Škoda Scala Style 1.0 TSI teszt – felpozicionálva
Meglepő újdonságot dobott be a Škoda, mikor egy teljesen új stílusú típussal állt elő ahelyett, hogy folytatta volna a kissé egyszerű és egyenarcú Rapid pályafutását. Nem is baj, ugyanis kisebb, de élhető méretű és árú autónak megmaradt a Fabia Combi. Leginkább a név és a vele járó brand vész el, bár meglepődnék, ha tömegek gondolnának családi autókra a kétajtós, fastback karosszériás 120-as Škoda helyett. Szóval a Rapid ment, az eddig ismeretlen nevű Scala pedig jött, aminek első látásra is minden esélye megvan, hogy gyorsan népszerűvé és ismertté tegye magát.
Merész dolog saját magadnak piaci versenytársakat kreálni, de elkerülhetetlen, ha nem vagy birtokában a tökéletes koncepciónak, avagy szeretnél többfajta igényt kielégíteni hasonló, mégis különböző módon. A Volkswagen bitangjól csinálja, ugyanis amennyire képesek unalmas és hasonszőrű típusokat gyártani egy-egy márkán belül (bár a tendenciák hála az égnek egyre javulnak ezen a téren is), annyira jól tudják leosztani a szerepeket a márkák között. Így lehet, hogy a Scala nem lesz közvetlen vetélytársa a Golfnak, holott minden lehetősége megvan rá, hogy vásárlókat szipkázzon el előle. Ez a józan emberek Golfja, hisz szinte „mindent is” meg lehet bele vásárolni, amit ma a VW átlagautó szinten kínál, míg tudja azokat a praktikus trükköket, amik miatt a Škoda igazán belopta magát a szívünkbe az elmúlt évek alatt. Emellett pedig megfizethetőbb is.
A tesztautó magas, mégsem túlzó felszereltségével (Style) és csinos kék színével szinte rögtön magával ragadott egészen addig a pillanatig, amíg az első tíz perc után fel nem villant a vészhívó hibakódja a műszerfalon. Hasonló esetről hallottam már mástól is egy tesztút alkalmával, így ezt leginkább a nagyon korai gyártásnak tudnám be. Egy szoftverfrissítés minden bizonnyal javít ezen, bár a következő indításnál már nem mutatott hibát a computer, szóval lemeccselte magával az alkalmi problémát. Ez a beszéd!
Sikerült újat rajzolni a cseheknél, hisz míg egyértelműen Škoda szerű képződmény maradt a Scala, tartogat néhány jól felismerhető és egész jó formai újítást – leginkább az első és hátsó lámpák terén. A LED technológia itt is már alapszinten beköszön, ám az első fényszóróban halogén elemeket is találunk a helyzetjelző és a távolsági fény esetében. Mindemellett néhány él és a megszokott, osztott bajusszerű hűtőmaszk adja meg a fazonját az újdonságnak. Ezzel szemben úgy érzem, oldalról egy átlagos autó képét láthatjuk, ami fura átmenetet képez a kombi és a kompakt karosszériatípus között.
Papíron mégiscsak hatchback, ám egyáltalán nem kicsi: 2,65 méteres tengelytávot és 4,36 méteres hosszt kapunk. Ezzel tíz centit ver az etalon Golf-ra, de ha Škoda, akkor már legyen tényleg praktikus, ennek jegyében pedig döbbenetes mód 467 literes csomagteret is kapunk a viszonylag tágas beltér mellé. Mégis inkább kombi lenne?
Érhető, hogy a lassan anyahajó méretűvé növő Octavia alá kellett egy másik modell, ám az együtt töltött idő alatt egyre jobban az „Octavia mini” kifejezés fogalmazódott meg bennem a Scala kapcsán. Egyfelől azért, mert szintén tágas, így alternatívát jelent annak, aki nem akar egy konzervatív, egyben pedig méretes szedánnal járni. Másfelől azért, mert bár az alapmodellek olcsóbbak és bizonyos dolgokban kevesebbet nyújtanak, mint a nagytestvér, a Scala nincs híján az okos megoldásoknak és a modern extráknak. Csak ott spóroltak, ahol nem fáj, ez pedig nagyon szimpatikus.
Az anyagok minősége mindenhol kellemes, ahova a kéz magától eljut a hétköznapi használat során, ott nincs rossz minőségű, kopogós műanyag. Szerencsére a zongoralakkot is szinte teljesen elfelejtették a tervezés során és csak azért tettek bele mégis egy kicsit a váltó környékén, hogy legyen mire panaszkodni a tesztírás alkalmával a beltérben. Itt egyébként amellett, hogy néha kellemetlenül tükrözi a napfényt, tényleg nem zavar sok vizet. A műszerfal uralkodó eleme a bézs színű dizájnbetét, ami egészen kulturált és egyáltalán nem kelt bazári beütést. Úgy érzem, ez sem sokkal kevésbé sérülékeny anyag, mint a klasszikus lakkozott felület, de talán a karcokat jobban bírja és kevésbé feltűnően gyűjti majd magába.
A helykínálatot tényleg nem érheti kritika, legyen szó fej és lábtérről vagy épp tárolókról. Szerencsére a Simply Clever cuccok a Scalahoz is elérhetők, így aki egy cseppet szeret felvágni, vagy legalább egy kicsit is be tud lelkesülni az okos és jópofa megoldásokért, annak ikszelnie kell a csomagot, ami tanksapkába elhelyezett jégkaparót és Škoda felirattal ellátott, első ajtóba csúsztatható esernyőt jelent. Elvégre miért járna csak a Rolls-Royce tulajdonosoknak az utóbbi kiváltság?
A 8”-os képernyővel szerelt infotainment rendszer kezelési felülete egyszerű és nagyon szimpatikus, bizonyos konkurens szoftverekre köröket ver. Ráadásul nem csak okostelefont lehet vele csatlakoztatni, hanem a Škoda applikációját is, melynek segítségével megkereshetjük az elveszett autónkat a parkolóban, vagy épp megnézhetjük az aktuális menetadatokat a telefonunkon. Egy Škodában, ismét kiemelném. Ez már messze nem az a fapados népautó… Kétzónás klíma, USB csatlakozók hátul, ülésfűtés, kényelmes ülések, vészhívó, részben kéttónusú kárpit, soroljam még? Bár az indítás gombnyomásra 10-ből 1-szer nem jött össze elsőre, ebből megint csak finomításra váró szoftveres problémákra következtetnék.
Az elérhető motorok nem képeznek széles skálát, így akinek nincsenek nagy elvárásai a menetdinamikával szemben, az a 115 lovas 1.6 TDI és az ugyanilyen erős 1.0 TSI közül választhat. Én az utóbbit fogtam ki, ami tippem szerint a legnépszerűbb verzió lehet annak ellenére, hogy háromhengeres. Ideje megszokni, hogy nem szitokszó ez, magas fordulaton ráadásul egészen ércesen és vállalhatóan szól (vagy csak én vagyok furcsa, de nekem tetszik). Ráadásul nem is olyan lomha, 200 Nm-rel és 1240 kilós alaptömeggel párosítva 9,8 másodperc alatt érjük el a 100-at a belépő benzinessel.
Nincs rá jobb szó, mint az elcsépelt korrekt, de tényleg az, aki pedig dinamikára vágyik, a 150 lovas 1.5 TSI-ben megtalálhatja a hiányzó másodperceket (kizárólag DSG-vel párosítva) a 7 millió forint fölötti tartományban. Nem tartom indokoltnak ezt az erőt, egyszerűen a Scala nem a lóerőkről szól. Ráadásul 5,4 literes vegyes fogyasztást értem el az első 200 kilométeren, majd sikerült végül 5.7-re feltornásznom a computer szerint, miután tényleg elkezdtem neki nyomni, nehogy már azt gondolják a kedves olvasók, hogy nem próbálunk ki alaposan egy-egy új autót a tesztelés során. Végre egy konstrukció, ami a downsizing ellenére is kiadja mind teljesítményben, mind fogyasztási számokban – valahol ezt várnám egy ilyen motortól, ha már kompromisszumot kötöttünk a köbcentikkel, a hengerekkel és a turbóval.
Nem gondoltam volna, hogy a Jaguar E-Pace után pont a Scalában fogok találkozni adaptív tempomattal, de így hozta a sors. Bizony, feláras extraként elérhető az ügyes, de néha túlontúl is lelkes rendszer. Nagyon pihentető, mikor az autópályán nem kell beavatkozni semmibe, csak sodródni az árral, néha indexelni és sávot váltani, de az alapból járó vészfék asszisztenssel kombinálva kissé határozottan képes beleszólni a vezetésbe a technika. Ennél még kevésbé diszkrét a Lane Assist, azaz a sávtartó elektronika. Békés megye úttalan útjain csapatva egy méretes vakondtúrásnál másfélszer nagyobb úthiba emelkedett elém, amire szembejövő autó híján egyértelműen egy rögtönzött jávorszarvas teszt volt a tökéletes válasz. A kerülés sikeres volt, azonban roppant kellemetlen és feszélyező érzés, mikor a manőver közepén érzed, ahogy az elektronika visszafelé korrigálna, hiszen szabályszegő módon nem indexeltem. Én kérek elnézést.
Az attrakciót egyébként a futómű laza dőléssel nyugtázta. Tény, hogy a hirtelen irányváltásokkal is gond nélkül birkózik meg az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztés, de sajnos kissé keménynek tűnik nagyobb úthibákon. A karosszériadőlésekből mégis érezni, hogy alapvetően ez valószínűleg egy komfortos hangolású futómű lenne, így viszont sem kiemelkedően nem kényelmes, se nem sportos, valahol a kettő között van.
A tesztautó ára körülbelül 6,5 millió forint környékén mozog, ám ezt kedvezményekkel simán le lehet tornászni 6 alá is, az alapmodell pedig listaár szerint 5,4 millió. Egy szoftverfrissítés azért ráférne, de az említett hibákat sikerült ellensúlyozni a mérettel és a praktikummal, így érdekes és megfontolandó kihívóként lép ringbe a Scala. A Ceed, az ötajtós Focus és az Astra helyében elkezdenék aggódni, de egyelőre azért csak egy picit.
A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek!
Bacsa Zoltán
