Toyota Avensis teszt – üdv a jelenben!
Néhány évvel ezelőtt tocsogtak a Toyota cikkek az unalmasságban, mármint annak kihangsúlyozásában a márka aktuális modelljeit illetően. Mostanra változott a trend, napjainkban inkább a formatervekről szokás fröcsögni, most pedig következek én, hogy végre egy kicsit ellentmondjak. Nem mondom, hogy alaptalanak a vádak, a családban lévő két Toyota hibáit, hiányosságait ugyanúgy észreveszem. Unalmasak? Igen, mondhatjuk, első látásra mindenképp, de szerethetőek és szerintem az immáron öt éves, egyhatos Corollába még egy kis bugi is szorult. Róla talán majd mesélek később, de vajon lüktet-e az új Avensisben egy kis ritmus?
Lüktetni egészen biztosan lüktetett, már a kezdeti, ismerkedési fázisban is, ugyanis ahogy bekapcsoltam a rádiót, egyik kedvenc együttesemtől rögtön felcsendült az éterben a Ciao Marina. Én már jól érzem magam! Ez pedig jelent valamit, ugyanis egy rossz autóban az effajta élvezet, mint az egyén által kedvelt muzsika csak feledteti a bajokat és a csapnivaló hangulatot. Idén nyáron vezettem pár viszonylag új, lelketlen „vackot”, amiknek szívesen kiáltottam volna én is, hogy „Ciao!”, azonban a zene jelen esetben inkább csak tetézte amúgy is jó hangulatom. Kellemes ez az autó – gondoltam, az első néhány kilométer tapasztalatát összegezve.
A futómű egészen feszes, ezt hamar sikerült megállapítanom, ahogy kézhez kaptam az autót és elindultam vele fotózásra alkalmas helyet keresni. Picit először meglepő lehet, bár számomra a hasonlóan hangolt Corolla után nem volt igazán szokatlan a dolog. Az Avensis némileg sportosabban, ugyanakkor nagyon komfortosan viselkedett, aki szeret néha kicsit nagyobb tempóval beesni ide-oda, vagy szimplán vérmérséklettől és életviteltől függően megesik vele, az szerintem értékelni fogja, más pedig szimplán hamar hozzászokik majd. Ami szintén korán feltűnt, hogy az autó a 2.0D-4D turbódízel 143 lóerejével és 320 newtonméterrel egész fürge, legalábbis annak tűnik. Az érzetre persze rájátszik, ahogy beüt a nagy nyomaték, de a 0-100 katalógus szerint 9,5 másodperc átlagautókhoz mérten nagyon korrekt érték, nyugodtan lehet vele előzni rettegés nélkül, sőt, még jól is esik.
A váltás már kicsit más tészta. Nem gondolnám, hogy rossz váltó ez, csak nem a klasszikus értelemben, kellemesen jó. Valószínűleg én vagyok a huligán beállítottságú, sportosan vezetni szerető egyén, aki vágyik a nagybetűs kapcsolási érzetre. A 6 fokozatú szerkezet nagyon pontos, melléváltástól nem igazán kell tartani vele az ismerkedéskor sem, azonban kicsit jobban meg van vezetve érzésem szerint a kar. Ahogy áttoljuk sebességbe téve a holtponton, rugószerűen cuppan be a kiválasztott fokozatba, ízlésem szerint kicsit nagyobb rásegítéssel, mint kellene. Meg kell szokni, de azért ezzel együtt sem vagyok negatív véleménnyel róla. Vezetni összességében kellemes, ezzel a motorral pedig 5,7-6,2 litert fogyasztott. Ez bőven több, mint a gyárilag kombináltra megadott 4,5 liter, de urasan vezetve pár decit még tudtunk volna spórolni, az adat pedig szerintem a teljesítményt és az autó rugalmasságát figyelembe véve teljesen jó.
Az autó belseje az egyik legnagyobb pozitívuma számomra a típusnak. Az új Corollához képest is hatalmas a minőségérzetbeli ugrás, kellemes anyagok, finomabb kapcsolók, sokkal prémiumautósabb. A kategóriabeli különbség abszolút érezhető bent, azt pedig ne felejtsük, ez a prémium nem az a prémium. Ez a visszafogott, szerényebb, de tehetős stílus, abban viszont remek. Nem Audi, de messze-messze nem is kerül annyiba, ár/érték arányban jobb a Toyota. Hasonlóan a Kia Optimában volt meg ez a „hm, ez már valami” érzés. Tudom, hogy nem a csillagos-karikás-propelleres valami, de eléggé jó, viszont sok millió forinttal olcsóbban, viszonylag korrekt áron. Ellenben a dél-koreai versenytárs inkább a nagy német trióra hajaz feelingben, van benne egy kis business class, az Avensis visszafogottabb, családiasabb, egyszerűbb.
A beltér hangulatát feldobja a Lunar Grey nevű kombináció, mely többek között világosszürke ajtókárpitokat, illetve ugyanilyen színű alcantara betéteket tartalmaz a vezetőülésen, megakadályozva ezzel, hogy túl kopár legyen a hangulat. Utazni, ülni kellemes benne mindenhol, tágasak a terek, hatalmas a csomagtér (509l/1575l), a dizájnnak pedig borzasztóan kellett már a 2015-ös, harmadik modellfrissítés (az aktuális Avensis generáció egyébként már 2009 óta van a piacon). Szerintem most ért oda az autó e téren, ahova már 2-3 évvel ezelőtt meg kellett volna érkeznie, némileg fölzárkózva a konkurenciához. Ideje volt lecserélni a korábbi elavult kialakítást az alapból ezüst színű, hatalmas középső panellel, ami körülbelül az új Corolla megjelenésével lett már házon belül is elavult véleményem szerint.
A multimédia-rendszer kezelése viszonylag egyszerű és könnyen megszokható, a tolatóradar képe a központi kijelzőn jelenik meg, míg a műszeregységek közötti, szintén színes kijelzőn a szokásos infók mellett (fogyasztás, hőmérséklet, kilométerállás, stb.) az ügyesnek bizonyult táblafelismerő rendszer vetíti elénk a macisajtot, vagy éppen az 50-es korlátozást. Utóbbi kisképernyőt a játékmester az egyébként szerintem gusztusos, bőrözött kormányról vezérelheti szokásosan a rádió, a telefon, a tempomat és egyéb funkciók mellett, melyeket 12 gomb segítségével irányíthatunk. Bizonyos kapcsolók ismerősek lehetnek már a műszerfal bal szélén és az ajtón a kétezres évek második feléből is, de hát kell valami, amitől rögtön otthonos legyen a Toyotások számára már az első elektromos tükörállítás alkalmával is az autó. A kétzónás digitális klíma a nagyképernyő alatt külön panelről vezérelhető, a váltó előtti szakaszon pedig a széles skálán állítható ülésfűtés görgős kapcsolóit találjuk. Az aprópénz, zsepik, kulcsok, vagy éppen a félliteres palack számára közvetlen a váltó mögött található egy rolós tároló rekesz, átmérője kb. 67mm, ugyanis az objektívsapkám pont belefért, a bőrözött könyöklőt elhúzva pedig egy további hatalmas rekesz áll a rendelkezésünkre.
A legmegosztóbb talán a külseje. Komolyan mondom, nekem tetszik! A szerkesztőségben a színről megoszlottak a vélemények, szerintem jól áll neki a kék, az összkép pedig egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek sokan megírták korábban. Szinte összetéveszthetetlenül egyedi a forma, azt pedig nem állítom, hogy a klasszikus értelemben szép, de semmiképp sem csúnyáznám le. A varázsát pont a kicsit kuszasága, különcsége adja, van egy kis jópofaság ebben a szigorú japán tekintetben. Az Active Trend felszereltség keretében van pofás 17-es kerekünk is, kanyarfény funkcióval is rendelkező ködlámpáink, LED-es fényszórók.
Két helyen hibázott nálam igazán a konfiguráció. Az egyik a navigáció hiánya volt, szerintem alapvető dolog kéne legyen egy ilyen autónál, a másik pedig a motor, amit már dicsértem. Jól megy, nyomatékos, de dízel, a dízel pedig kerreg és hangos. Kifelé biztosan, de sajnos esetünkben befelé is, számomra ez sokat rontott az élményen. Lehet, hogy mint benzines autókhoz szokott és egyébként is hobbizenész, én vagyok a vájt fülű, de ez itt most zavart. A zajszigetelést megoldhatták volna ügyesebben Japánban a mesterek. Emlékszem, az Infiniti Q30-ban például észre sem vettem először, ahogy a start-stop leállítja és újraindítja a motort, itt viszont túlontúl is feltűnő volt.
Tudják, hogy lenne ez a tuti? Egy jó kis szívó benzinnel, az 1.8-assal a sorból. Remek benzinmotorjai vannak a Toyotának, utóbbi pedig 147 lóerejével egyáltalán nem mondható gyengécskének, a 4,75 méteres, 1,3-1,4 tonna közötti kasztninak pedig pont megfelelne. A dízelnél persze jóval kevésbé nyomatékos, gyorsulásban viszont ugyanott van, illetve elvileg 1 tizedmásodpercet rá is ver – persze nem mintha ez számítana bármit is. Vegyesen ügyesen 7-7,5 literrel azzal is el lehetne járni. Én biztos azzal választanám, a 132 lovas 1.6 inkább a valamivel kisebb Corollához a megfelelő választás, a 2 literes 152 lóerős benzines pedig a konfigurátor szerint csak CVT-vel, azaz fokozatmentes automatával kapható. Személy szerint ezt a „robogóélményt” meghagynám a hibrid Toyoták tulajdonosainak, nem rossz ez a 6-os manuális. Összehasonlításképp, a gyári adatok szerint 1.8-as motorral a CVT még csak nem is fogyaszt kevesebbet, de legalább rosszabbul gyorsul vele az autó. Az alap 1.6-ossal egyébként 6.730.000 forint az indulóár Live felszereltséggel, tesztautónk ára ezzel a motorral és felszereltséggel épp meghaladja a 9 milliót.
Úgy gondolom, ezzel a frissítéssel a típus megérkezett napjainkba és abszolút versenyképes. Hibái persze vannak, de a Toyota lét önmagában is sokatmondó és ellensúlyoz, a megbízhatóság és a jó értéktartás sosem megy ki a divatból. Kedves Avensis, fejlődni még lehet, de üdvözöllek 2016-ban, örültem a találkozásnak!
A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek!
Bacsa Zoltán
