma miatt, igaz az oldallégzsákokon kívül a főbb biztonsági rendszerek mind megtalálhatóak ebben a verzióban is (ABS, fék asszisztens, fékerő elosztó, ESP, kipörgésgátló, visszagurulás-gátló), a 3 év garancia pedig itt is ugyanúgy érvényes  – bár a Pioneer bevezető szériához, vagyis az első 200 értékesített autóhoz 5 évet vállal a forgalmazó.

A Comfort 3,5 millió forintos árcédulát kapott, ellátták manuális klímával, SD-kártyát is kezelő audio rendszerrel, tolatóradarral, ráadásul itt egyből jár az ülésfűtés is. Ennyiért megfontolandó, mert a konstrukció tényleg rendben van, aki ilyen kategóriájú autót keres, az próbálja ki. Előnye a konkurensekhez képest, hogy tényleg jó a helykínálata, újszerű a megjelenése, és valljuk be, a Dacian kívül senki nem kínál ennyi pénzért ilyen mennyiségű extrát, így akár még a Lux változat is versenyre kelhet a nevesebb márkák alapmodelljeivel.

Bár keletről fúj a szél, némi képzavart keltve nagyon érződik a Vestában a nyugati áramlat, és ez jó. Már csak két dolog van hátra: az egyik a fogyasztók meggyőzése, a másik pedig magának a modellnek a bizonyítása – pár év múlva elválik, valóban jó-e annyira a konstrukció, minta amennyire elsőre tűnik.

A tesztlehetőségért köszönet a Lada Hungary Kft.-nek!

Bacsa Zoltán