Zsinóros álomautók

Világít, dudál, gurul, kívülről és belülről is úgy néz ki, mint amivel a papa még 25 év után is olyan óvatosan szokott beállni a garázsba. A nyolcvanas években a keleti blokk autós arzenálja a gyerekszobákat is meghódította, kellemes és nosztalgikus emlékeket hagyva maga után.

Mai cikkünk kissé rendhagyó lesz, persze azért a fő témától, az autók iránti rajongástól nem térünk el, csupán más szemszögből járjuk körbe azt. Mivel a régi játékok iránti érdeklődés töretlen, úgy döntöttünk, hogy utánanézünk a nyolcvanas években oly népszerű zsinóros távirányítós autóknak. Nem is kellett sokat keresgélnünk, webszerte számos helyen büszkélkednek gazdáik a régiségnek számító járgányokkal.

Nagyon-nagyon sok menő dolog létezett egy gyerek számára 20-30 évvel ezelőtt, sokkal több, mint manapság. Ezek közé tartoztak az úgynevezett „zsinóros” távirányítós autók is, melyek megszólalásig hasonlítottak nagyobb testvéreikre. Talán ez is volt a siker fő kulcsa, mert egyébként maga a működési elv és kivitelezés már a nyolcvanas években elavultnak számított. Ezek a játékok még nem pisztoly távirányítóval voltak ellátva, sőt egy kábellel volt összekötve az autó az irányítójával. Persze ekkoriban már léteztek modernebb megoldások is, ám azok jóval többe kerültek volna, ezért esett végül a zsinóros megoldásra a választás, de végtére is pont ez adta meg a hangulatát az egésznek.

A Wartburg 353-as távosát a hatvanas évek végétől egészen 1986-ig gyártották, volt belőle utcai változat, de rendőrautó is, a gyártás évei alatt mindössze apró módosítások voltak, a lényeg ugyanaz maradt. Mint ahogy a többinél is, létezett Polski Fiat, Skoda 110R, Lada Niva, sőt még Tatra is. A keletnémet Anker-Piko viszont a nyugat felé is kacsintgatott, a Fiat 124 Coupé is azonos elv alapján működött, mint “keleti társai”, csak a karosszéria volt más. Kicsit feltűnőbb volt a De Tomaso Mangusta, mely a gyár egyik legszebben sikerült produktuma volt, meglepően szépen visszaadta a sportos vonalakat. Nyugodtan mondható, hogy a kidolgozások többnyire jól sikerültek, bár a külső és belső alkatrészek elég könnyedén törtek, repedtek. Éppen ezért elég kevés példány maradt meg tökéletes állapotban, néhányan persze megúszták a viharos gyerekkort, esetleg egy doboz mélyén pihentek évtizedeket. Ami bizonyos, hogy egytől-egyig szerencsés kisautóknak érezhetik magukat, mivel ma már hatalmas becsben vannak tartva. Napjainkban már nem gyerekek, hanem gyűjtők között cserélnek gazdát és nem ritkán 30-40 ezer forintot is elkérnek egy-egy különleges, korábbi szériás vagy tökéletes állapotú zsinóros távosért.

A képekért köszönet: www.retronom.hu

Bense Róbert