Opel Crossland X teszt – a legkisebb testvér

Nem volt egyszerű zöld ágra vergődni az Opel kompakt SUV-jával, nagyon távolinak és gyengének érződött a közös hang, ha ez egy 1-2 napos teszt lett volna, lehet teljesen másképp zárom le magamban az Crossland X-et. Így viszont, hogy egy hetem és közel ezer kilométerem volt megismerni, némileg árnyaltabb lett a kép, bár azért kérdőjelek még maradtak bennem.

Grandland X, Mokka X, Crossland X, teljes a család, a két nagyobb testvért már korábban teszteltük, a legkisebb lett a legutolsó a sorban, igaz februárban még arról ábrándoztam, hogy bár ne így történt volna. Mostanra azonban úgy lettem vele, hogy jobb ez így, mert a Grandland tesztalanyunk közel 10 milliós árcédulájával elég nagyot koppant volna. Nyilván alapáron jóval kisebb a differencia a két modell között (nagyjából 2 millió forint), de azért a Crossland 3.9-es belépőára mégis barátságosabb szám. Persze ennyiért kompromisszumok megkötésével is számolnunk kell.

Mindazonáltal ne felejtsük el a Mokka X-et sem, a még PSA korszak előtti modell az egyértelmű befutó a surranópályán, mégis kicsit azt érzem, hogy a Crossland születésével márkán belüli konkurenseket ugrasztottak egymásnak, a GM és a PSA háziversenye ez – annak ellenére, hogy még voltak közös szálak a fejlesztésben. Alapszinten minimális árkülönbség van közöttük, egymás mellé állítva, szemből, első ránézésre nem egyszerű megkülönböztetni őket, teljesítmény szempontjából viszont a Mokka X viszi a pálmát, ráadásul ott az összkerék is szerepel az opciók között.

Nos, miután így kiveséztük az X-családot, talán már kicsit könnyebb eligazodni a Crossland-en is. Amellett, hogy tényleg egy Mokka imitátor, ne felejtsük, hogy az álca alatt gyakorlatilag a Peugeot 2008 rejtőzik, úgyhogy a valódi testvériség itt keresendő. A külső jellemzők ugyanakkor követik az egységes Opel-stílust, bumszli, hangsúlyos orr, szépen megrajzolt LED-lámpatestek, kiugró visszapillantó. A lekerekített téglatestre hasonlító Crossland oldala is kapott egy óvatos bemélyedést, a hátsó pedig kifejezetten letisztultra sikerült, talán itt érezhető leginkább, hogy hivatalosan a Meriva utódjának szánták. Az olyan apró stílusjegyek, mint a tetővonalból kiugró szárnyacska, vagy éppen az egyszerű mintázatú felnik is jól állnak neki. A 4.2 méter hosszú és 1.6 méter magas Opelt egyértelműen városi cirkálónak szánták, azon belül is az egyszerű, túlbonyolítástól mentes, olcsóbb modellek közé.

A beltér mind anyaghasználat, mind praktikum szempontjából jól sikerült. Könnyen kezelhető, letisztult kialakítású kezelőszervekre törekedtek, a műszerfali, monokróm információs kijelző lényegre törő, a középkonzol mellőzi a gombrengeteget. Az ezüst kávák és a plasztik elemek jól megférnek egymás mellett, egészen mutatósak, de a váltó körüli lakkozott felület 13 ezer kilométer után már erősen karcos. A 7 colos érintőképernyő alapáras, ugyanakkor bőven meglennénk nélküle is, az Android Auto nálunk nem játszik, tolatókamera nincs, navigáció szintén nem jár az Enjoy szinthez. Az első-hátsó radarok figyelmeztető jelei ugyan megjelennek rajta, de a szimpla hangjelzés is elég lenne. A digitális, kétzónás légkondi mellé ülésfűtés is jár, a panel szép megjelenésű, könnyedén kezelhető. A kellemes fogású multikormányról nem csupán a médiaegységet és a tempomatot kezelhetjük, de a kormányfűtést is megkapta a tesztalany, ez már opciós extra, csakúgy, mint a gombnyomásos indítás – sajnos utóbbi meglehetősen lassan dolgozik. Esőérzékelős az ablaktörlő, automata a világításvezérlő, a vezetési segédleteket a fékasszisztens, valamint a sávelhagyásra figyelmeztető jelzés képviseli.

Ami hatalmas pozitívum, az a helykihasználás, a Crossland X legnagyobb fegyverténye a praktikuma, valamint az utazási komfortja. Eleve hatalmas a láb- és fejtér, a könyöklők is jól eltaláltak, ráadásképp elöl kihúzható combtámasz is jár, a vezetőoldalon pedig a deréktámasz és az ülésmagasság is elektromosan állítható. A hátsó sor ülései síneken állíthatóak, de a támlák is mozgathatóak, az egész olyan, mint egy multifunkciós, puha pad, nagy kár, hogy ezek opciós tulajdonságok. Ha úgy hozza a szükség, akkor az utastérben, valamint a csomagtartóban is tágasabb tereket nyerhetünk a segítségével. Utóbbi egyébként duplapadlós, alapból 410 literes, ami az ülések előretolásával 520-ra növelhető, a támlák ledöntésével pedig 1.2 köbméteres, sík felületet kapunk.

Ennél a pontnál akár meg is kérdezhettem volna magamtól, hogy mégis miért volt nehéz megtalálni a közös hangot a Crossland X-szel? A válasz nem a praktikumban, még csak nem is a külsőben, mindinkább a motortérben keresendő. A Peugeot 2008-ból már ismerős volt az 1.2-es, 81 lóerős háromhengeres benzinmotor (csakúgy, mint az eggyel erősebb változata is). Jelen esetben az önsúly a különbség, az 1088 kilogrammos Opel valamivel (30-40 kilogrammal) könnyebb. Nem mondom, hogy a cirka 14 másodperces százas sprinttől, meg a 170-es végsebességtől hasra kéne esni, de amennyire fájt az első jó néhány közös kilométereken az alacsony fordulaton érezhető szenvedés, annyira meglepő volt, hogy kellően pörgetve milyen elfogadható tud lenni az alap erőforrás is, legnagyobb meglepetésemre pedig még ötödikben, erőből is lehet vele előzni. Azért plafonig pakolva, családdal együtt erősen sanszos, hogy előbukkanhat az alulmotorizáltság réme, de maga az Opel sem feltétlenül erre a célra szánja ezt a modellt.

Háromhengerességéből adódóan van egy elég jellegzetes hangja a motornak, mely bizonyos fordulattartományokban kisimul és eltűnik, majd 3500-4000 körül ismét visszatér. Start-stop nincs, de a 6.4 literes átlagfogyasztás nem rossz adat, igaz a katalógusban a vegyes 5.1 literben van meghatározva, de mint tudjuk, ahhoz még érdemes hozzászámolni. Az ötsebességes manuális váltó is egész jól dolgozik, hosszúak a fokozatok, néha tapasztalhatunk némi darabosságot, de rá lehet érezni a használatára. Itt tényleg az a kérdés, hogy mennyit bírnak majd ezek a motorok, mert átlag használatra akár még elegendő is lehet. A futómű bizonyos szintig jól hatástalanítja az úthibákat, de kellő terhelés esetén, egy-egy nagyobb kátyúnál úgy érezhetjük, mintha kissé megúszna az autó. Kanyarban átlagosan viselkedik, van oldaldőlés, de enyhébb íveknél nem számottevő. A kormányműve szintén elfogadható, nincs meg benne az az idegesség, illetve túlszervózottság, amit vártam tőle, ide be lehet húzni egy pluszpontot.

Az X-família összes tagját lehetne még boncolgatni, a Crossland turbós erőforrásai közül a leginkább felhúzott, 130 lóerősre igazán kíváncsi lennék, de valahol azt érzem, hogy ez az egységes paletta-részlet néhány helyen még finomításra vár. Az erősorrend a trendek alapján már kezd körvonalazódni, az SUV-őrület pedig még kitart egy jó darabig, meglátjuk, hogy az elkövetkezendő évek frissítései és modellváltásai merre mennek tovább. Az biztos, hogy az alapáras Crossland X akciósan, 3.9 millióért csábító lehet, tesztalanyunk extrákkal dúsított 5.1 milliója már kevésbé. Akkor már tényleg ott lehet a Mokka X, vagy akik inkább a külcsínre szavaznak, a Grandland X. A jelenlegi 2+2 éves garancia vállalható, szerencsére rájöttek az Opelnél, hogy szimpla 2 évet ma már nem nagyon illendő adni.

A tesztlehetőségért köszönet az Opel Fábián Budaörs-nek, és az Opel Magyarországnak!

Teszt | fotók: Bense Róbert

Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!