Toyota Verso teszt – nagy testvér
Az ünnepek alatt boldogítottuk egymást, két bejgli között felidéztem a lassan három évvel ezelőtti találkozásunkat – bár teszt helyett azt inkább menetpróbának nevezném -, akkor a kétliteres változathoz volt szerencsém, nem sokkal előtte pedig teszteltünk egy használt, még Corolla Verso néven futó kivitelt, úgyhogy nem mondanám, hogy óriási meglepetésekre számítottam, de azért tartogatott még magában pár kedves és okos apróságot a Toyota családi mindenese.
Nagyot tévedtem, mikor azt gondoltam, hogy a Toyota Verso átlagos családi autóként belesimul majd a hétköznapokba, és kevés járókelőt hoz lázba. Nyilván – hogy a márkánál maradjunk – egy bukólámpás Celica után többen fordulnak meg, de igenis tisztességgel felkeltette az érdeklődést a Toyota 5+2-es modellje, jó néhányan nézték körbe, vagy tettek fel róla kérdéseket, ami jól mutatja, hogy van rá igény, és ahogy az utcaképet elnézem, kereslet is.
A kinézetéről meglehetősen megosztóak voltak a vélekedések, és bizony egy-egy részletnél én is felszisszentem, vagy éppen elmosolyodtam, azt viszont mindenképp érdemes figyelembe venni, hogy feladatát tekintve sokadlagos szempont egy családi autónál a dizájn. Van azonban abban valami mókás, ahogy elmorcosították a korábban vigyori modellt, persze a Toyota jelenlegi formanyelve miatt ez egy abszolút logikus lépésnek tekinthető. Egyébként családi egyterűhöz képest nagyon kellemes a Verso vonalvezetése, egyáltalán nem hat bumfordinak. Egyvalamit felejtettem volna el a tervezők helyében, ezek pedig a réges-régi hátsó lámpatestek, melyek ránézésre valahol a kétezres évek elejéről maradtak fenn, és a Toyotánál valamiért úgy gondolták a legutóbbi frissítésnél, hogy még mindig jól mutat.
A beltér kialakításáról süt, hogy az összes lehetséges módon az utasok kényelmét szeretné szolgálni, a váltó még mindig remek helyen van, a mindent figyelő szemre hasonlító központi műszeregység is régi ismerősként kacsintott rám, itt bizony nem sok változás történt az elmúlt években. A középkonzol azért jóval modernebb, mint a 2009-es modellé, legalábbis ami az érintőképernyőt illeti, ugyanis a klímapanel is maradt a régi. Előbbi viszont egy 7 colos kijelzővel, valamint a Toyota Touch 2 rendszerrel, azon belül pedig egy kitűnő tolatókamerával és egy nagyon furcsa helyre biggyesztett USB-bemenettel van jelen a Versóban.
Active Trend felszereltségű tesztalanyunk biztonsági és kényelmi szempontból is sokat ad, kapunk vezetőoldali térdlégzsákot, első-hátsó függönylégzsákot, a Toyota Safety biztonsági csomag pedig az ütközés előtti biztonsági rendszert, a sávelhagyás-figyelmeztetőt, valamint az automatikus távolsági fényszórót foglalja magában, igaz utóbbival nem sikerült maradéktalanul megbarátkoznom. Jár továbbá visszagurulás-gátló, tempomat, automatikus sebességhatárolóval, szürkület- és esőérzékelő, fűthető első ülések, valamint kétzónás, digitális légkondicionáló is.
A kilátásra nem lehet panasz, az üléspozíció kitűnő, a kormány magasságban és hosszirányban is állítható, a vezetőülésben nagyon kényelmes az élet, talán a könyöklő az egyetlen, amely nem lett eltalálva, egyrészt nincs meg az összhang a váltókar pozíciójával, másrészt a funkciói is elég suták, a tárolórekesz hátsó részén ugyanis egy nagy lyuk tátong. Kárpótol viszont a dupla-kesztyűtartó, nagyon hasznos megoldás, csakúgy, mint a második sor külön-külön állítható, síkba dönthető ülései, melyek lehajtásával 1.7 köbméteres csomagtérrel gazdálkodhatunk, mely alapesetben 440 literes, hét üléssel pedig 155 literesre csökken. A két leghátsó ülés természetesen nem felnőtteknek lett kitalálva, ám szükség esetén jól jöhet, ilyenkor a csomagtér rolóját le kell pattintani, ami egyébként tökéletesen passzol a padló alatti ügyes kis rejtekhely felső részébe.
Az 1.8-as, 147 lóerős motor elsőre kissé lomhának tűnhet, de teljesen egyértelmű, hogy az 1.5 tonnás családi autót nem száguldozásra találták ki, az erőforrás karakterisztikáját, illetve a pedálok érzékenységét szokni kell. A hatsebességes manuális váltó viszont egyből kézre áll, és a már említett kényelme mellett a pontossága is kiemelendő, ráadásul a fokozatait is jól eltalálták. A fogyasztás mérése okozott némi fejtörést, ugyanis a gyári kombinált adatnál 6.8 liter van megadva, a fedélzeti számítógép 8-at mutatott, jómagam viszont közel 9 litert számoltam. Ami a futóművét illeti, a kulturált a legjobb szó rá, nagyon jól kezelte az úthibákat, kategóriájához képest teljesen rendben van a stabilitása. A Verso kormányzása könnyed, ami egyszerűvé teszi a manőverezést, ám némileg steril vezetési élményt ad.
A 6.935.000 forintos alapárra esetünkben még rájön a metálfény, és a Trend-csomag, így 7.24 millió a vége, az olcsótól messze van, azonban kétségtelen, hogy a Verso már bizonyított, kényelme, megbízhatósága, praktikussága pedig ellensúlyozza apróbb hibáit.
A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek, a kollégák előtt pedig emelem az összes vélt és valós kalapomat, tudniillik, jégtelenített és felmelegített utasterű autó várt a Verso személyében, a farkasordító hidegben ez a gesztus felért számomra egy karácsonyi ajándékkal, köszönöm szépen!
Bense Róbert
