Renault Captur 1.2 TCe teszt – kellemes társaság
Nem először járt nálunk Captur, és remélhetőleg nem is utoljára, hiszen egy igen ügyes konstrukcióról van szó, amely az elmúlt években meghódította Európát, csak a tavalyi esztendőben több mint 215 ezer darabot értékesítettek belőle. Legközelebb vélhetően már a frissített változatról fogunk cikkezni, most azonban még a kifutó modell 1.2 TCe motorral szerelt kivitelét hoztuk el az Autó Triplextől. Nézzük, hogy mit is várhatunk a bohókás, francia SUV-től!
Kezdjük ott, hogy a Captur ráncfelvarrás nélkül is még évekig sikerrel evezgetne az SUV-k tengerén, a forma szavatossága jó, olyan, mint egy kissé felfújt Clio, vagy egy agresszív kiállásától megfosztott, kicsinyített Kadjar. Ez persze nem is véletlen, ügyesen pozicionálták e két modell közé a Capturt, és bár az egységes Renault-formanyelv minden szegletén visszaköszön, mégis sikerült némi egyéniséget vinni a típus egészébe, ráadásul a kéttónusú fényezés is kifejezetten jól áll neki.
Különösen tetszett a felnik és az oldalsó, ezüst díszléc összjátéka, viszont műanyagból talán juthatott volna kevesebb is az ajtók aljára, picit snasszá teszik az egyébként megnyerő külsőt. Persze szükséges is a „villantás”, az SUV mezőnyben ugyanis minden eddiginél komolyabb és élesebb a verseny, ha valaki unalmasat dob a közösbe, annak sok babér nem fog teremni. Ettől függetlenül a Captur mégis megmaradt hétköznapi autónak, nagy ego és feltűnősködés helyett inkább a szelídebb útra helyezték a Renault döntéshozói, és milyen jól tették!
Jó azt látni, hogy a franciáknál az alsó-közép árkategória nem egyenlő a kreativitás elhagyásával, és ugyan a narancs belsejű Captur-rel ez még jobban lehetett szemléltetni, de itt is kaptunk olyan kis részleteket, melyek mosolyt csaltak az arcomra. Ilyen volt például a fiókszerű kesztyűtartó, melynek a nyitója külön megvilágítást kapott, hogy este is tudjuk, hova kell nyúlni. Más kérdés, hogy amennyiben ülnek az anyóson, jóval korlátozottabbá válnak a lehetőségeink, lévén úgy elég nehéz még félig is kinyitni.
Ha már a tárolóknál tartunk, jutott egy a konzol fölötti részre is, de van egy tisztességes méretű könyöklő is, a vezetőoldali kapaszkodó helyére pedig szemüvegtartó került. Mindezek mellett ott van a 377 literes, háromszorosára bővíthető, duplapadlós csomagtartó is, az üléseket síkba is dönthetjük, és még alatta is marad helyünk, ügyes!
Egy ilyen jellegű autónak pont a variálhatóság a lényege, szerencsére ezt a Renaultnál is így látják, és amellett, hogy praktikus a Captur, még a helykínálat is jó, hátul sem kell kuporogni. Az anyaghasználat általánosságban nézve jó, egyedül a kormánykerék furcsán tapadó-ragadó felületéért nem voltam oda, hamar fényesedő, kellemetlen anyag.
Amit viszont joggal lehet szeretni, az a középkonzol, mely szinte kiemelkedik és egy igazán kreatív manuális klímapanellel, valamint egy jól használható, ésszerű fedélzeti rendszerrel érdemli ki a dicséretet. Előbbi kontúrja kék színű háttérvilágítást is kapott, utóbbi pedig megérdemel egy teljesen új mondatot. Hogy miért? Az R-Link multimédiás egység kevésgombos, átlátható, okos, a 7 colos érintőn a táblafelismerős navigáció mellett a külső levegőminőséget is tudjuk csekkolni, a rendszer pedig még a vezetési stílusunkat is pontozza, a gyorsítást, a sebességváltást, valamint a fékezési technikát is „osztályozza”, ehhez kapcsolódva a részletes fogyasztási és átlagsebességi adatokat is közli velünk.
Egy nagyon fájó pont van, ez pedig a tolatókamera hiánya, ez az XMod felszereltségnél érhető el, méghozzá a Techno-csomaggal, 200 ezerért elég borsos, bár ezért már parkoló automatika és a holttérfigyelő is jár. Említésre méltó a félig digitális, félig analóg műszerfalon narancsból zöldbe átváltó fénycsík, amely az optimális fordulattartományt jelzi, és bár régi trükk, attól még ötletes kivitelezésű, mindenképp látványosabb, mint két apró led. A kézifék alatt található az ECO-gomb, valamint a tempomat kapcsolója, nem túl szerencsés az elhelyezés, de igazából egyiket sem nyomkodjuk percenként.
A felszereltségi szinten között könnyű eltévedni, a Life/Zen/Intense/XMod/Initiale Paris alapok mellett még 8 (!) csomag közül választhatunk. Biztonsági szempontból fontos a vezető- és utasoldali adaptív légzsákok, az első oldallégzsákok, illetve a vészfék rásegítő rendszer, de az emelkedőn való elindulást is segíti a Captur. Habár a legmodernebb segédleteket nem kapta meg a modell, viszont az EuroNCAP tesztjén 5 csillagos eredményt ért el, az oldalütközésre a megadható 8 pontból 7.9-et kapott, a felnőtt utasvédelem 88%-on, a gyerekvédelem 79%-on végzett.
A Renault szabadidőjárgányának egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a jó autózhatóság, az 1.2-es TCe 118 lóerős, 205 Nm maximális nyomatékú motor karakteres, ügyesen eltalált, teljesen elegendő az 1155 kilogrammos autó mozgatásához. Sőt, bőven vannak még benne tartalékok is, előzésnél sem kínlódik, pályatempón sem zajos, a százas sprintet 9.9 másodperc alatt futja, 182 km/óránál áll meg a tudomány. A manuális hatos kellemes kapcsolási érzetű, a kuplung érzékenysége és a gázreakció is meggyőző, erre az autóra pillanatok alatt rá lehet érezni. Az ECO-módot városban használtam, érzetre alaposan visszavesz a teljesítményből, viszont az átlagfogyasztást így 6.7 literig sikerül letornásznom a kezdeti 7.2-ről. A futómű kényelmes, a Captur a 20 cm-es hasmagassága ellenére is kellően stabil, a kormánymű némi szintetikusságot sugall, de ezzel együtt is jól terelgethető az autó.
Az árazás igen sokrétű, a sláger a dízel, kedvezményes áron 5 millió körül mozog, ezzel ellentétben a 0.9 literes erőforrással akciósan 3.5 milliót kérnek a Captur-ért, az 1.2 TCe Zen pedig 4.5 körül van. Tesztalanyunk abszolút a középutat képviseli, méghozzá sikeres módon, hiszen képviseli a mini SUV-k azon értékeit, ami miatt ezt a kategóriát kitalálták.
A tesztlehetőségért köszönet az Autó Triplex Kft.-nek.
Bense Róbert
