Volkswagen Touran 1.6 TDI Comfortline teszt – ha unalmas a bonyolítás
Nem egyszerű manapság autógyártónak lenni, sokszor, sok márkát, vagy azok bizonyos modelljeit állítunk pellengérre, mind olvasói, mind a média szempontjából. Ráadásul a bizalmi index csak évekkel a használatot követően alakul ki, a marketinggépezet pedig gyakran kínos módon próbálja ezt az időt lerövidíteni. Egy túlmodernizált autó, felesleges extrákkal gyarapítva inkább értelmetlen vergődésnek tűnhet, a klasszikus példákat követő típusokat viszont őskövületeknek titulálják. Az elektromos drága, a kisturbós nem jó, a dízel káros – nagyon nehéz eligazodni a vélemények tengerében, és még nehezebb megtalálni azt a középutat, ami a gyártói és a felhasználói oldalról is kielégítő lehet. Mai tesztalanyunk is több felsorolt tulajdonságot lefed, dízel és totálisan leegyszerűsített, de ami másoknak szájhúzásra adhat okot, az egyeseknek előny lehet, ráadásul családi szinteken is jó ajánlatot kínálhat.
Zárjuk most be egy kicsit a vélemények ajtaját, hagyjuk kinn a kritikus hangokat és próbáljuk csak a közvetlen hasznát és tudását nézni a Tourannak. Talán kicsit önző hozzáállás ez, de ezt a modellt csak letisztult kérdésekkel érdemes megközelíteni, mert maga a konstrukció is ezt az érzetet nyújtja. Csak semmi túlbonyolítás…
Kezdjük ott – és ez tényleg nem valami cinikus kikacsintás -, hogy a T-betűs Volkswageneknek csak akkor jegyzed meg a nevét, ha neked is van belőle otthon egy. Ez az állításom már az átvételkor igazolódni látszott, ugyanis Tiguan tesztautó volt lebeszélve, amiből aztán végül Touran lett. Nem is baj, gondoltam, legalább ismét megismerhetek az egyterűek egyre szűkülő társaságából egy olyan tagot, ami amúgy még mindig nagyon meggyőzően egerészkedik az eladási listákon. Csak tavaly 85 ezret adtak el belőle kontinensszerte, pedig már 2015 óta a piacon van az aktuális változat.
Sikerének okát bár lehetne boncolgatni, de igazából három dologra épül, egyszerűség/fogyasztás/ár. Legalábbis ami ezt a kivitelt illeti, ugyanis a variációk tárháza itt is adott, így akár 7 személyes változat is rendelhető belőle, ami jelentős(ebb) kedvezménnyel kecsegtethet – erről a teszt végén teszek egy kis kitérőt. Ránézésre egyébként egyértelműen a Golf Sportsvan nagytestvére, a maga cirka 4.5 méteres hosszával és 1.8 méteres szélességével mondjuk ez sem éppen egy túlméretezett óriás. A külső az égvilágon semmi izgalmat nem tartogat magában, nincs is szükség rá, a Tourant nem villogni veszik. Tipikus VW egyenarc, nagy üvegfelületek és alacsonyan ülő csomagtérajtó jellemzi, ami segítségünkre lehet pakolásnál.
Odabenn is végtelenül egyszerű az elrendezés, az anyaghasználat kategóriájában abszolút rendben van. Itt-ott feldobták kicsit, az érzékeny helyeken (a klímapanelt leszámítva) matt, vagy szálcsiszolt szürke plasztik az uralkodó dekorelem. A helykínálat az egyik legnagyobb pluszpont, elöl kényelmesen beállíthatóak az ülések, a már említett üvegfelületek miatt nincs bunkerérzet, jó a kilátás. Hátul is síneken állíthatjuk az ülőlapok távolságát, vagy a lábteret, vagy a csomagteret növelve így. A duplapadlós poggyásztér amúgy már alapból is 743 literes (a kalaptartóig pakolva), plafonig zsúfolva további 300 litert nyerhetünk, az üléssort kiszerelve pedig 2 köbméteresre növelhető.
Tárolók szempontjából felemás a helyzet, a könyöklő apróra sikerült, az alatta lévő rekesz még inkább, de az érintő fölötti egész tágas, a plafonon pedig kettő, csillapítottan mozgó ajtós szemüveg/egyéb apró holmik elrejtésére alkalmas. Hálós tartó és rejtett fiók is van, ugyanakkor az ajtózsebek lehetnének valamivel tágasabbak és betétesek. A pohártartóban viszont a gumírozott telefontartó igazán kreatív ötlet! Érdekes megoldás továbbá, hogy a CD/kártyaolvasót az anyós előtti gombos előlappal tették láthatatlanná – nehogy a mama ki tudja venni a Metallica cédét.
A Tourannál a Comfortline-szinten kezdődik a tudomány (már nincs Trendline, van viszont IQ Drive), és lényegében megad mindent, amire a hétköznapokban szükségünk lehet. A klíma vezérlése látványos módon követhető nyomon a képernyőről, a háromzónás berendezés mindazonáltal már az opciós extrák közé sorolható. Csakúgy, mint a nagyobb, 20,3 centi átmérőjű érintő, valamint az első/hátsó parkolóradar. Kamera helyett a ParkPilot nyújt segítséget manőverezésnél. Természetesen lehet bővíteni az extrák sorát, értelemszerűen viszont ezzel a végösszeget is rendesen feltornázhatjuk, a csúcskivitel listaára eléri a 11 millió forintot.
Jelen esetben ez az árcédula nem fenyeget, a listaárat inkább ne is nézzük, az egyedileg kalkulált 7,5 millió forint viszont egész reális. Egy gond van csak, hogy jelen modell már nem konfigurálható, dízelek között már csak a 2 literes szerepel az importőri ajánlott árlistán. Azért aki az 1.6-os TDI-vel keresi a Touran-t, annak sem kell nagyon sokat vadásznia, még bőven megtalálhatja, és érdemes is keresni, mivel teljesen élhető karaktert ad a közel 1,5 tonnás és egyébként majdnem 700 kilogrammal terhelhető VW-nek.
Azt persze nem jelenteném ki, hogy egy erőmű, a 115 lóerős teljesítmény (250 Nm), és a 11 másodperces sprint viszont ahhoz elég, hogy viszonylag kellemes dinamikával, 5.5 literes átlag mellett autózzunk a Tourannal. A manuális hatos pontos szerkezet, a vezethetőség – habár érezni a „busz” határait, könnyed. Pontos kormányzás jellemző, a futóművét igyekeztek kényelmesre hangolni, de csak annyira, hogy még maradjon benne némi feszesség, elkerülvén a billegős érzetet.
Tesztelői szemmel talán nem az izgalom tetőfoka a Touran, felhasználói oldalról viszont ideális lehet, akár nagycsaládosoknak is. Kértem is egy árajánlatot kíváncsiságból – igaz 1.5 TSI-vel – egy hétülésesre, szintén Comfortline felszereltséggel, ami támogatással 4.8 millió forintra jött ki. Ezzel egy meglehetősen sűrű mezőnybe pottyant, de bőven lehet keresnivalója, és azért komfortban előrébb van, mint mondjuk egy Caddy. Bár utóbbi kijelentéssel még várjunk kicsit, várhatóan a következő vendégeink között lesz a 7 üléses Caddy Maxi is…
Teszt | fotók | videó: Bense Róbert
A tesztlehetőségért köszönet a Ferihegy Autó Kft.-nek!
