Subaru Legacy 2.0 D teszt – a plejádok öröksége
Ismét egy olyan autóval hozott minket össze a sors, amiről nem azért írunk jót, mert elfogultak vagyunk, hanem mert nem nagyon lehet belekötni. A Legacy még egy igazi klasszikus Subaru, melynek jelenleg az ötödik generáció a legújabb tagja, mostani tesztalanyunk azonban még a harmadik széria családjába tartozik. Nyilván egy teszt/menetpróba nem fogható a többéves tapasztalathoz, de első blikkre, és a próbaköröket tapasztalva valóban rendben van a japán vas, amit a tulaj elégedettsége is megerősít.
A Legacyról süt a magabiztosság, a kimért japán technika tökéletesen hozza azt, amit elvárnak tőle, talán még egy kicsit többet is. Bár a Subarukat meg kell fizetni, sok látványautóval ellentétben maximálisan meg is éri az árát, hiszen a teljesítménye mellett a tartósságára sem lehet panasz, mint ahogy a küllemére sem, mindkettőre kitérünk a következő bekezdésekben.
Alanyunk egy 2008-as évjáratú, összkerekes Legacy, 2 literes, 150 lóerős boxer dízelmotorral. A futásteljesítmény nem kirívó, 165.000 kilométer van benne, amiből persze rögtön kiderül, hogy nem egy hétvégi második autóról van szó, használják is becsülettel, ennek ellenére hihetetlenül patent állapotban van, látszik és érződik rajta a gondoskodás.
Az ötsebességes váltó tökéletesen kapcsol, a kormánymű pontosan reagál, és a feszesre hangolt futómű is élvezetes, bár talán túlontúl is közel vagyunk az aszfalthoz, no de aki terepjárót akar, az inkább máshol keresgéljen. A precizitás egyébként az autó többi pontján is utolérhető, semmi nem vacakol, persze ez köszönhető annak is, hogy a 15.000 kilométeres szervizperiódusról nem szokott megfeledkezni a tulajdonos. Aki egyébként el is árulta nekünk, hogy a Legacy amellett, hogy igazi élményautó, hosszú távú utazásokra is megfelelő alternatíva, mivel azon túl, hogy rendkívül megbízható, a pénztárcát sem terheli meg túlságosan, átlagfogyasztása mindössze 6.5-7 liter között van.
Ne menjünk el a kinézete mellett sem, a külcsín nem hivalkodó, nincs felesleges csicsa, van viszont szép, letisztult forma, egy adag sportos beütéssel fűszerezve. A gömbölyded idomok megfelelnek a kor divatjának, a sziluett pedig pillanatok alatt elárulja, hogy egy vérbeli japán gépezetről van szó. Mindenkinek ajánlom, ha meglát, vagy szerencsésebb esetben birtokol egy Legacy-t, nézegesse annyit, amennyit csak lehet, nehéz betelni a látvánnyal. Elől a légbeömlő, hátul pedig a dupla kipufogó készteti kényszeres bámulásra az embert, mindaddig, míg ki nem nyílik az keret nélküli ajtó, mert az egyből eltereli az előbbiekről a figyelmet.
Érdemes belül is megvizsgálni az autót, már csak azért is, mert a szóban forgó darab a hat töretlen évnyi használat után is újszerű beltérrel rendelkezik. Ha pedig a dizájnt nézzük, szintén a praktikus elegancia az első, ami feltűnik. A még mindig jól tartó, és gyűrődésnyomoktól mentes sportülésekből minden kezelőszerv kényelmesen elérhető, amelyekből ugyan nincs túl sok, de azok legalább szükségesek.
A Legacyban kipörgésgátló, blokkolásgátló, menetstabilizátor és GPS-nyomkövető is található, de a „szokásos” extrákból (klíma, fűthető szélvédő, függönylégzsák, hátsó kartámasz) sincs hiány. A középkonzol egyszerű, ám pont ezért könnyedén is átlátható, a multifunkciós kormánykerék is jól bírja a strapát, legfeljebb némi fényesedés látható rajta. Az utastér kényelme mellett tágassága is dicsérhető, elöl kifejezetten tágas a térkínálat, ráadásul a kilátás is kifogástalan, de hátul is bőven van hely, és a 433 literes csomagtartó elegendő akár egy komolyabb kiruccanáshoz is.
Ha valaki egy olyan autóra vágyik, amely bár feltűnő, mégsem felvágós, sportos és mégis alkalmas mindennapos használatra, ráadásul még strapabíró is, annak a Legacy kézenfekvő megoldás lehet. Bár évjáratban és méretben találhatunk olcsóbb modelleket (a Subaru erősen értékálló, hasonló állapotú típustársakat 3 millió körül lehet vásárolni), de ár/érték arányban, főleg a minőségét és a motorizációt figyelembe véve igen kellemes vétel lehet.
Bense Róbert
