Kia Sorento teszt – guruló bőségtál
Idén már a sokadik Kia került a kezeim közé, de még mindig meg tud lepni a dél-koreai márka utóbbi években mutatott fejlődése. Ezúttal a Sorento következett a sorban, abból is az EX Premium szintű, tehát a legerősebb felszereltségű típus.
Két éve mutatták be a harmadik generációs Sorentót, az pedig már a sajtófotókat nézve is feltűnt, hogy az előző – 2009 és 2014 között gyártott – szériánál mennyivel komolyabb ábrázatot kapott az új modell. Az újrarajzolt Sorento európai szemmel már jóval emészthetőbb, nincs feleslegesen túlmorcosítva, méretéhez illő, szilárd tekintettel néz előre a közel 4.8 méter hosszú és 1.9 méter széles autó. A letisztultabb érzetet erősíti a viszonylag egyszerű, ám mégis mutatós farrész, a hátsó szélvédő tetejénél kiugró szárny és a fölötte lévő „cápauszony”-antenna pedig egy kis sportosságot is igyekszik vinni az SUV formájának egészébe.
A beltér hatalmas, a hétszemélyes Sorento fűthető-szellőztethető ülései nem csupán kényelmesek, de az ülőlapok hossza is a kategória legjobbjai közé sorolható. Mindemellett a lábtér mérete az első két üléssoron több, mint meggyőző, a harmadik esetében természetesen csodát ne várjunk, de a célnak megfelel. Használatával a csomagtér 142 literesre apad, ha viszont le van hajtva, egyből 650 literese, a második üléssor előredöntésével pedig kis híján 1.7 köbméteresre nő a poggyásztér. Nem csupán helykínálat szempontjából erős a Sorento, az anyagminőséget tekintve is magas szinten teljesít, puha, mégis masszív elemekből épül fel a belső, az ergonómiára is nagy figyelmet fordítottak a Kiánál, igaz – szőrszálhasogatásnak tűnhet – de a kormánykerék középső része a bumszli márkajelzéssel, és az előválasztó kar zongoralakk borítással valahogy nem illik bele a képbe. A műszerfal modern és informatív, a központi, 8 colos érintőkijelző pedig logikus, jól használható, egyáltalán nincs túlvariálva. A középkonzol alsó fele egy viszonylag egyszerű klímapanelt kapott, alatta billenőajtós kacattartó, illetve rolós tároló, a könyöklő alatt pedig egy rekesz található.
A Techno csomaggal is ellátott Sorento felszereltségét hivatott szimbolizálni a címben olvasható “bőségtál”. 360 fokos kamerarendszer segíti a manőverezést, ha pedig valamiért így sem menne, akkor ott a fejlett parkolási segédlet, az autó magától beáll a kiszemelt helyre. Itt jegyezném meg, hogy erre a tulajdonságára viszonylag ritkán lehet szükség, hiszen az első blikkre óriásnak tűnő Sorento belülről már jóval emberibb méretűnek érződik, ráadásképp a kilátás is korrekt. Visszatérve az extrákhoz, a vezetőtámogató rendszerek táborát gyarapítja a sávváltást segítő, és sávelhagyásra figyelmeztető asszisztens, valamint a táblafelismerő is. Továbbá holttérfigyelő, adaptív tempomat és természetesen visszagurulás-gátló is jár. A kényelmi felszereltségek között a már említett szellőztethető bőr, és az első/második üléssor fűtése, valamint a panoráma üvegtető is megtalálható.
Ha mindez még nem lenne elég, a Sorento menetteljesítménye is teljesen rendben van, nagy bajban is lenne a Kia, ha nem így volna, hiszen a hazai piacon mindössze egyetlen motor érhető el, ez pedig a 2.2 literes, négyhengeres CRDi. A 200 lóerős dízel erőforrás magabiztosan mozgatja az 1.8 tonnás testet, kulturált járású, az utastérbe a kitűnő zajszigetelés miatt szinte alig szűrődik be a hangja. A hatfokozatú automata váltó remek, szinte észrevehetetlen, a gázreakció pedig élénk, mint ahogy a gyorsulás is, 9.6 másodperc alatt van százon a Sorento. Az állítható futómű szintén erős pontja, a 19 colos papucsok ellenére pattogásnak nyoma sincs, az úthibákat is ügyesen nyeli el, a stabilitásról már nem is beszélve. Ehhez párosul a pontos kormánymű, így tehát a vezetési komfortra sem lehet panasz. A fék kissé nyúlós, mint ahogy ezt a Kiáknál már megszokhattuk, de nagyon jól adagolható, megfelelő erősségű. A fogyasztás erősen lábfüggő, viszont az átlagot tekintve a 9 liter abszolút tartható, akár még alá is be lehet kacsintani.
A Kiában ezúttal sem kellett csalódnom, ez az autó mindent tud, amit kell, és bárhol meg lehet vele jelenni, elegáns, ám mégsem hivalkodó, ráadásképp az utakon is otthonosan és fürgén mozog. Az ára – bár korántsem alacsony – a márkatársakét figyelembe véve elfogadható, az LX-szint 9.7, az EX 10.5, tesztalanyunk pedig 13.1 millió forinttól érhető el.
Bense Róbert
