Emil, a piros mindenes – Lada 2104 teszt
A Lada 2104 éppen abban az átmeneti korszakban van, amikor már láthatunk belőlük megvigyázott hobbiautókat, és még munkára fogott darabokat is. Tesztalanyunk is valahol a kettő között ingázott éppen, és bár a tökéletestől messze van, állapotát tekintve mégis kedvelhetőnek és megbízhatónak mondható.
Emil és testvérei az elmúlt évtizedekben az utcaképek meghatározó elemei voltak, családi építkezések közelében, piacokon tömegesen fordultak elő, többségük mára már megette kenyere javát, de azért még manapság is jelen vannak, még ha számuk le is csökkent az utóbbi években. A kocka kombiból nem lett kultautó, ami igazából pozitívum, hiszen emberi áron lehet hozzájutni egy épkézláb darabhoz, azt azonban érdemes figyelembe venni, hogy kitűnő állapotú 2104-est kihívás találni.
A rendszámából adódóan Emilnek keresztelt Ladát is használták, viszont nem hajtották szét, a kettő között hatalmas különbségek vannak, főleg 22 év távlatából. Az 1994-es kombi idén nyáron került Székesfehérvárról Biatorbágyra, az elmúlt hónapok történéseit pedig jómagam is figyelemmel követtem. Amikor először találkoztunk, még a vásárláskori állapotok uralkodtak az autón, rémes gumik, az előző tulajdonos által cserélt küszöbök, szép beltér, összességében egy stabil jármű képe rajzolódott ki előttem, nem volt széthajtva, de sokáig letámasztva sem. A kilométeróra 41.000-et mutatott, természetesen átfordult már egyszer, de még így is csak évi cirka 6500-at gurultak vele, ez meg is érződött a Ladán. A már említett küszöb ugyan jó állapotban volt, ám a taposók eléggé el voltak már anyátlanodva, cserélve is lettek, majd teljes alvázvédelmet is kapott az autó alja. Szépen-lassan minden a helyére került, akadt néhány megoldás az utastérben, ami nem illett oda, az olcsó rádió kivételével azonban minden ki lett paterolva. A fotók többségén még a régi felniszett látható, de a nyár végén már felkerültek a felújított fehérek.
Az utastér amellett, hogy szinte újszerűnek hatott, funkcióiban is maximálisan betöltötte azt a szerepet, amit szántak neki annak idején. Hatalmas terek, nagy, kényelmes, süppedős fotelek, szép, mindössze egy-két helyen elengedett varrású kárpittal. Kétségtelenül kellemes volt benne az utazás, de még az üléspozíció is egész korrekt módon lehetett beállítani, a csomagtér óriási, 1.5 köbméterig bővíthető, az alacsony perem miatt pedig jól pakolható, de azt hiszem, hogy ez senkinek nem újdonság. Bármennyire is bódé-jellegű a 2104, a legkevésbé sem batár, a 2105-nél mintegy 15, a 2107-nél pedig 30 milliméterrel rövidebb, fordulóköre 11.2 méter. Tesztünk főszereplője az erősebb, 1.5-ös, 75 lóerős motorral rendelkezik, valamint gyárilag 5 fokozatú sebességváltóval, ebben a formában viszonylag ritka felénk a 2104-es! Meg is van a maga ereje az alig egy tonnás Ladának, igaz a sebességmérő szeretett szépíteni az aktuális tempón, ettől függetlenül egész fürge járgánynak mondható. Ráadásul a fogyasztása is piros pontot érdemel, egy hosszabb úton (300 km) – melyen én is jelen voltam – a városi-országúti átlaga 8 literre jött ki.
A pozitívumok mellett persze akadt néhány gyenge pontja is, kisebb, ám idegesítő gond volt a hátsó lámpa megzavarodása, az utángyártott panel minősége pedig hagyott némi kívánnivalót maga után, végül azért sikerült áthidalni a hibát. Aggasztóbb volt a Lada időnkénti bizonytalansága, úthibáknál zavaró volt, hogy túlzottan rázta a fenekét, a sebesség növelésével fordított arányosságban a biztonságérzet csökkenni kezdett. Mindezek ellenére ki merem jelenteni, hogy némi ráfordítást követően egy sokáig használható autó varázsolható a 2104-esből, ráadásul a Lada-életérzés is ott lapul benne.
Bense Róbert
