Suzuki Sx4 S-Cross – Tartós teszt – ami eddig kimaradt

Immáron ötödik alkalommal szerepel nálunk a Suzuki jelenlegi zászlóshajója. Az idei év első hat hónapjában, az SX4 S-Cross lett a magánszemélyek újautó-vásárlásait összegző toplista bajnoka a Datahouse szerint, megelőzve az addigi piacvezetőt, a Vitarát.

Tesztünk alanya egy 2018-as évjáratú, 1.4 Boosterjet motorral ellátott GL+ felszereltségű, elsőkerékhajtású, manuális váltós modell, amely talán a legjobb ár-érték arányú változata az S-Crossnak. Járt már nálunk az összes motorvariáns, automata, és kéziváltós, elsőkerekes, és összkerékhajtású kivitel is. Volt, amelyik tesztautó teljesen új volt, és olyan is, ami már túl volt a 22000. megtett kilométerén is. Olyanról viszont még nem írtunk, amelyiket nullkilométeres kora óta, és közel másfél éve hajtunk.

Az autó külső megjelenését, és felszereltségét már többször is kiveséztük korábban, így ebben a tesztben inkább a hosszútávú tapasztalataimat osztanám meg. Az emelt hasmagasságú, kompakt szabadidőautó (divatos néven crossover), tökéletes családi autóként bizonyít a mindennapokban. Utastere ugyan öt személyes, de mint ebben a méretkategóriában általában, igazán négy felnőttnek nyújt kényelmes férőhelyet. A fej, és a lábtér is elegendő elöl, és hátul egyaránt, a hátsó sor lehetne kicsit szélesebb. A poggyásztér mérete elegendő (430 l), dupla padlójával, és az 1/3 – 2/3 arányban dönthető hátsó üléstámlákkal jól variálható.

Az eddig megtett több, mint 23 ezer km nem hagyott nyomot, pedig a hátsó üléseket két gyermek használja nap, mint nap. Sem a bőrözött kormánykeréken, sem a váltógombon nem található kopásnak, kifényesedésnek a legkisebb jele sem, csak úgy mint a kárpitokon, ajtóborításokon, könyöklőn sem látszik a használat. Az utastér továbbra is újszerű állapotban van, pedig, mint a Suzuki paletta többi modelljében, itt is többnyire olcsó anyagokat alkalmaztak. Ezzel a futásteljesítménnyel az autó szinte éppen csak be lett járatva, ezért természetesen műszakilag is tökéletes, de tudok több olyan példányról, amik bőven 100 ezer kilométeren is túlvannak, szintén hibamentesen.

Pár mondat a vezethetőségről. A 140 lóerős K14C motorkóddal ellátott erőforrás teljesítményét egy 6 sebességes kézi váltón keresztül adja le az útra. A váltó kapcsolása pontos, minden irányban simán jár, az első 8-10 ezer kilométeren egyedül a kettes fokozatba kapcsoláskor akadt kicsit, de a használat során ez a jelenség azóta megszűnt. A váltásesedékesség jelző fokozattól függően 2200-2600 -as fordulatszámnál javasolja a magasabb fokozatba kapcsolást. Az autó gyorsulása 0-100 km/h -ra 9 másodperc körüli, nem esik nehezére 4 személlyel, és megpakolt csomagtartóval sem egy-egy országúti előzés, sőt időnként mintha kérné a tempósabb csapatást. A motor a maximális 220 Nm -es nyomatékát széles tartományban, 1500 -tól 4000 -es fordulat között adja le. Turbólyuk nincs, egyenletesen húz, a maximális teljesítményét 5500 –as fordulatszámnál éri el.

A magas építés ellenére az autó futása stabil, sportosan vett kanyarokban sem dülöngél a kasztni. A komplett futómű megegyezik a Vitaráéval, bírja a magyar utakat. A 17 colos kerekekkel a rugózása még kellemes, jól viseli az úthibákat is, egyedül a keresztbordákon hajlamos a kocsi hátulja elpattogni, ez betudható az autó könnyű (1150 kg. -os) súlyának. 180 mm -es hasmagasságával murvázott, és földutakon is jól elboldogul, nem kell aggódnunk, hogy felakad a kocsi alja.

Menet közben az utastér csendes, sem a műszerfalból, sem a kárpitokból nem hallani zörgést, de ez nem volt mindig így… A műszerfal közepén a GLX felszereltégű autókban van egy center hangszóró, ami a rádió beszédhangját hivatott javítani. Ez a GL+ felszereltségű autókból hiányzik, azonban a hangszórókábel, és a végén levő csatlakozó megvan. Ezt a műanyag csatlakozót ugyan rögzítették, de a kábel időnként hozzáért valamihez. A másik zavaró dolog a kalaptartó volt, ami úthibákon hajlamos pattogni a helyén, ezt kétoldalt egy-egy csík gumírozott ragasztószalaggal orvosoltam. A mai elvárásoknak megfelelően elöl, és hátul egyaránt tárcsafékek lassítják az autót, meggyőző hatékonysággal. Fogyasztása teljesen elfogadható, lendületesen közlekedve vegyes használatban 6.5 liter körül alakul 100 kilométerenként. Ez kizárólag országúti használatban bőven 6 liter alá vihető, míg nálam városban 7-7.5 litert kér. A hasonló teljesítményű crossoverek többsége nem éri be ennyivel. Ebben az árkategóriában nem megszokott, hogy a Suzuki már a középső felszereltségtől LED fényszórót ad, ami sötétben szinte nappali világosságot vetít az autó elé, kellemesebbé téve az éjszakai vezetést.

A napi használatot megkönnyíti a 7 colos kijelzővel ellátott fejegység. Az érintőképernyőn keresztül kényelmesen kezelhetjük az audio rendszert, a telefon kihangosítást, a navigációt (ebben a felszereltségben nem jár a térképet tartalmazó SD kártya, de szerencsére ezt utólag is megvásárolhatjuk). Képes az okostelefon kijelzőjének tükrözésére, és a tolatókamera képének megjelenítésére is. További előny, hogy a kapott sms -eket is felolvassa a rendszer ha kérjük, így nem vonja el a vezetésről a figyelmünket a telefon kijelzőjének olvasása.

Az autó üzemeltetési költségei Suzukisan mérsékeltek a kategóriatársakhoz képest. A fogyasztásról már esett szó, ezen felül csak a karbantartásért kell fizetnünk a kötelező teljesítményadón, és biztosításon felül. Az autó szervizciklusa ezzel a motorral 1 év, vagy 15000 km. Az első éves szerviz költsége 40 ezer Ft. alatt maradt, ami a konkurens márkákhoz képest kedvezőnek mondható.

Teszt/fotók: Bitó László