Porsche 911 Carrera 4 teszt – kortalan ikon

Nem akármilyen autót tesztelhettünk az elmúlt napokban, egy 1990-es Porsche 911 Carrera 4 került a kezeink közé. Az autó igazi kuriózum, a magyar utakon ritkán találkozni ennyire szép (meg amúgy is bármilyen) darabbal, ezt a járókelők sűrűn felénk irányuló pillantásai is igazolták. Ha ma csak egy tesztünkre van időd, erre szakíts pár percet!

Vannak olyan autók, melyeket míg világ a világ, csodálattal fognak emlegetni, a Porsche 911 Carrera 4 is ebbe a szűk családba tartozik. A tesztelők csapata pár nap erejéig a stuttgarti legenda egyik patent állapotban megmaradt példányát tesztelhette. Alanyunkról tudni kell, hogy 1990-ben gurult le a gyártósorról, 10 éve hozták be külföldről, ám az elmúlt évtized alatt a gondoskodásnak hála mit sem veszített varázsából, presztízse és ára pedig egyenesen az egekbe szökött, ami nem csoda, hiszen már-már muzeális darabnak mondható, néhány év múlva pedig már hivatalosan is az lesz. Külseje összetéveszthetetlen, valódi stílusikon, soha nem fog kimenni a divatból és mindenhol a figyelem középpontjába kerül, ahol csak megjelenik.

Tesztünk főszereplőjét 3600 köbcentis, 250 lóerős, 310 Nm csúcsnyomatékú boxer erőforrás hajtja, 182.000 kilométer van benne az óra szerint. A hathengeres motor ébredése egyből érezhető az indítás után, a semmihez nem fogható vad, letisztult sportautó hatás 24 év után is kézzelfogható a 911-ben ülve. A farmotor magabiztosan duruzsol, az 1350 kilós vas pedig ellentmondást nem tűrően reagál a gázpedál érintésére, a gyári 5.7 másodperces százas sprintet és a 260 km/órás végsebességet napjainkban is kérdés nélkül hozná. Háromezres fordulat felett olyan érzés keríti hatalmába a sofőrt, mintha egy rakétát indítottak volna be a Porsche hátuljában. Az ötsebességes, manuális váltó szintén szépen dolgozik, kényelmesen kapcsolható, méltó a 911-es szelleméhez.

Az első sokk lecsengése után megpróbáljuk összegezni a tapasztalatainkat. Tesztalanyunk nagyon egyben van, vezetés közben csak az autóra koncentráltunk, semmilyen hátráltató tényező nem lépett fel, de ez nem is csoda, mert, ahogy a tulaj is leírta lentebb, néhány éve bizony elég sokat költött a 911-re. A gondoskodás nem csak motorikusan tetten érhető, hiszen a karosszéria is makulátlan állapotban van. A beltérre szintén nem lehet panasz, sehol egy szakadás, minden kapcsoló a helyén van, az öt köregységből álló műszerfal pedig legalább akkora kedvenc, mint az extravagáns kialakítású, klasszikus Porsche-kormány. A jó állapot egyébként annak is köszönhető, hogy kizárólag hobbi célokra használja a gazdája, ami teljesen érthető, ugyanis egy ilyen gép nem feltétlenül a bevásárlóközpont parkolójában történő várakozásra lett kitalálva (túl sok cekker nem is férne mondjuk a 90 literes csomagtartóba), hanem az önfeledt, szabadságérzetet keltő vezetésre. Valóban ezt is nyújtja, alacsonyan ülünk, sportos a futómű, feszes és jó értelemben véve nyers, mégis nagyon élettel teli, közvetlen érzetet kapunk, a legapróbb kormánymozdulatoknál is úgy tűnik, mintha eggyé váltunk volna az autóval.

Őszintén megvallva, nehéz tiszta fejjel kiszállni ebből az autóból, elfogulatlan véleményt írni pedig végképp nem könnyű. Olyan hatást gyakorol az emberre, amelyre kevés jármű képes. Örülünk, hogy kaphattunk egy kis szeletet a Porsche 911 életérzésből! A továbbiakban (dőlt betűkkel) a tulajdonos gondolatait olvashatjátok:

Miért vettem:

Gyerekkorom Porsche formája, mindig is szerettem volna egy ilyet! Szerintem nem véletlenül tért vissza ehhez a Porsche az elmúlt időben – egyszerűen ebben a formában nincsen hiba! Szemkápráztató és kihívóan egyedi forma.

Hogyan vettem:

Évek óta kerestem már egy jó állapotú ’90 körüli manuális 911-est, hiszen ennél a formánál később – szerintem – csak csúnyábbakat csináltak már, és egyszer csak megtaláltam Őt. Próbáltam még alkudozni, de igazából amikor az előző tulaj kinyitotta a garázst és megláttam, azonnal tudtam, hogy ezt megveszem.

Autóra költött forintok:

Most 24 éves, 4 évvel és 10.000 kilométerrel ezelőtt teljesen felújították a motort és új fényezést is kapott (kb. 1,5 millió forintos tétel), azóta nem kellett rá komolyabb összeget költeni. Természetesen fékbetét, gumi- és olajcsere, néha egy akkumulátor a limitált használat miatt, de egy ilyen autóval a garázsban jobb, ha úgy számol az ember, hogy folyamatosan költeni kell rá, hogy megőrizhesse autója méltóságát. Én is tervezem, hogy a belsejét még teljesen felújíttatom, mert a bézs belső talán még jobban mutatna a feketével.

Miért jó:

Egy ilyen autó unikális! Nem szaladgál belőle sok az utakon és nem is annyira egyszerű egy igazán jó példányt szerezni belőle, mint egy új autóból – különösen ezt az évjáratot/típust nem! Ahogyan Kajári Zoli tanult kollégám mondaná: ebből a fazonból alig adtak el, mert akkor még nem volt ízlése az embereknek! :) Ebből fakadóan nem lesz belőle sok, amikor igazán megöregszik – ez talán értéknövelő tényező, de ez nem annyira érdekel. Lehet, hogy 20 év múlva ez az autó majd kétszer annyit fog érni, mint az akkor majd legújabb Tesla, de nem hiszem, hogy valaha megválnék tőle, mert ha valaki beül ebbe az autóba – azonnal tudja, hogy mitől különleges. Csodálatos hang, csodálatos kép, csodálatos motor…mi kellhet még?

Valóban, 20 év múltán vélhetően valahol a csillagos egekben lesz az ára, egy szebb példány értéke most is megközelíti a 15-20 millió forintot, és mivel ez a piacon egy ritka és a mai napig egyéniségnek számító autó, ezért ezen nem is szabad túlságosan csodálkozni. Mindenesetre csak egyetérteni tudunk a tulajjal, ha egyszer beülsz egy 911 volánja mögé, azt nehéz elfelejteni, überelni meg pláne…

Bense Róbert