Opel Mokka teszt – bunker négy keréken
Ezúttal is egy Opelt vittünk el pár napra, a Fábiántól érkezett Mokka hasznos kis jelenség, illetve nem is olyan kicsi, alanyunk ugyanis inkább egy vérbeli szabadidőautó, 4.3 méteres hosszával és 166 centis magasságával tökéletesen beleillik a SUV-kategóriába. A típusról egyébként érdemes tudni, hogy 2012-es bevezetése óta többszázezer darab kelt el belőle, meglehetősen sikeres tehát a modell, amit nem is csodálunk, hiszen teljes értékű partner volt a mindennapokban. Nézzük is, hogy mire alapozzuk állításunkat.
Kívülről leginkább egy masszív bunkerre hasonlít, kedves bumfordiságot tükröz a kinézete, mindazonáltal szemből egész morcosra veszi a figurát, nem mindegy ám, hogy honnan és milyen hangulatunkban nézünk rá a Mokkára. A forma azonban bármelyik oldaláról szerethető, a dizájn a mai napig modernnek hat, a 18-as felnik pedig kifejezetten jól állnak neki.
A méretes tappancsok ellenére egész csendes futású a Mokka, de minden szempontból elhanyagolható az utastérben érzékelhető zaj. A szigetelésnek nem mellesleg egy 1.4-es turbómotor hangját kell elnyomnia, amely ugyan nem egy erőbajnok, és forgatni is kellett, hogy igazán érezhetővé váljon a dinamizmusa, viszont bőven kompromisszumképes a 140 lovas erőforrás. A hatfokozatú automataváltó tökéletesen tette a dolgát, városban komfortos haladást biztosított a Mokka, és persze azért autópályán is oda lehetett neki lépni, de óvatosan megjegyeznénk, hogy már csak azért is helytálló a szabadidőautó megnevezés, mert nem igazán igényli a száguldozást, és ez jól is van így. Az 1.3 tonnás autó fogyasztása országúton 6 liter körül volt, városban iszákosabb, Start-Stop rendszerrel együtt is nagyjából 8-9 literrel számoltunk.
A többnapos használat alatt tesztünk alanya sikeresen bizonyította, hogy igencsak egyben van, szerettük a futóművét, teljesen rendben volt, jóllehet nem a legpuhább, de ebben a ligában ez bőven a jók közé tartozik. Kanyardinamikája hibátlan, az úttartással sem akadt semmiféle probléma, ráadásul – magasságához képest – egyáltalán nem volt rá jellemző a billegés/bizonytalankodás.
A beltér nagyon meggyőző volt, utasait védelmező erődnek érződött az autó, mégis minőségi térérzetet adott, bár a K Astra ülései kényelmesebbek voltak, a Mokka „fotelei” is megszokhatóak. Hátul is megfelelő volt a helykínálat, a csomagtér 356 literes mérete is hozta a kötelezőt. Az anyaghasználat és az ergonómia azonban bőven az elvárt felett volt, igényes kidolgozású az utastér, a minőséggel sehol nem volt gond. A műszerformákat is csak kedvelni lehetett, gusztusosnak hatott az összkép.
A magasság ellenére jól lehetett vele manőverezni, igaz a parkolásnál a tolatóradar nem mindig volt a helyzet magaslatán, egy kamera azért elfért volna. Igaz a felszereltséget így sem érheti kritika, lévén a birtokunkban lévő darab a legmagasabb, Cosmo-szintet kapta. Ez tartalmazza többek között a kétzónás automata légkondit, az esőérzékelőt, a 7 colos információs kijelzőt, valamint a sebességtartó és sebességkorlátozó berendezést is. Hogy a 60/40 arányban dönthető hátsó ülésekről, a mélységben és magasságban állítható kormányról már ne is beszéljünk.
A helytakarékos pótkerékért 10.000 forintot, a navigációért 250.000 forintot, a metálfényért pedig további 127.000-et számoltak még rá a tesztautóra, így jött össze a 7.024.000 forintos ár, de ismételjük, ez (majdnem) a csúcs, az 1.6-os, 115 lóerős ECOTEC motorral szerelt, ötgangos kézi váltóval ellátott Selection-felszereltségű kiadás már 5.080.000 forinttól elérhető.
A tesztautóért köszönet a Fábián Kft-nek!
Bense Róbert
