Volvo S60 T5 R-Design teszt egy Volvo-buzi tollából

Nemrég újra összehozott a sors Kajári Zoltánnal a tesztelok.hu oldal tulajdonosával és mint egy igazi aluljárói kuncsorgó megkértem, hogy ugyan szóljon már, ha esetleg teszteli az új Volvo S60 T5-öst, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. Alig telt el pár nap és máris hívott, hogy akkor mikor is érnék rá egy kicsit autókázni na meg persze tesztelni?

A hazai Volvo-s közösségben bár nem mondhatom magam őskövületnek, de azért segítettem itt-ott a saját kis okoskodásaimmal vagy néha kapcsolati tőkémmel. Még Országos Volvo találkozót is szerveztem, a tököli repülőtéren egy hivatalos drift edzés keretén belül. És igen, én építem immáron 13 éve – jesszus, azt a bizonyos Volvo 242 GLT kanadai kivitelű ikerlámpás coupe szörnyet egy csinos 4 hengeres Redblock motorral, méghozzá versenycélokra. Tudom idióta vagyok, hogy miért nem inkább restaurálok egy ilyen ritkaságot, viszont én dafke azért is driftre építem, amihez persze most épp „nincs kedvem”.

Ez mellett persze rendszámtáblás autóra is szükségem van, amit nem egy nagy feladvány kitalálni, hogy mi lehet, – igen egy Volvo S60-as, abból is a 2.5T AWD manuális váltós kivitel BSR-el megspékelve. Bár ez az autó nemrég töltötte be 16. életévét, mégis tökéletes összehasonlítási alapként gondoltam rá, hiszen teljesítményben hasonló, csak sajnos időközben Volvoék az új generációs S60-ból elhajítottak egy hengert. Na de ezen már tényleg nem érdemes károgni, akinek 5 hengeres autója van úgy is tudja milyen az életérzés 3000-es fordulat felett. El kell fogadjuk Håkan Samuelsson, a Volvo Cars elnök-vezérigazgatójának döntését is, hogy a Föld megmentése érdekében nem lesz többé dízel Volvo, sőt a jövőt az elektromos autók fogják majd uralni. Szerencsére akkor én már nem fogok élni, és amíg nem dobom fel a pacskert talán egyszer venni tudok majd egy 4 hengeres benzines, vagy ne agy isten egy hibrides S60-ast.

Mert hogy ezek a 2 literes motorok tényleg elképesztők lettek, simán tudják azt, amit a régi 5 hengeresek tudnak. A szőr ugyan nem áll fel a karomon, mert a hangja inkább olyan nagyobb fordulatnál, mint amikor Zámbó Krisztián rekeszteni próbált éneklés közben, szóval semmilyen… Az alany, amit tesztelésre szánt a Duna Autó egy Volvo S60 T5, abból is az R-Design változatot, mely a bővített felszereltségen kívül egy feszesebb, ültetett futóművet kapott. Azt viszont jómagam nem tudtam, hogy vajon összkerekes kivitelben vagy a sima elől kaparós 250LE-es változatban ülök. Mindezektől függetlenül bátran hajtottam bele Budakalász környékén a dimbes dombos kanyargós útszakaszokba. Éreztem, hogy az elektronika olykor kicsit beleszól abba, amit csinálok, viszont tökéletesen teszi mindezt.

Mint kiderült nem AWD kivitelt kaptunk, viszont egy az egyben úgy viselkedett, mintha az lenne. Ehhez az úgynevezett Four-C aktív futóműre volt szükség, mint extra felszereltség, melynél egyetlen gombnyomásra választhatunk a krúzolós komfort, a fogyasztásra rámenő ECO és dinamikus üzemmódok között. Az első kettő nem tudom milyen lehet, viszont az biztos, hogy ez az „űr” technológia másodpercenként 500 minta alapján figyeli az autó viselkedését, az út minőségét és a vezető reakcióit.

Ami a biztonságot illeti a Volvo ismét nem spórolt a világújdonságnak számító vezetést támogató technológiákkal. Az adaptív tempomat az elöl haladó járműhöz igazítja a sebességet és a távolságot, míg a Pilot Assist vezetési asszisztens a kormányzás finom korrigálásával segít a sáv közepén tartani az autót, akár 200Km/h-s sebességig. A követési távolságra figyelmeztető rendszer nem agresszív, a belső sávban magára feledkezett sofőröknek ugyanúgy lehet szólni finom ráközelítéssel és túltolni se nagyon tudjuk, mert szükség esetén megfékezi az autót.

A szintén extraként rendelhető Intellisafe rendszer ezen felül segít csökkenti a ráfutásos ütközések kockázatát, sőt, akkor is működésbe hozhatja a fékeket és aktiválja a kormányzás rásegítést, ha másik autó jön szembe, de felismeri az elénk ugró állatot, a részeg biciklist és természetesen a gyalogosokat is. Bár a jávorszarvasos tesztet nem végeztük el, viszont sűrű forgalomban hasznos volt a holttér figyelő, mely veszélyforrást a külső tükrökön finom jelzéssel adta tudtunkra.

A már-már okos-autónak hívható S60-asunk felismeri a táblákat, kitolatásnál érzékeli a keresztirányban közeledő járműveket, és szükség esetén szintén lefékezi az autót. Ha pedig lankadna a figyelmünk, a nagytestvér azt is észreveszi és szól, hogy ideje meginni egy kávét. De ne aggódjunk, egy ilyen autóban kizárt, hogy unatkoznánk.

A kényelem, mint minden Volvóban fejedelmi, az első beülést követően 3 perc alatt otthon éreztem magam, egyedül a kulcs nélküli indító „tekerő” volt furcsa, na meg persze az automata váltó. De ne is keressünk manuális kivitelt, mert nem létezik egyetlen szériában sem. Amúgy a 8 sebességes Geartronic váltó szépen dolgozik, padlózás után visszaváltáskor ugyan van egy kis holtidő, ám ha rendelünk hozzá elefántfüleket a kormányra – ami nem is olyan drága, akkor kicsit jobban mókázhatunk vele.

A beltér hangulata viszont kicsit komorra sikeredett, túl sok a fekete szín, és ezen sajnos változtatni se nagyon tudunk, maximum szürkíteni vagy a dekorok anyagával játszani. Bosszantó az is, hogy egy ilyen prémium autóba miért szivatják a derékfájós anyósokat, azzal, hogy az ő oldalukon nem elektromos az ülés pozíció állítás. Persze ha kényeztetni akarjuk a mellettünk ülő utasunkat, akkor rendelhetünk hozzá elektromosan bárhogyan variálható memóriás és masszázs funkcióval ellátott üléseket is közel 1 millióért.

A szórakoztató funkciók gazdag választéka és az autó beállításai a középkonzoli érintőképernyőjéről érhetőek el, ami olyan, mint egy okostelefon és hangvezérléssel is irányítható. Nincsenek tehát felesleges kapcsolók, gombok, a belső letisztult, és stílus jegyeiben szinte azonos mint egy régebbi S60 modell, csak épp tökéletesen haladt a kor legnagyobb újdonságaival és továbbra is a világ egyik legbiztonságosabb autója.

Az új Volvo S60 T5 12,5 milliótól indul, az R-Design kivitelre plusz egy milliót kell ráfizetni. Természetesen összeállítottam álmai autóját is, egy BKV kék T5 AWD-t, de sajnos eléggé lelombozódtam, hogy az bizony közel 17 millióra jött ki, pedig tényleg csak azokat az extrákat pakoltam bele, ami jó szolgálatot és plusz biztonságot ad. Teszt egyedünk egyébként hasonló felszereltséggel bírt, mint az egyedileg konfigurált álomautóm. Eddig kicsivel több mint 3000 km-t futott az 1 hónap alatt, a 13 milliós ára ehhez képest viszont igen jutányos. Persze az is igaz, hogy az első galamberegetést nem tehetjük meg mi magunk, de mivel a differencia 4 millió, így erről le is tudnék mondani.

A tesztlehetőségért köszönet a Duna Auto Zrt.-nek!

Teszt: Rozovics Tamás “Zora” | Fotó: Kajári Zoltán